Buda eliberata: lehanyatlott az oszmán félhold az ősi királyi székhely ormáról

A XVII. század végi nagy visszafoglaló háborút, ami Magyarországot felszabadította a másfél évszázados török hódoltság alól, tulajdonképpen IV. Mehmed szultán rendkívül ambiciózus nagyvezíre, Kara Musztafa pasa meggondolatlan és csúfos kudarccal végződött Bécs elleni hadi vállalkozása provokálta ki. A Szent Liga egyesült keresztény hadai 1686 kora nyarán Buda alá vonultak, hogy visszavívják az 1541 óta a törökök kezén lévő és a Porta számára az iszlám északi bástyáját jelentő ősi magyar királyi székhelyet. Kereken háromszáznegyven éve, 1686. szeptember 2-án délután három órakor indult el a Budát ostromló keresztény sereg döntő, történelemformáló rohama a vár bevételére. A Mohácsnál másfél évszázaddal korábban bekövetkezett tragédia sajátos történelmi elégtételeként a berobbantott Bécsi-kapu ormára elsőként egy magyar vitéz, Fiáth János kúszott fel, ahol véres kézitusában egymaga legyűrte a török őrséget, majd letörte és a mélybe vetette a lófarkas-félholdas oszmán hadijelvényt, melynek helyére a magával vitt Szűz Máriás magyar hadilobogót tűzte ki, amit odalentről több ezer keresztény katona torkából egyszerre felharsanó dörgő üdvrivalgás kísért.

Buda felszabadítása Franz Geffels egykorú, 1686-os festményén Forrás: Wikipedia

A kahlenbergi győzelem allegorikus festménye János királlyal és Károly herceggel  Fotó: Wikipedia

János király és Károly herceg kiváló hadvezérekként nem hagyták kihasználatlanul a fényes győzelmüket és a visszavonuló törökök nyomába eredtek. 

Az 1683. október 7-én elkezdődött párkányi csatában a keresztény sereg újabb megsemmisítő vereséget mért a nagyvezírnek Sejtán Ibrahim budai pasa hadtestével megerősített hadseregére, és a győzelmet kihasználva egy bravúros rajtaütéssel visszafoglalták a Duna túloldalán fekvő, 1543 óta az oszmánok kezén lévő stratégiai erősséget, Esztergom várát is.

Az 1683 októberi párkányi csata újabb török vereséget hozott a nagyvezírnek   Fotó: Wikipedia

 A vesztes Kara Musztafa Nándorfehérvárra menekült, de nem tudta elkerülni a szultán haragját; IV. Mehmed 1683 decemberében selyemzsinórt küldött a bukott nagyvezírének. Bécs és Esztergom felszabadításával, valamint a szultáni seregek súlyos vereségével megnyílt az út a magyarországi hódoltsági területek felszabadításához is.

A fáradhatatlan Szentatya hónapok alatt összehozta az összeurópai törökellenes szövetséget

A bécsi győzelem hírétől megkönnyebbült Lipót császár 1683 őszén követséget akart küldeni Isztambulba, hogy a status quo alapján az 1664-es szentgothárdi győzelem után tető alá hozott vasvári békéhez hasonló megállapodást kössön a szultánnal. 

XI. Ince, aki felismerte, hogy a kahlenbergi és a párkányi vereség soha nem látott kedvező lehetőséget teremt Buda visszafoglalásához és Magyarország, illetve az oszmán megszállás alatt álló balkáni területek felszabadításához, ezt azonban már nem hagyta. 

Lipót császár a győzelem ellenére is békét akart kötni a szultánnal   Fotó: Wikipedia

A pápa fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhetően 1684. március 5-én létre jött a Szent Liga, a Habsburg Birodalom, a Lengyel Királyság és a Velencei Köztársaság törökellenes szövetsége, amihez később a bajor, a száz és a brandenburgi választófejedelem, valamint Oroszország is csatlakozott. 

XI. Ince még XIV. Lajos francia királyt is rászorította a regensburgi fegyverszüneti megállapodás aláírására, amelyben a „legkeresztényibb” francia uralkodó ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy húsz évig nem indít háborút a Habsburg Birodalom ellen. 

