Áfás mise, áfás temetés

MN
2006. 07. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem tudom, van e jelentősége annak, hogy egy adott településen kik milyen újságot olvasnak. Falunkban is olvashattuk a múlt szombati (2006. július 1-jei) Magyar Nemzet hadüzenetnek is beillő cikkét a címoldalon Áfás misét, áfás temetést akar az MSZP címmel, és egy sorral lejjebb: ötszáz új revizor figyeli az adózókat.
A számítógép is alakítja nyelvünket és anyanyelvünk mindennapi használatát. Például egy ilyen mondat jut hirtelen az eszembe olvasói visszaigazolásként: „Címzett az üzenetet megjelenítette a számítógépén, ám ez nem biztosíték arra, hogy azt el is olvasta, vagy megértette azt…” Így feltehetőleg csekély az esélye, hogy emiatt a hadüzenet miatt más is felkapná a fejét rajtam kívül.
Mindenesetre kétféleképpen vehetjük a lapot. Egyrészt komolyabban, másrészt könnyedebben. Kezdjük a könnyebbik végéről, a marketing felől.
Reklámügyileg megdolgozott, előkészített lakosság körében bizonyára jó fogadtatása lenne ennek a hírnek, ha azt kellőképpen lefordítanák „lakossági nyelvre”, szintre: például mindazokat, akiket bánt a lelkiismeret azért a két kis mozdulatért, amelyet ez év tavaszán elvétettek, és sajgó lelkiismeretüket most egyházi szolgáltatások igénybevételével rekreálnák vagy rehabilitálnák, akik házasságkötésüket eddig az állampolgári jogok szabadabb értelmezéséből vagy a szabadság mindenkit megillető jogforrásából vagy bár mi más okból halogatták, akik gyermekeik keresztelését kivárásos alapon vagy bármilyen egyéb, közbejött „családi okokból” nem döntötték el, most mondassanak szentmisét, most tartassanak könyörgést, most esküdjenek templomban, most kereszteljenek vagy keresztelkedjenek, amíg áfa- és adómentes.
Szinte látom az ehhez hasonló színes hirdetéseket a templomi hirdetőtáblákon, ahol egyből magukra hívják a figyelmet a sok, megszokott gyászjelentés között. Szinte látom az elégedett mosolyt az egyházi vezetők arcán, a nemcsak szépen, hanem kedvezően is alakuló egyházi statisztikák láttán. Ha Ézsaiás próféta most látna minket, a nemzeteket megrendítő sorait bizonyára imigyen fogalmazná át: Keressétek az Urat, amíg áfamentes, hívjátok Őt segítségül míg nem adóköteles… (Ézsaiás 55:6)
Ám komolyra fordítva a szót: néhány kérdést teszek fel magamnak, mivel a cikkbéli javaslat a feketegazdálkodást egyházi téren is fel akarja számolni, továbbá azt akarja bizonyítani, hogy a történelmi egyházak adókerülők. Nos, ha ez így van, vagy így lenne, az a kérdésem: és mi van a történelmi egyházakon túl a többi egyházzal? Azzal a százegynehány másik egyházzal Magyarországon? És mi lenne, ha más csoportosításba szednénk az egyházakat? Nem időrend, hanem égtájak szerint? Vagy a nevezetes tanulmánykészítő MSZP hívő tagozatának bátorsága amolyan zrt.? A keresztyén egyházakra korlátozódik?
Igaz, a mi perselyeink mintegy kétezer éve nyilvánosak, és nem félünk az ötszáz új adórevizortól, talán még többtől sem. Mert maga Jézus is ott ül a templompersely átellenében (Márk 12:41), és nézi a gazdagokat, hogyan hánynak-vetnek a fölöslegükből a perselybe. És Jézus figyelmét a szegény asszony két fillérje sem kerüli el. Ennél szigorúbb ellenőrt nem kívánok az MSZP „hívő” tagozatának sem.
Ami pedig az adózásunkat illeti. A mi Urunk, Jézus útmutatását Lukács evangéliumában így olvassuk: „Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek” (Lukács 20:25).
Igaz, ennek voltak előzményei. Amikor bevonult Jeruzsálembe, sírt Jeruzsálem felett, annak mentális és fizikai állapota felett, megtisztította a templomot, melynek során nem kereste igazán a korabeli IMF nemzetközi pénzvilág kegyeit (a pénzváltók asztalait felborította), elmondott egy példázatot a gonosz szőlőművesekről, amelyből a korabeli elit magára ismert, de nem mertek kezet emelni rá, mert a példázatot a nép is megértette. Ekkor szemmel tartva Őt már mint Jézust „…leselkedőket küldenének ki…” (Lukács 20:20), hogy hányat, pontosan nem is tudjuk, de nem is érdekes. Az érdekes az, hogy leselkedőket küldenek ki, hogy adóügyben tőrbe csalják Őt.
Ekkor hangzik el a sokat idézett mondat: „Adjátok meg a császárnak ami a császáré, az Istennek, ami az Istené.”
Nos, adóügyekben mi azóta is ehhez tartjuk magunkat.

Göncző Sándor
református lelkész, Sárkeresztes

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.