Új moralisták, farizeusok (14. rész)

Először hát a dekrétumokról. Mert lassan egy hete beszélünk azokról, és igen kevesen tudják, hogy mi is van bennük valójában. Igen kevesen ismerik a XX. század egyik legundorítóbb törvénygyűjteményét.

A benesi dekrétumok és a kassai kormányprogram
„A köztársasági elnök 1945. május 19-én kelt 5. számú dekrétuma
Az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről (…)
2. §
(1) Az állami szempontból megbízhatatlan személyeknek a Csehszlovák Köztársaság területén levő vagyonát állami kezelés alá veszik e dekrétum további rendelkezései értelmében (…)
4. §
Állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni:
a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket (…)
6. §
Német vagy magyar nemzetiségűeknek tekintendők azok a személyek, akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, vagy pedig a német vagy magyar nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok vagy politikai pártok tagjai lettek. (…)
A köztársasági elnök 1945. június 21-én kelt 12. számú dekrétuma
A németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgős elosztásáról
1. §
(1) Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira elkobozzuk azt a mezőgazdasági vagyont, amely
a) német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonában van, állampolgárságukra való tekintet nélkül (…)
A köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú alkotmánydekrétuma
A német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről
1. §
(1) Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.
(2) A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár e dekrétum hatálybalépésének napján elveszíti csehszlovák állampolgárságát. (…)
A köztársasági elnök 1945. szeptember 19-én kelt 71. számú dekrétuma
Azon személyek munkakötelezettségéről, akik elveszítették csehszlovák állampolgárságukat
1. §
(1) A háború és a légibombázások által okozott károk felszámolása és helyreállítása, valamint a háború által tönkretett gazdasági élet megújítása érdekében bevezetjük azon személyek munkakötelezettségét, akik (…) elvesztették csehszlovák állampolgárságukat.
2. §
(1) A munkakötelezettség a 14–60 éves férfiakra és a 15–50 éves nőkre vonatkozik, e kor betöltését véve alapul. (…)
4. §
(1) Az a személy, akit munkára osztottak be, köteles eleget tenni ennek a beosztásról szóló utasításnak, még akkor is, ha úgy véli, hogy a munkakötelezettség a 2.§ 2. bekezdése szerint nem vonatkozik rá, amíg nem születik hivatalos döntés az erre vonatkozó kéréséről. (…)
A köztársasági elnök 1945. október 27-én kelt 137. számú alkotmánydekrétuma
Azon személyek forradalmi időszakban történő őrizetbe vételéről, akiket állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintettek
1. §
Az állami szempontból megbízhatatlanoknak tekintett személyeknek a köztársaság hatóságai vagy szervei általi őrizetbe vételét a törvény által engedélyezett eseteken kívül is, vagy ideiglenes őrizetben (fogságban) tartásuk meghosszabítását a törvényben engedélyezett időtartamon túlmenően is törvényesnek kell tekinteni. Az ilyen személyeknek őrizetbe vételük, vagy törvény értelmében megengedett időtartamon túlmenően történt ideiglenes őrizetben tartásuk révén nincs kártérítési igényük.
2. §
Őrizetbe vételnek (ideiglenes őrizetben tartásnak) e dekrétum és más törvényes rendelkezések értelmében nem lehet tekinteni a külföldi állampolgárok összegyűjtését, amelyet az illetékes hatóságok a kijelölt helyeken későbbi kitoloncolásuk céljából hajtanak végre. Az ilyen összegyűjtés bármilyen korlátozás nélkül végrehajtható.”
Ez volt hát néhány szemelvény dr. Benes mostanában sokat hivatkozott dekrétumaiból. Ezek a szövegek felérnek bármilyen náci vagy a legelvetemültebb kommunista „törvénykezések” szövegeivel. Ám a benesi dekrétumokat itt-ott felül tudja múlni a Szlovák Nemzeti Tanács egynémely rendelete. Lássunk ezekből is néhányat!
„A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án kelt 6. számú törvényerejű rendelete
A német és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és istentiszteleti nyelvének rendezéséről
1. §
E törvényerejű rendelet hatálybalépésének napján megszűnik a szlovákiai német és magyar nemzeti kisebbség minden kategóriájú és fokú iskolája, kivéve az 1938. október 6. előtt létesített népiskolákat.
2. §
E törvényerejű rendelet hatálybalépésének napjától tilos német és magyar nyelvű istentiszteleteket tartani az állam által elismert és elfogadott mindazon egyházi testületekben, amelyek ezeket az istentiszteleteket 1938. október 6. után vezették be.
