A Nagyfa galeri története – hippik, szabadságvágy és megtorlás a Kádár-korszakban

A Nagyfa galerinek azokat a fiatalokat nevezték, akik a Vár tövében, az Ifjúsági Park felett gyülekeztek és hippik voltak. A Nagyfa galerisek onnan hallgatták az Ifipark zenéit, mivel hosszú hajuk és farmernadrágjuk miatt nem engedték be őket a parkba.

A Nagyfa tagjai és Radics Béla. rekonstrukció Fogarasi András képének felhasználásával.

A Nagyfa galerisek emlékmenete

A csoport ezután a Szabadság tér felé indult, sőt néhányan az amerikai nagykövetséghez is el akartak jutni. Útközben többen egy második világháborús német katonadalt, az Ericát kezdték el énekelni. Ez később kulcsszerepet kapott: a hatóságok erre hivatkozva fasiszta demonstrációként értékelték az eseményt. A felvonulás végül rendőri beavatkozással ért véget, több résztvevőt előállítottak, majd hosszabb megfigyelés alá vonták őket.

Az ügyből hamar koncepciós per lett. A hatalom nemcsak az eseményt, hanem az egész életformát kriminalizálni akarta. A sajtóban a galeritagokat deviáns, veszélyes figurákként mutatták be, miközben a háttérben tudatos kampány zajlott ellenük. A rendőrség közel száz fiatalt vett nyilvántartásba, és az eljárások során igyekezett bizonyítani, hogy a közösség szervezett, a társadalomra veszélyes csoportként működött.

A bíróság 1970-ben több fiatalt „államellenes izgatás” miatt ítélt el, nyolc hónaptól két évig terjedő szabadságvesztésre. A történethez kellett egy „vezér” is: ezt a szerepet az Indián becenevű fiatal vállalta magára, noha a felvonuláson nem is vett részt. Az ellene folyó más eljárások miatt a hatóságok rajta keresztül még könnyebben tudták kriminalizálni az egész közösséget.

Ártatlanul kerültek börtönbe

A Nagyfa galeri története jól mutatja a korszak ellentmondását: miközben a rendszer a fiatalok nevelésére hivatkozva hozta létre az Ifiparkot, éppen ezzel termelte ki azokat a csoportokat, amelyek nem illettek bele a szabályokba. A „semmittevés”, a zenélés, a közösségi lét – mindaz, ami a fiatalok számára természetes volt – a hatalom szemében veszélyforrássá vált.

A galeritagok végül letöltötték büntetésüket, és többségük később visszailleszkedett a társadalomba, bár sokan életük végéig megőrizték a rendszerrel szembeni bizalmatlanságukat. Számukra a „bűn” mindössze annyi volt, hogy másképp akartak élni – szabadabban, őszintébben, a saját szabályaik szerint. A hatalom viszont éppen ezt a szabadságvágyat tekintette veszélynek – és ezért büntette meg őket.

A Nagyfa galeri jelentősége:

1. a rendszer és az ifjúság konfliktusának szimbóluma,

2. a kulturális kontroll kudarcának példája,

3. a történetük pedig fontos része a magyar beatnemzedék történetének.