Hogy tovább tart a szörnyű kánikula, az Gyurcsány Ferenc vasárnapi blogjából is kiderül: „Ha mindenki tudja, hogy ebben az iszonyatos küzdelemben ki ő, és mit akar, akkor nem nehéz eligazodni. Mi tudjuk” – írja szószéki bejegyzésében a szemkilövőhegyi gondolkodó, majd rövid portrét fest felekezetének riválisairól.
„A Fidesz hisz magáról valamit. De nem konzervatív, nem keresztény, szimpla hatalomgyár. Amit csinál, az történelmileg hibás. […] Magyar a mi közös eltévelyedésünk, történelmi szerencsétlenkedésünk, bátortalanságunk pillanatterméke. Gyászos igazolása a posztmodern időnkénti silányságának.”
Mint megtudjuk, a DK az egyetlen „tökéletlenül is történelmileg érvényes” ebben az egész álarcosbálban. (Az igehirdetés hozzászólói között ott találjuk a ministránsokat is, egymás szavába vágva lelkesednek főpásztoruk gondolataiért:
„Azért küzdünk, ami az ország, a nehezen élő többség érdeke, nem másokhoz igazodunk” [Arató Gergely]; „A DK az európai párt. A Köztársaság pártja. A szabadság pártja. A demokrácia pártja. A szolidaritás pártja” [Gréczy Zsolt].)
Az igehirdetés a gyülekezet arc poeticájával zárul: „Amit gondolunk a világról, amit és amiért teszünk, az az európai és a magyar történelem tisztességes képviselete, folytatása” (Ferenc evangéliuma – 8.25.).
A szentimentális emberről írja Márai Sándor:
Ravasz pofa. Az érzelmességet trükknek használja: hörög, szemét forgatja, nyög, könnyei csorognak, tenyérrel elfödi arcát, de közben, ujjrésein át, figyeli a hatást, mert a szentimentalizmus számára csak fogás és hatásvadászó ügyeskedés. (…) A szentimentális egyebet sem akar (…) csak zokog és figyel.
Stimmel.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)
