Ha annak idején nincs az a föníciai ember, aki kitalálta a pénzt, most egy békés, jóravaló földgolyón lapogatnánk egymás hátát, meg turkálnánk a másik hajfürtjeiben. Ám kitalálta, az pedig gyorsan éket vert közénk. Ember embernek lett farkasa, adósa, banki kezese stb. – megannyi szörnyű státus.

Az anyagi nehézségekkel küzdő harmadik világban valaki jó múltkor kitalálta, meg kellene szüntetni a pénzt (ha már úgysincs), és mint a pattintott kőkorszakban, árut kéne áruval cserélni. Ha, teszem azt, valaki vásárolni szeretne egy kerékpárt, odaad a boltosnak egy növendék borjút, és a dolog el van intézve. Mindenki jól jár, a vevő hazabiciklizik, a boltos meg beköti az istállójába a borjút, esetleg elfogyasztja bécsi szelet formájában. Említett ötletgazda össze is hozott egy barterklubfélét, ahol a tagok önfeledten csereberélnek egymással. Mint mesélte, egy pszichiátriai kezelés ellenértéke egy nagyobb méretű gombás pizza, a fogorvos munkájáért otthoni sütésű kenyérrel kell fizetni, ha meg szerelnivaló akad a ház körül, ellenszolgáltatásként a kuncsaft elmegy kitakarítani a műszaki ember lakását.

– Nem vagyunk teljesen hibbantak – nyilatkozta az egyik klubtag –, arról van szó, hogy helyre szeretnénk állítani az emberek önbecsülését, és kreativitásra akarjuk ösztönözni őket. A cserekereskedelemből fakadó esetleges vitákat a klubszabályok értelmében a feleknek egymás között kell elintézniük. Ha erre nem lennének képesek, a vitatott esetet a tagok nyílt gyűlése tárgyalja meg, s hoz határozatot. Ha korrupcióra derülne fény, a vétkest nyomban kizárják a klubból. Mehet vissza a csúnya inflációs világba. Nekem kifejezetten tetszik.