A Janus-arcú MSZP

Aválasztási kampányban a szocialisták három területen lépték át a Rubicont; először az 1990 óta meglévő külpolitikai konszenzust rúgták fel az Orbán–Nastase megállapodás éles kritizálásával; másodszor Horn Gyula exminiszterelnök intézett vehemes kirohanást a történelmi egyházak ellen; és harmadszor a kormánypárti politikusok magánszféráját is elérte a mocskolódás egy kormányfőellenes pamfletkötet szocialista párti segédlettel való terjesztésével.
Mint tudjuk, Orbán Viktor miniszterelnök tavaly december 22-én írta alá Nastase román kormányfővel a státustörvény romániai alkalmazásáról szóló egyetértési nyilatkozatot, mi-után december 21-én a parlamenti pártok vezetőivel egyeztette a megállapodás szövegét, s az ebben részt vevő Kovács László sem emelt kifogást. Sőt koccintott rá. Ebben a megállapodásban szerepelt az az ominózus kitétel, miszerint a romániai románok azonos feltételekkel vállalhatnak munkát Magyarországon, mint az erdélyi magyarok. Ezek után az erdélyi magyarságot lerománozó volt miniszterelnök 23 millió (!) román beáramlásról beszélt, Keller László „már csak” 20 milliót kalkulált, míg Medgyessy „mindössze” 500-600 ezerre számított. Pillanatnyi megingás után a kormány 81 ezer főben maximalizálta a külföldi munkavállalók magyarországi létszámát. Mind ez idáig nem egészen 900 fő külföldi kopogtatott be a magyarországi munkaerőpiac ajtaján. Az MSZP hecckampánya, az emberek megfélemlítésére, riogatására alapozott stratégiája – akárcsak a minimálbérről vagy a Munka Törvénykönyve módosításáról szóló vita kapcsán – kudarcba fulladt.
A külpolitikai konszenzust felrúgó szocialista támadást Brüsszelből intézte Medgyessy Péter január végén. Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság közzétette tárgyalási javaslatát az unióhoz csatlakozni akaró országok gazdáinak támogatásáról. E szerint a tagjelölt országok gazdái csupán 25 százalékát kapnák, a csatlakozás után 2013-ig, az uniós gazdáknak szánt támogatási összegéhez képest. A szocialisták kormányfőjelöltje ezért az Orbán-kormányt hibáztatta, miszerint rosszul tárgyalt (!), és hozzátette, hogy ezzel Magyarország elveszítette vezető szerepét a csatlakozni kívánó országok között. Medgyessy brüsszeli bírálata azonban köszönő viszonyban sincs a valósággal. Először is Magyarország jelenlegi kormánya nem tárgyalhatott erről a kérdésről, mert az Európai Bizottság mindössze egy saját tárgyalási javaslatot fogalmazott meg az uniós tagállamai felé, melyről majd csak 2002 júniusában kezdik meg a tárgyalásokat a tagjelölt országok kormányaival. Ezt a javaslatot a tagjelölt országok kormányai egyszerre kapták kézhez, ahhoz tehát semelyik csatlakozásra váró államnak – köztük Magyarországnak – sem lehetett addig köze. Másfelől Magyarország továbbra is élen jár a csatlakozási folyamatban; így vélekedik például Vim Van Welzen, az Európai Néppárt alelnöke, Edmund Stoiber, Németország kancellárjelöltje, bajor miniszterelnök, Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke vagy éppen Wolfgang Clement, Észak-Rajna-Vesztfália szociáldemokrata (!) miniszterelnöke, az SDP alelnöke is. A visegrádi együttműködést „megmenteni” óhajtó MSZP-nek tehát Európával van baja: emellett az Orbán-kormányt támadta hátba, rontva a magyar miniszterelnök tárgyalási pozícióját az európai uniós vezetőkkel folytatandó tárgyalásain.
A szocialista botránypolitizálás másik illusztris példája Horn Gyula egyházellenes kijelentése. Az exminiszterelnök szerint „a papok a szószékről a Fidesz mellett agitálnak”. Ebben az egyházellenes kirohanásban benne van az elmúlt ötven év minden sötétsége és gyűlölete; sem az MSZP, sem annak kormányfőjelöltje nem határolódott el Horntól, pedig Medgyessy behízelgő levele után ez elvárható lett volna.
A szocialisták az elmúlt négy évben egyébként is nemet mondtak mindenre, ami az emberek jövőjének a jobbítását szolgálta volna. Nemet mondtak a minimálbér drasztikus felemelésére, az otthonteremtési támogatás létrehozására, a családtámogatási rendszer bevezetésére, a tandíj eltörlésére, a diákhitel megalkotására, a Széchenyi-tervre, a zárszámadási törvényben elfogadott nyugdíjemelésre, az egészségügyben dolgozók béremelésére.
Az MSZP a múlt pártja, de a jövő elkezdődött, és a választások után is folytatódni fog.

A szerző egyetemi hallgató (ELTE BTK)