Még mindig a Vályiba és a Rónaiba járunk

Egy hír: 2002. március 23-án Orbán Viktor és Dávid Ibolya Tamásiban részt vett a Vályi Péter Szakközépiskola avatásán.
Egy másik hír: a Miskolci Polgári Együttműködés Egyesület és a Jobboldali Ifjúsági Közösség meghívására vasárnap több ezer, nagyon jó arcú, zömében huszonéves jött el a Rónai Művelődési Házba meghallgatni az ATV Sajtóklub című műsorának tagjait.
Mily megható lehetett, amikor a Vályi Péter Szakközépiskola tanulói építészetileg valóban csodálatra méltó, kibővített épületüket birtokba vehették. Nem is szólva arról, hogy az eseményt még ünnepélyesebbé tette maga a kormányfő és az igazságügy-miniszter személyes jelenléte.
A „Vályiba” ment tehát avatni Dávid Ibolya és Orbán Viktor, és a „Vályiba” járnak naponta a tamási szakközépiskola diákjai. Ahogyan a „Rónaiba” ment a Sajtóklub és a rájuk kíváncsiak. Akár a látogatók más napokon. Ők is a „Rónaiba” mennek.
Vályi Péter a kádári állam pénzügyminisztere volt 1967 áprilisától 1971 májusáig. Később miniszterelnök-helyettes lett és Magyarországot képviselte a KGST-ben. 1973. szeptember 7-én halt iszonyatos halált, amikor egy állami és pártdelegáció élén a diósgyőri Lenin Kohászati Művek öntőcsarnokában tett látogatása alkalmából megcsúszott egy vashídon, és beleesett az alatta forrón hömpölygő masszába, és ott azonnal gőzzé vált.
Annak idején sok mendemonda keringett a tragikus halálról. Hogy egy testőre utánaugrott, félve a felelősségre vonástól. A morbid pesti humor azonban Vályit sem kímélte: azt beszélték, hogy a koporsója egy buga volt (a buga kohászati szakszóként öntvényt jelent), és hogy a pénzügyminisztert is beolvasztották a forintba, hogy erősödjön az árfolyama.
A rossz útra tévedt kommunista miniszterelnök-helyettes nevét szakközépiskola viseli, Rónai Sándorét pedig, aki 1950. május 8-tól 1952. augusztus14-ig tartó időszakában az Elnöki Tanács elnöki posztját töltötte be, a miskolci Rónai Művelődési Ház viseli. Rónai virtigli szocdem áruló, és eszköz volt a kommunista hatalom kezében. Jutalma nem maradt el: az Elnöki Tanács elnöki tisztségét ezért kapta meg…
Hálás is volt érte. Pozíciójával járt, hogy kegyelmi kérvényeket fogadjon vagy utasítson el. Hasznos, de kevesek által forgatott ötkötetes kiadvány az Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez, amelynek címe igazi eufemizmus: tartalma mindenről szól, csak éppen nem az igazság szolgáltatásáról.
E kötetek dokumentumai szerint Rónai Sándor több politikai okokból halálra ítélt büntetésének végrehajtását hagyta jóvá. Mint például Gayer Imréét. Hogy a „háborús bűnökkel” vádolt Gayer tettei milyen súlyosak lehettek, arra utal a végrehajtást kérő igazságügy-miniszternek Rónai úrhoz felterjesztett irata, amelyben ez a mondat is helyet kapott:
„A felszabadulás után az elítélt ellen eljárás indult, majd rendőrhatósági őrizetbe került, ahonnan azonban Rajk László intézkedésére szabadlábra helyezték.”
Amelyre Rónai úr (nála az „úr” szót azért előlegeztük meg, mert ha ma is élne, több mint valószínű, hogy Bauer Miklóshoz és a többi ávós papához hasonlóan az MSZP–SZDSZ-koalíció lelkes támogatója lenne) ezt válaszolta:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az igazságügyminiszter előterjesztésére megengedi, hogy a Budapesti Büntetőtörvényszék, illetve a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága által háborús bűntett miatt halálra ítélt Gayer Imrével szemben a törvény és az igazságszolgáltatás rendes lefolyása akadálytalanul bekövetkezzék.
Budapest, 1950. évi június hó 16. napján.”
Ez a sablonválasz pecsételte meg dr. János Ferenc és Lindenberger Lajos sorsát is. Az ő halálos ítéletüket is végrehajtották.
A miskolci művelődési ház névadója azonban szigorúan titkos minősítésű törvényerejű rendeleteket is hozott. Ilyen például az ország területének elhagyására vonatkozó büntetőrendelkezések kiegészítéséről szóló 1950. évi 26. sz. törvényerejű rendeletet. A minden művelődési házak atyja által meghozott egykori rendelet 3. paragrafusa szerint a külföldre szökő vagy szökni próbáló „vele egy háztartásban élő vagy általa eltartott felnőttkorú hozzátartozóját (1950. II. tv. 29. §) öt évig terjedhető börtönnel, ha pedig a hozzátartozó a bűntett elkövetéséről megelőzően tudott és arról a hatóságnak haladéktalanul jelentést nem tett, tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni”.
Rónai, a valódi művelés igazi mintaképe, a kollektív büntetés bolsevik és náci modelljének lelkes építője.
Vajon mi lenne fordított esetben, ha valakinek az jutna az eszébe, hogy Hóman Bálint tudósról nevezzen el művelődési házat Magyarországon? Sajtókampány, a nyomában kibontakozó mozgalmak, atrocitások, amelyek „természetesen” a jobboldal agresszivitását példáznák. Főként akkor, ha balliberálisok esnének neki az intézmények névtábláinak és szaggatnák le.
Burke, ír születésű brit politikus, a konzervativizmus atyja, azt mondta: „Ahhoz, hogy a gonosz diadalmaskodjék, egyetlen dologra van szükség. Arra, hogy a jó emberek ölbe tett kézzel üljenek.” Rólunk beszélt.