A pápa XIV. Lajost is megbékélésre kényszerítette Lipót császárral   Fotó: Wikipedia

Lipót császár ugyanis a korábbi sorozatos francia betörések, a rajnai háborúk miatt húzódozott a nagy törökellenes hadjárattól, mivel attól tartott, hogy hátba támadják a franciák. A Szent Liga felállításával, illetve a regensburgi békével minden akadály elhárult egy nagyszabású törökellenes hadjárat elől,

amelynek kulcsa Buda felszabadítása volt. 

Az 1683-as győzelemsorozat szülte határtalan lelkesedésében az udvari haditanács már 1684 nyarán vissza akarta foglalni Budát. Lotaringiai Károly herceg, a császári csapatok főparancsnoka hiába figyelmeztette a tanácsot, hogy Buda sikeres ostromához több olyan előfeltételt is meg kell teremteni, ami nem lehetséges pár hónap alatt, a haditanács mégis az ostrom mellett döntött.

Buda 1684-es ostroma sikertelen maradt   Fotó: Wikipedia

 Az 1684-es hadjárat ugyan meghozta Vác és Pest visszafoglalását a Szent Liga csapatai számára, ám Sejtán Ibrahim pasa sikerrel megvédte Budát a szultán számára, így „Budun” egyelőre még az iszlám bástyája maradt.

A Boldogságos Szűz ad segítséget

Az 1684-es kudarcból okulva, és Károly herceg javaslatait is maradéktalanul figyelembe véve az 1686-os második ostromot már sokkal nagyobb körültekintéssel szervezte meg az udvari haditanács. 

1686 elején XI. Ince pápa hivatalosan is meghirdette az ősi magyar királyi székhely felszabadítását, a Beata Virgo Dabit Auxilium, azaz a "Boldogságos Szűz ad segítséget" jelszóval, amelynek kezdőbetűi a latin ábécé írásmódjával Buda nevét adták ki. 

XI. Ince 1686 elején meghirdette Buda felszabadítását  Fotó: Wikipedia

Az 1684-es ostrom után a törökök jelentősen megerősítették Buda védőműveit 

és az utolsó budai beglerbég, a komoly hadi tapasztalatokkal rendelkező korábbi egyiptomi helytartó és bagdadi kormányzó, Arnót Abdi Adurrahmán pasa parancsnoksága alatt 15 ezres oszmán védősereg készült a „hitetlen gyaurok” újabb támadásának visszaverésére. 

A Sopron környékén és a Csallóközben gyülekező keresztény seregek 1686. július 12-én bontottak tábort, és a Duna két partján vonulva indultak Buda visszafoglalására. 

Abdurrahmán pasa rézmetszésű portréja   Fotó: Wikipedia

A nehéz ostromágyúkat és a muníciót hajókon szállították az ostrom helyszínére A komoly és igen jól szervezett előkészületeknek köszönhetően félelmetes, 80 ezres keresztény sereg hömpölygött az ősi magyar királyi székhely, illetve a még a törökök kezén lévő „Üngürüszü vilajet” oszmán tartományközpont visszavívására. 

A császári csapatok fővezére, Lotaringiai Károly herceg parancsnoksága alá 42 ezer katona tartozott, míg a 21 ezer harcosból álló német birodalmi hadtestet Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezényelte.

Lotaringiai Károly herceg egykorú metszeten   Fotó: Wikipedia

 A gyalogságot Bécs hős védője, Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf, a keresztény lovassági hadtestet Aeneas Sylvius von Caprara gróf, tábornag, és Pálffy János gróf vezette, a tüzérségi parancsnok pedig az ostrom során magát többszörösen is kitüntetett kitűnő hadvezér, Chareles Eugéne de Croy herceg, táborszernagy volt. 

A bajor hadtest már június 16-án elérte az 1684-es ostrom végén kiürített Vácot, és gyorsan a birtokába vette, majd a rá következő napon kiűzték a törököket Pestről is. Károly herceg fegyelmezett rendben közeledő hadseregének hírére a visegrádi török helyőrség kardcsapás nélkül feladata a gondjaira bízott erősséget és pánikszerűen elmenekült.

Sikeresen visszaverték az első rohamot az oszmán védők

Hamarosan bezáródott Buda körül az ostromgyűrű. Lotaringiai Károly herceg a mai Móricz Zsigmond körtér környékén állította fel a főhadiszállást, a csapatai pedig a Kis-Svábhegytől Óbudáig húzódó hatalmas félkörívben építették ki a hadállásaikat. 

Miksa Emánuel bajor választófejedelem seregteste Buda déli oldalán, a Gellérthegy térségében vert tábort. Folyamatosan érkeztek be a magyar csapatok is. 

