„Úgy magyar, hogy mindenkinek jólesik szeretni”

Nincs, biztosan nincs a pofátlanságnak határa. Mert rendben van (nincs rendben!): kirúgnak mindenkit. Elhitetik, hogy az osztogatásravalót ötven nap alatt teremtették elő, hiszen az Orbán-kormány üres kasszát hagyott hátra. Horn Gyula még mindig retteg a 23 millió román munkavállalótól. Egy tanítónő fizetése 1998-ban nettó negyvenezer forint volt, 2002-ben, az új rendszerváltás, az új szocializmus építése előtt nettó hatvanötezer – most, október 2-án tanárnőnk hetvenhétezret fog találni a borítékban, és ezt hívják ötvenszázalékos béremelésnek. Rendben van (nincs rendben!): az „üvegzseb” program első fejezeteként SZDSZ-es PR-cég kap húzós állami megrendelést, negyvenmillióért népszerűsítik száznapos programjukat – négy évig mást sem hallottunk, mint hogy nincs szükség kormánypropagandára. Ugyanannyiért csinálnak tűzijátékot, mint tavaly az Orbán-kormány, előbb elhalasztják, utóbb megtartják, fő attrakcióként lézerfényű ráják, puputevék, halacskák vonulnak el a várdombon, majd kiírják lézerrel az éjszakába, hogy: KÖSZÖNJÜK MAGYARORSZÁG. Ez utóbbi mondat az MSZP lózungja volt a választások után, ilyen plakát előtt állt a vezérkar, a jó beszédű ügynök, a szundi törpe meg a Lendvai. Rendben van (nincs rendben!): A8-asokra cserélik sietve az autóparkjukat – ha Orbánék vettek egy biciklit vagy egy használt velorexet, akkor nyilvános idegrohamot kaptak, megfelelő sajtóőrjöngéssel megtámogatva. (Lásd még: mennyiért repült Orbán Amerikába? című társasjátékot. A helyes megfejtés: annyiért, amennyiből egy A8-ast sem lehet megvenni. A szerencsés nyertesek között kisorsoljuk Lendvai Ildikó csecsemőkori fényképét, valamint Medgyessy Péter Hogyan győztem le a KGB-t című memoárkötetét…)
Rendben van (hű, ez nagyon nincs rendben!): hétmilliárdért írnak ki tendert mobiltelefon-beszerzésre. Igen, hétmilliárdért. Ma a piacon kapható legdrágább készülék háromszázezer forint körül mozog, az már lemegy magától vásárolni, és vibráló üzemmódban teljesíti a házastársi kötelességet is. Nos, hétmilliárdért 23 333 darab ilyen készülék vásárolható. Ennek örülünk. Vadonatúj mobilja lesz a vadonatúj magyar kormánynak, minden családtagnak (negyedik unokatestvérig), a kertésznek, a taki néninek, és az intelligensebb háziállatok is kapnak egyet hörcsögtől fölfelé…
Ez mind rendben van.
De most elővették a déli harangszót.
És akkor most ideje azt mondanunk, hogy megállj! Elég volt.
Persze elővették már régen. Eörsi István – van-e, ki e nevet nem ismeri? – fejtette ki talán először, hogy a déli harangszó katolikus propaganda, és nem része a magyar kultúrának. (Sajnos Eörsi igen… Állítólag…) Utóbb Eörsi Mátyás mentegeti „szeretett nagybácsikáját” a saját honlapján, imigyen: „Eörsi István csak egy megjegyzést tett, nem a déli harangszóval, hanem a közszolgálati rádióval kapcsolatban, hogy a déli harangszó hetenként változó helyszínekről való élő közvetítésével és a hozzá tartozó magyarázat stílusával a Fidesz világképét népszerűsíti egy hírműsor elején.”
Hogy a déli harangszó, illetve az adott templom és település rövid történeti összefoglalója mennyiben a „Fidesz világképe”, az egész egyszerűen felfoghatatlan. Illetve pontosan felfogható, csak nem „pc”, beszélni róla kéne, de nem lehet, működik az öncenzúra… Szóval a harangszó-gyűlölésben már benne járunk kötésig, már kifejtik a kifejtők, hogy a harangszó „robusztus horthysta érzület”, aztán jön Bajomi-Lázár Péter médiakutató, és jól megmondja a Népszabadságban: „Az ország leghallgatottabb hírműsorát a bemondó azzal kezdi, hogy a nemzeti és keresztény hagyományokra apellálva ismerteti az adott héten a déli harangszót nyújtó templom történetét, sajátos értelmezési keretbe helyezve a közvetlenül ezután következő politikai híreket.” Orvost!
E sorok írója a „nemzeti és keresztény hagyományra apellálva” esténként magyar népmeséket olvas fiainak, állva hallgatja a Himnuszt – ezt a mostanit, az „avíttat”, nem a Török András-félét és nem is az A. Gergely András-félét… –, e sorok írója egyáltalán nem gondolja, hogy mostantól a zulu, eszkimó, amerikai, pápuai és újlipótvárosi hagyományokra kellene apellálnia…
Mindegy persze, a lényeg, hogy miután a „szellemi holdudvar” megágyazott a kérdésnek, Agárdi Péter szocialista rádiókurátor elérkezettnek látta az időt, hogy frontális támadást indítson a déli harangszó, valamint a templom- és településtörténeti fél percek ellen.
Agárdi utóbb megkísérelt hazugságba menekülni, mondván, ő csak kérdezett. Agárdi nem számolt azzal, hogy valaki, mialatt én a „nemzeti és keresztény hagyományokra apellálva” a Bolond Mihók című mesét olvastam Ágostonnak és Mártonnak, a kérdéses kuratóriumi ülésről készült jegyzeteit erőszakkal betömködte a bejárati ajtóm alatti résen…
Hazudsz, Agárdi. De ez is mindegy. Ebből a kis gusztustalan és pitiáner történetből annyi a lényeg, hogy nem hagyjuk megszüntetni a déli harangszót, és a történeti ismertetőt. Mert az ilyen apróságokból áll össze a lelkünk is, meg az önbecsülésünk is. Meg persze olyasmikből, hogy például bizonyos reklámok felháborítanak bennünket. Mint a legújabb Plusssz pezsgőtabletta-reklám, amelyben Geszti Péter – na, ő még egy klassz srác! – a következő mondatot bírja mondani: (a Plusssz) „…úgy magyar, hogy mindenkinek jól- esik szeretni”. Jó mondat. Emblematikus mondat. Ez az elviselhetetlen mondat. Az ilyen mondatokról szól a vita nyolcvan esztendeje.