Karácsony Gergely után egy másik hazai nagyágyú is bejelentkezett a NATO-főtitkári posztért. Másként ugyanis nehéz értelmezni Horn Gábor kijelentését, amivel megerősítette a főpolgármester meglepő, de egyáltalán nem mulatságos nyilatkozatát, amely szerint Magyarország hadban áll Oroszországgal. Talán nem véletlen, hogy az egykori SZDSZ-es politikus, jelenleg a Republikon Intézet vezetője állt Karácsony mellé az abszurditásig fokozott háborús pszichózisban, hiszen a régmúltban Gyurcsány Miniszterelnöki Hivatalának államtitkáraként még a főnöke volt Budapest mai vezetőjének. Azt nem tudjuk, hogy egyeztették-e az álláspontjukat a nyilatkoztok előtt, még arra sem derült fény, hogy melyikük volt az ötletgazda, de az együtt eltöltött évek vélhetően annyira összecsiszolták őket, hogy már egyet gondolnak és mondanak.
Az a mi nagy szerencsénk, hogy most nincsenek a kormányrúd közelében, mert ha rajtuk múlna, már valóban nyakig lennénk a slamasztikában. Akkor nem az lenne a legnagyobb problémánk, hogy Karácsony vagy Horn éppen zagyvaságokat beszél, ennél súlyosabb lenne a helyzet: az oroszok tekintenének minket ellenséges hadviselő félnek.
Az önjelölt katonai „szakértők” persze így is okozhatnak károkat a sületlenségeikkel, a háború eszkalálódásának vágya sejlik ki szavaikból. Ilyen kiélezett geopolitikai helyzetben minden politikusi nyilatkozatnak lehet jelentősége, még akkor is, ha a főpolgármester korábbi nemzetközi szereplései olyan sutára sikeredtek, amivel minimálisra csökkentette az addig is csekély súlyát az európai politika színterén. A katonai felkészültsége nagyjából Svejk és Pitkin között lehet félúton, de városvezetőként sem sokkal jobb a megítélése. Elég ha csak felidézzük a kínos felszólalásait, például a Soros-egyetemen, ahol fülsértő módon törte az angolt, mintha fonetikusan leírt szöveget olvasott volna fel. De az is maradandó élmény lehetett az európai kollégáinak, amikor egy nemzetközi videókonferencián járatta le Budapestet és az országot, miután perceket vett igénybe az is, hogy egyáltalán bekapcsolja a mikrofonját. A rendezvényt elnöklő úriember értelemszerűen angolul próbálta Karácsony értésére adni, hogy meg kell nyomni egy gombot, amivel elfogadja a felkérést a beszédre – elsőre sikertelenül. A végén már olyan tónusban beszélt a főpolgármesterhez, mint amikor a türelmes tanító bácsi kissé már hitevesztetten igyekszik újra és újra elmagyarázni a nebulónak, hogy kétszer kettő az bizony négy. Aztán a kínos közjáték után végre megtalálta a gombot a főpolgármester úr, majd a soha nem múló bárgyú mosolyával az arcán, diadalittasan beköszönt a tanácskozóknak – magyarul.
Karácsony Gergely lehet, hogy hadat is üzenne Moszkvának, ha Gyurcsány erélyesebben rászólna, nehéz megállapítani, hogy a saját ötlete volt a háborús kiszólás, vagy tanácsolták neki. Horn viszont dörzsöltebb egykori beosztottjánál, a Soros-pénzekkel kitömött Rebublikon vezére azt szeretné elhitetni legalább a baloldali szimpatizánsokkal, hogy kár a gőzért, a kormány békepártisága semmit nem ér, mert a szövetségi rendszereink, az EU és a NATO tulajdonképpen már háborúban áll Oroszországgal. Ez egy meglehetősen alattomos manipulációs kísérlet, amivel megpróbálják elbizonytalanítani a magyar társadalom döntő többségét, amely nem kér a kardcsörtető politikából.
Annyit azért tisztázzunk: Ukrajnán kívül egyetlen ország sem áll hadban Oroszországgal se katonai, se jogi értelemben. Jogilag az oroszok sem háborút indítottak, csupán egy különleges katonai műveletet, ami persze nem csökkenti a konfliktus súlyosságát, és nem menti fel őket az agresszió alól, de azt jelzi, hogy még Putyinék is igyekeznek demonstrálni, hogy ez egy területileg és erőforrás-felhasználásban is korlátozott katonai akció a részükről. A másik fontos cáfolata Horn kijelentésének az, hogy a NATO vezetői határozottan és több alkalommal kijelentették, hogy a szervezet nem vesz részt a konfliktusban és nincs is ilyen jövőbeli szándéka, védelmi szövetségként kizárólag a tagállamok valamelyikét ért támadás esetén lépnek fel. Az EU, mint politikai-gazdasági tömörülés nem is tudna hadba lépni egységesen, hiszen nincs közös hadserege, legfeljebb egyes tagállamok önálló döntéssel háborúzhatnának, ahhoz viszont semmi köze nem lenne az uniónak. Mindezt persze pontosan tudja Horn Gábor is, de a politikai érdek, vagy kérés, esetleg megrendelés az, hogy a magyar közvéleményt amennyire lehet, billentsék ki a békepárti álláspontból, fordítsák szembe a kormánnyal.
A NATO-ban ősszel lesz tisztújítás, akkor jár le a háború miatt tavaly meghosszabbított főtitkári mandátuma Jens Stoltenbergnek. Bár a németek és a franciák az eddigi hírek szerint nem állítanak jelöltet, így is erős mezőny jöhet össze a britekkel, skandinávokkal és a dél-európai tagállamok aspiránsaival. Karácsonyéknak ez túlságosan kemény megméretés lenne, de vigaszágon azért elcsíphetnének egy segédírnoki posztot a NATO-központban, az sem lebecsülendő. Mindenki jól járna, legfőképpen mi budapestiek, magyarok.
Borítókép: Horn Gábor és Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