Buda 1686-os ostroma egykorú metszeten   Fotó: Wikipedia

Elsőként a törökök között rettegett hírnévre szert tett legendás huszárkapitány, Bottyán János érkezett a táborba 2500 könnyűlovas vitézével, akit gróf Eszterházy János követett szintén 2500 magyar harcossal. 

Nem sokkal később egy másik híres huszár, Bercsényi Miklós gróf jelentkezett a főparancsnoknál háromezer könnyűlovasával, és vele együtt érkezett a táborba Petneházy Dávid és Barkóczy Ferenc „ezereskapitányok” hatezer hajdúja és gyalogos vitéze is. Odabent a várban Abdi pasa és katonái fanatikus elszántsággal készülődtek „Budun” védelmére.

Bottyán János esztergomi huszárkapitány   Fotó: Wikipédia

Az ekkor már a 70. életévében járó idős oszmán parancsnok pontosan tudta, hogy mi a tétje Buda megtartásának vagy elvesztésének. 

Károly herceg a keresztény tüzérséggel először a várnegyedet védő északnyugati Esztergomi -rondellát vetette tűz alá, a Bécsi kapu előtt pedig kiterjedt futóárokrendszert ásatott. Michael Mieth tűzmester közvetlen irányzással és robbanógránátokkal lőtte a rondella közel öt méter vastag falait, amit sikerült annyira lerontania, hogy Károly herceg elrendelte az első rohamot, de ezt a török védők véres veszteségek árán sikeresen visszaverték. 

Abdurrahmán pasa elutasítja a magadásra való felszólítást

A török parancsnok, a védelmet iránytó budai beglerbég nagyon számított az egri pasától ígért erősítés beérkezésére, de az egri törökök sohasem érkeztek meg Buda alá. Július 20-án ugyanis Budáról Eger alá száguldottak Petneházy, Semsey és Csáky huszárkapitányok könnyűlovas vitézei, hogy „kiénekeljék a törököt” a falak mögül. 

Gróf Bercsényi Miklós huszárkapitányként vett részt Buda visszavívásában  Fotó: Wikipedia

A kapitányok a végvári huszárok ravasz taktikáját alkalmazva „martalékot” küldtek a kapuk elé, 

hogy incselkedjenek a törökökkel, akiket a vitézeik hangosan bekiabálva gyáva asszonyoknak, kutyáknak csúfolva annyira felbosszantottak, hogy az egri pasa -vesztére- kitört a várból a „pimasz és alávaló gyaurok” megbüntetésére. 

A magyar lovasok megfutamodást színlelve maguk után húzták a törököket, akiken a lesben álló huszárcsapat és Donath Heissler generális-strázsamester császári dragonyosai két oldalról rajtaütöttek és szinte az utolsó emberig levágtak; maga a pasa is holtan maradt az összecsapás helyszínén.

Bádeni Lajos őrgróf egykorú portréja  Fotó: Wikipedia

Mindeközben Miksa Emánuel és Bádeni Lajos őrgróf csapatainak sikerült elfoglalnia a török védőműveket, így előrehozathatták a faltörő ágyúkat és közvetlen közelről elkezdték lőni a déli falszakaszt. Július 20-án azonban a várból kitört szpáhiknak és janicsároknak sikerült felszámolniuk ezt a lőállást. 

Július 22-én váratlan és hatalmas katasztrófa érte a törököket, 

ugyanis máig ismeretlen okból felrobbant a Mátyás király egykori palotájához közel álló központi lőporraktáruk. A mintegy 800 tonna felrobbant lőpor hatalmas pusztítást okozott a törökök soraiban, ráadásul ezzel minimálisra csökkentek a lőporkészleteik is. 

A lőpotraktár felrobbanása egykorú metszeten Fotó: Wikipedia

Vak Bottyán huszárai déli irányba portyázva török „nyelveket” fogtak, 

akikből gyorsan kiverték, hogy a szultán által küldött és Szári Szulejmán nagyvezír parancsnoksága alatt álló hatalmas török felmentősereg már Eszék térségében jár. Július 27-én miközben Eszterházy János gróf 2000 hajdújával elterelő támadást indította a Víziváros felől a falak ellen, a császári csapatok ennek leple alatt elfoglalták az Esztergomi-rondellát. 