3. §
E törvényerejű rendelet rendelkezéseinek meg nem tartása olyan kihágás, amely hat hónapig terjedő elzárással és 100 000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtható. (…)
A Belügyi Megbízotti Hivatal 1945. október 22-én kelt 10.100 1–IV 1-1945 sz. 287. szám alatt közzétett körözvénye
(…) (11) A 4. § 1. bekezdése értelmében a férjes asszonyokat és a kiskorú gyermekeket a dekrétum céljaira önállóan ítélik meg. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy minden családtag állampolgárságát külön-külön határozzák meg, vagyis a feleség nem kapja meg automatikusan férje állampolgárságát, a kiskorú gyermekek pedig apjukét (házasságon kívül anyjukét). (…) Hasonlóképpen a gyermekek, ha német vagy magyar nemzetiségűek, akkor elveszítik csehszlovák állampolgárságukat, ezzel szemben szüleik vagy egyik szülőjük nem, és megfordítva. (…)
Az 1946. április 11-én kelt 83. számú törvény
A németek, a magyarok, az árulók és segítőik munka- (tanulói) viszonyairól
1. §
(1) Azon személyek munka- (tanulói) viszonyai, akik a köztársasági elnök által 1945. augusztus 2-án a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről kiadott (…) alkotmánydekrétuma értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, megszűnnek azon napon, amelyen ez a törvény hatályba lép, amennyiben ez a törvény nem intézkedik másként. (…)
A Szlovák Nemzeti Tanács 1946. május 14-én kelt 64. számú törvényerejű rendelete, amely módosítja a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról szóló törvényerejű rendeletet
1. §
(1) Azonnali hatállyal és térítés nélkül a földreform céljaira elkobozzák a Szlovákia területén lévő mezőgazdasági vagyont, amelynek tulajdonosai:
a) német nemzetiségű személyek állampolgárságra való tekintet nélkül,
b) magyar nemzetiségű személyek állampolgárságra való tekintet nélkül (…)
A Pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. augusztus 12-én kelt 1492. számú rendelete
A Pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal a köztársasági elnök (…) 108. számú, az ellenséges vagyon elkobzásáról és a Nemzeti Újjáépítési Alapokról szóló dekrétuma (…) értelmében eljárva úgy dönt, hogy a dekrétum (…) értelmében adottak a feltételek a vagyon elkobzásához az alábbi magyar jogi személyek esetében. (Ezután egy felsorolás következik több száz magyar tulajdonban lévő cégről – B. ZS.)
Indokolás: A köztársasági elnök 1945. október 25-én kelt, az ellenséges vagyon elkobzásáról és a Nemzeti Újjáépítési Alapokról szóló 108. számú dekrétuma értelmében a magyar jogi személyek vagyonát térítés nélkül elkobozzák a Csehszlovák Köztársaság javára.”
Végezetül idézzünk még egy megdöbbentő passzust a kassai kormányprogramból:
„Revideáljuk a német és magyar kultúrához való viszonyunkat, leleplezve reakciós elemeiket valamennyi területen. Kultúrpolitikánkban megerősítjük a szláv orientációt a nemzetközi, de mindenekelőtt a mi, csehszlovák politikánkban a szlávság új jelentőségével összhangban. (…)”
Nos, mindezek ismeretében nehéz mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi ellenzéke (MSZP, SZDSZ) és a Magyar Köztársaság azon állampolgárai, akik baloldali és liberálisnak mondott lapokban újságírással keresik kenyerüket, a kormányon és a miniszterelnökön próbálják meg elverni a port annak kapcsán, hogy mit mondott Orbán Viktor Brüsszelben.

Tényleg! Mit mondott Orbán Viktor Brüsszelben?
A szocialisták és a szabad demokraták – továbbá természetesen az ő sajtójuk – azt állítják, hogy Orbán Viktor Brüsszelben „szóba hozta” a benesi dekrétumokat, komoly károkat okozva ezzel Magyarországnak.
Kovács László, az MSZP elnöke egyenesen így fogalmazott: „Sajnos várható volt, hogy egyszer elfogy a partnerországok vezetőinek türelme, s elegük lesz Orbán Viktornak a nemzetközi kapcsolatokban szokatlan, otromba stílusából.”
Kovács hazudik. Mert hát mi történt valójában? Orbán Viktor előadást tartott az Európa Parlament külügyi bizottságában, majd ezután válaszolt az ott megjelent képviselők kérdéseire. Egy osztrák képviselő pedig megkérdezte a magyar miniszterelnököt, hogy mi a véleménye a benesi dekrétumokról. Hát ennyit arról, hogy Orbán „felvetette a benesi dekrétumok ügyét”. És mit is mondott a magyar miniszterelnök? Azt, hogy eddig sem vetette fel és ezután sem fogja felvetni a kétoldalú kapcsolatok során a benesi dekrétumok ügyét. Azt azonban nyilvánvalónak tartja, hogy egy ilyen jogszabály, amely a XX. század legsötétebb időszakát idézi, magától el fog halni, amint Csehországot és Szlovákiát felveszik az unióba.
