Búcsúfogadást tartott a minap David Pressman amerikai nagykövet a hazai „civil” szervezetek és a „független” médiumok tiszteletére. Most sem fért a bőrébe. Már a köszöntőbeszéde is a magyar kormány mószerolásában teljesedett ki, egymást érték az ismert szófordulatok: „frontvonal húzódik a demokrácia és az autokrácia között”, „kleptokrácia veszélyezteti a magyar demokráciát”, „a jogállamot elnyomja az egyre erősebb propaganda” stb.
Nem emlékszem, hogy a túlmozgásos embernek volt-e bármiféle pozitív észrevétele, elismerő mondata a regnáló kormányzattal kapcsolatban a nálunk töltött évei alatt. Arra annál inkább, hogy közszereplései alkalmával sosem mulasztotta el a diktatúrázást, a másságüldözést és – főképpen – az antiszemitázást.
Tavaly például odáig ment, hogy keményen leszólta azokat a kormánypárti politikusokat, akik megkoszorúzták – meg merték koszorúzni – a harminc éve újratemetett Horthy Miklós sírját. „Horthy bűnrészes volt a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában a holokauszt idején” – harsogta közösségi oldalán a történésszé lett nagykövet. (Aki ezek szerint nem tudta, hogy a kormányzót még a nürnbergi perben is csak tanúként hallgatták meg. Mondjuk, megtekinthette volna a kenderesi Horthy-mauzóleumban a „Hálás magyar zsidóság” feliratú koszorúszalagot.) Vajon észrevette-e excellenciás uram, hogy – Nyugat-Európa nagyvárosaival szemben – nálunk nincsenek Izrael-ellenes demonstrációk? Annyira nincsenek, hogy a közel-keleti háború miatt az izraeli labdarúgó-válogatott rendszeresen nálunk játssza esedékes nemzetközi mérkőzéseit. Ezen az élhetetlen, „kirekesztő” Magyarországon, ahonnan most Mr. Pressman távozik. Nem marasztaljuk.