Az Esztergomi-rondella elfoglalása egykorú festményen   Forrás: Wikipedia

Károly herceg július 30-án követeket küldött Abdi pasához, felszólítva a vár feladására szabad elvonulást ígérve az oszmán parancsnoknak. Abdurrahmán azonban azt válaszolta a követeknek, hogy Allah már annyiszor megbüntette a keresztényeket, hogy most sem fogja ezt másként tenni, ezért elutasította a kapitulációt. Az öldöklő küzdelem így tovább folytatódott.

Még az elvonulás kérdése is felvetődött a haditanácson

Augusztus elsején aggasztó hírt kapott Károly herceg, a lovas felderítők ugyanis azt jelentették, hogy Szulejmán nagyvezír 40 ezres felmentőserege erőltetett menetben közeledik Budához és már Érd közelében jár. A herceg ezért azonnal elrendelte az ostromlókat védő circumvallatio, vagyis védővonal kiépítését, augusztus 3-án pedig újabb rohamra adott parancsot, mivel a herceg még a nagyvezír seregének beérkezése előtt szerette volna bevenni Budát. 

Az ostrom egykorú festményen  

Az augusztus 3-i rohamot azonban az elszántan védekező török katonaság ismét visszaverte, a kudarc pedig elbizonytalanította az ostromlókat.

 A fővezér sátrába összehívott haditanácson a súlyos veszteségekre figyelemmel – az ostromló sereg létszáma ekkorra már 41 ezer főre olvadt- több parancsnok is felvetette az ostrom félbeszakítását és a Buda alóli elvonulást. Mások, köztük a különösen elszánt és rámenős Bádeni Lajos őrgróf viszont azt javasolta, hogy haladéktalanul támadják meg Szulejmán seregét, mert ha a nagyvezírt megverik, akkor Buda „érett gyümölcsként” fog az ölükbe hullani.

IV. Mehmed szultán nem csak Budát, hanem Magyarországot is elveszítette  Fotó: Wikipedia

 Károly herceg rövid töprengés után kompromisszumos javaslatot tett; a nagyvezír seregét Scherffenberg gróf hadtestének beérkezése után támadják meg, és addig még nagyobb erővel folytatják az ostromot. A haditanács végül a fővezér javaslatát fogadta el.

Nem hozott szerencsét a nagyvezírnek a szerencse napja sem

Szári Szulejmán nagyvezír Törökbálint és Nagytétény között vert tábort, majd augusztus 14-én Budakeszi felől támadást indított az ostromzár feltörésére. Ezzel egyidejűleg a Fehérvári-kapun át is kitört a várból egy oszmán alakulat, hogy a nagyvezír seregével egyesülve bekerítse az ostromlókat. 

Petneházy Dávid Benczúr Gyula festményén  Fotó: Wikipedia

A török támadás vonalában Petneházy Dávid huszárai állomásoztak, akik a nyomasztó oszmán túlerő ellenére bátran felvették a küzdelmet az ellenséggel, és megakasztották a törökök előrenyomulását. 

A súlyos helyzetben Claude Florimond de Mercy és von Dünewald hadnagyok vértesei lovasrohamot indítottak, és a Városmajor lejtőiről lezúdulva a magyar huszárokkal együtt megfutamították a nagyvezír seregét. Károly herceg nagy elismeréssel jegyezte fel a naplójában: 

A magyar lovasság csodát művelt. 

Szulejmán pasa, nagyvezír, a törökök által szerencsenapként emlegetett augusztus 29-re tűzte ki az újabb és reményei szerint mindent eldöntő támadás napját. 1521-ben augusztus 29-én vették be Nándorfehérvárt, 1526-ban ezen a napon arattak győzelmet Mohácsnál, és 1541-ben szintén ezen a napon szállták meg Budát. 

Szári Szulejmán támadási kísérlete összeomlott  Fotó: Wikipedia

Csakhogy, az még egy másik Szulejmán kora volt és 1686-ra nagyot fordult a világ; a nagyvezír újabb támadása -szerencse napja ide vagy oda- csúfos kudarcba fulladt. 

Végleg lehanyatlik a török félhold Buda ormáról

Augusztus 30-án végre beérkezett a várva várt erősítés, Scheffenberg gróf erdélyi hadteste is, ezért Károly herceg elhatározta a döntő roham megindítását, amit szeptember másodikára tűzött ki. 