Nincs, mert nem is lehet érv ez ellen a válasz ellen. A Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnöke ennél diplomatikusabban nem beszélhet a benesi dekrétumokról, ha már egyszer nekiszegezik a kérdést. Ennek belátásához nem kell sem kormánypártinak, sem külpolitikusnak lenni. Ennek belátásához mindössze tisztességesnek és a magyar nemzeti érdekek iránt minimálisan elkötelezettnek kell(ene) lenni. De ne várjunk el ilyen sokat a magyar szocialistáktól, a szabad demokratáktól, s végképp ne az ő sajtójuktól. Amúgy – milyen érdekes! – Horn Gyula tegnap reggel a következőket nyilatkozta az ATV-ben: „Én, mikor olvastam Orbán Viktor mostani nyilatkozatát, azon gondolkodtam, hogy ha engem megkérdeztek volna, miniszterelnökként mit válaszoltam volna. Nagyjából azt, amit ő mondott. Lényegét illetően azt. Tudniillik régóta vajúdó politikai gond, probléma ez, s ha valaki le akarja zárni a múltat, ehhez hozzá tartozhat, hogy tekintsen semmisnek minden olyan dokumentumot, amely a kollektív bűnösséget és ezen keresztül a kollektív felelősséget tartalmazza. Nos, a benesi dekrétum egyértelműen ilyen.”
No lám! Horn olykor nem figyel oda, és véletlenül, szinte öntudatlanul igazat beszél? Lehet… De mielőtt ellágyulnánk Horn úr karakánságától, jusson eszünkbe, hogy ugyanő 1998-ban Meciarral találkozott Győrben, ahol bizony felvetették a békés szlovák–magyar lakosságcserét. Lakosságcserét! 1998-ban! Szóval Horn úr nem megy a szomszédba egy kis nemzetárulásért. Ahogy Kovács sem. Aztán pedig, a derék magyar szocialisták azzal is hadilábon állnak, hogy összehangolják igaztalan, hazug és aljas támadásaik fő csapásirányát. Emlékezzünk csak, mit is mondott Kovács, Horn és Medgyessy, amikor az EU álláspontja napvilágot látott az agrártámogatások ügyében? Sebtiben összehívott kormányledorongoló sajtótájékoztatójukon Medgyessy kijelentette: „A kormány most sem képviseli jól a magyar érdekeket, mert az EU-csatlakozási tárgyalásokon nem tudta elérni, hogy Magyarország egyéni elbánásban részesüljön.” Ismételjük meg: EGYÉNI ELBÁNÁSBAN! Vagyis a visegrádi országokkal szemben, velük nem együtt fellépve. Horn Gyula még egyértelműbben fogalmazott akkor: „Nem lenne szerencsés, ha Magyarország az EU mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos álláspontja megváltoztatására irányuló küzdelemben egységfrontra lépne Lengyelországgal, mert hazánknak önállóan kell képviselnie a nemzet érdekeit.” Ismételjük meg: ÖNÁLLÓAN KELL KÉPVISELNÜNK A NEMZET ÉRDEKEIT!
És mit mond most Kovács: „Magyarország érdekei sérülnek az európai uniós ügyekben tervezett egyeztetés, a most különösen indokolt közös fellépés elmaradása miatt.”
Most hirtelen mitől lett olyan különösen indokolt a közös fellépés, mi, Kovács?
Előfordult már a ti életetekben, szeretve tisztelt szocialisták, hogy igazat mondtatok, hogy őszinték voltatok?
Persze, a benesi dekrétumok ügyében végképp felesleges lenne elvárni tőletek bármiféle szolidaritást a magyar kormánnyal vagy a magyar nemzeti érdekekkel. Ti ugyanis kommunisták voltatok, és a lelketek mélyén, a gondolkodásotokban azok is maradtatok. A kommunistáknak pedig szívügye volt dr. Benes hitvány, aljas, náci szellemiségű törvénygyűjteménye, sőt, igazából nem voltak vele megelégedve. Többet akartak. Már maga Benes is többet akart eredetileg. Ő már 1943. december 21-én bejelentette, hogy az eljövendő Csehszlovákia „a csehek, a szlovákok és a kárpátukrajnai nép nemzeti állama lesz”, és programjában meghirdette az országban élő nemzeti kisebbségek felszámolását. Majd Moszkvába rohangált, megszerezni mindehhez a szovjetek jóváhagyását. Majd hamar jöttek a kommunisták, akik magyar és német ügyben megfeledkeztek az „osztályszolidaritásról”. Clement Gottwald 1944 májusában a moszkvai rádióban kijelenti: „Országunkat hamarosan megtisztítjuk a piszkos német és magyar árulóktól.” Ugyanő néhány hónap múlva a következőket mondta: „Szláv államot építünk, melynek demokratikus jogait csak csehek, szlovákok és ukránok élvezhetik, de a magyarok és a németek nem.” S kisvártatva feltűnik a színen Gustav Husak, aki Moszkvában meggyőződik a gottwaldi–benesi nemzetállami eszme helyességéről. Erről így számol be: „Kezdetben egy ilyen megoldás helyességét a kommunista nemzetiségi politika szempontjából kétségesnek tartottam. Moszkvában azonban meggyőztek, hogy a moszkvai vezetés ilyen álláspontját a szovjet illetékesek is osztják: elfogadtam tehát a nemzeti állam koncepcióját és következményeit.” A másik komcsi, Viliam Siroky ennél sokkal egyértelműbb: „Mi a magyarokat nem a magunk számára megnyerni, hanem az országból eltávolítani akarjuk.”
Majd Husak 1945 májusában, mint belügyi biztos, kidolgozta a szlovákiai magyarság teljes eltávolításának a te