Itt egy kis lírai rész következik az interjúban. Megtudjuk, a rendszerváltásnak az igazán szép része az volt, hogy kezdett kialakulni egy polgárosodott, magára büszke, önfenntartó társadalom, ahol a helyi közösségek erősek, ahol a fontos dolgok helyben történnek, az emberek pedig nyíltan vállalhatják a véleményüket, van értelmes párbeszéd, a különböző politikai erők egymás mellett megférve, normálisan működnek. De hol van az már… Én valahogy nem emlékszem ezekre a daliás időkre.
Arra a tenyérbe mászó, provokatív arroganciára viszont igen, amellyel az önmagát rendszerváltónak nevező harcos „antikommunista” szabad demokraták – Horn Gábor gyülekezete – modern, globalista szemléletű finom entellektüelt alakítva megjelentek a színen, majd hamarosan összeálltak a bukott állampártból verbuvált MSZP-vel.
A hozzászólók sem értik:
Milyen gyenge identitásról beszél ez a torzonborz ember? Éppen az a bajuk, hogy nem tudják elvenni a magyarság identitását. Már nem megy a néphülyítés.
(Az agilis Horn pénteken a HVG-olvasóit is sínre tette. Írásának címe nem igényel kommentárt: Nem hazaárulás külföldi kormányok segítségétől is remélni a rendszer bukását.)
Borítókép: Horn Gábor (Forrás: Facebook)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!