A herceg a haditanácson ismertette tisztjeivel a támadás igen ravasz tervét, 

azaz, hogy juttassanak be álhíreket a várba, miszerint szeptember 2-án nagy támadást indítanak Szári Szulejmán pasa ellen, és mindaddig nem folytatják az ostromműveleteket, amíg nem aratnak győzelmet a nagyvezíren.

Károly herceg ravasz hadicselt eszelt ki  Fotó: Wikimedia Commons

 Éppen ezért az ostromló csapatok nagyobb részét vissza fogják vonni a falak alól. Lotaringiai Károly herceg azt is megparancsolta, hogy tegyenek olyan, a falakról is jól látható előkészületeket, amelyek elhitetik a védőkkel, hogy valóban visszavonulnak a vár alól. A csel tökéletesen bevált. Szeptember másodikán délelőtt a falak alatt zárt rendben felsorakoztak az ezredek, és hangos dobpergés közben hadi lobogóikat a magasba emelve megkezdték az elvonulást a bástyákról bámuló törökök előtt. Mindezt nagy megkönnyebbüléssel szemlélték a védők, mert azt hitték, hogy így lesz idejük a soraik rendezésére.

A budai győzelem egykorú francia  röplapon Fotó: Wikipedia

 Éppen ezért mélyen megdöbbentek amikor délután három óra körül Károly herceg csapatai váratlanul ismét felbukkantak a falak előtt. Hat ágyúlövés dördült el, majd felharsantak a csatakürtök és megelevenedtek az addig elhagyottnak látszó ostromárkok.

A törökök még fel sem ocsúdtak a döbbenetükből, amikor hatalmas detonáció hangja reszkette meg a levegőt; 

a császári utászok berobbantották a Bécsi-kaput. Hatezer torokból egyszerre harsant fel a csatakiáltás, miközben a keresztény harcosok kardjaikat villogtatva elsöprő rohamra indultak. 

Az ostromot ábrázoló egykorú rézmetszésű térkép   Fotó: Wikipedia

A berobbantott Bécsi-kapu ormára elsőként egy magyar hajdú, Fiáth János kúszott fel, aki rövid, de gyilkos párviadalban levágta a kapuőrséget, majd letörte és a mélybe dobta a lófarkas-félholdas török zászlót. 

Amikor a ledobott oszmán hadi jelvény helyére kitűzte a Szűz Máriás magyar hadi lobogót, odalent ezernyi torokból tört fel a hangos éljenzés. 

Ezzel egy időben a vár déli oldalán Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Bádeni Lajos őrgróf vezették rohamra a csapataikat és ők is betörtek a várba. 

Abdurrahmán, az utolsó budai pasa holtan maradt a harctéren Fotó: Wikimedia Commons/Benczúr Gyula

Abdi pasa a janicsárjai élén rohant a Bécsi-kapu irányába, hogy felvegye a harcot, de a mai Hesz András tér közelében egy keresztény kard sújtásától holtan rogyott a földre. 

Pontosan 145 évvel és négy nappal azután, hogy Szulejmán szultán megszállta Budát, ismét magyar zászló lobogott a szélben az ősi királyi város felett; Buda felszabadult.

Buda eliberata – Egész Európában zúgtak a harangok

A magyarokat nagyra becsülő és kedvelő Lotaringiai Károly herceg a világraszóló győzelem hírét egy magyar főnemessel, Turi gróffal vitette meg Rómába. A magyar főrend váltott lovakon szeptember 9-én érkezett meg az Örök Városba, ahol a Vatikánban a Szentatya azonnal, soron kívül fogadta a hírhozót.

Egész Európa ünnepelte Buda visszavételét  Fotó: Wikipedia

 XI. Ince pápa örömében megkönnyezte Buda felszabadulásának hírét, majd azonnal elrendelte, hogy pontban déli tizenkét órakor amikor eldördül a delet jelző ágyú az Angyalvárban, Róma összes templomában húzzák meg egyszerre a harangokat. Buda eliberata – Buda felszabadult – szállt szélsebesen a hír, és egész Európában zúgtak a harangok Buda hőseinek tiszteletére. 

Háromszáznegyven éve, 1686. szeptember másodikán:

• az egyesült keresztény hadak Lotaringiai Károly és Miksa Emánuel parancsnoksága alatt,
• 145 évig tartó török uralom után visszafoglalták Budát,
• ami a magyarországi hódoltságot felszámoló visszafoglaló háború legfényesebb haditette volt.