Ezt már Göncz Kinga esetében sem értettük, és most ugyanúgy nem értjük Kapronczay Stefániát sem, aki a Társaság a Szabadságjogokért civil (?!) szervezet nevében azt állította az Európai Parlament liberális frakciója által szervezett meghallgatáson, hogy a magyar kormány visszaél a kétharmados többséggel, alkotmányellenes jogszabályokat és alapjogokat csorbító alaptörvényt fogadott el. Ezért azt javasolta, hogy az EU lépjen föl hazánk ellen, és „alkalmazza bátran” a 7-es cikkelyt, amely az EU közös értékeinek megsértése miatt az illető ország szavazati jogát felfüggesztheti. 2006-ban, amikor a Gyurcsány-kormány ártatlan civilekre lövetett gumilövedékkel, könnygázgránátokkal kergette szét a békés ünneplőket, lovas rendőrökkel hajtatott közéjük, a TASZ gyengécskén tiltakozott ugyan, de eszükbe sem jutott felszólítani az EP-t, hogy fel kellene függeszteni Magyarország szavazati jogát.
Mennyire tartható civilnek a TASZ? S miért civil? Mert annak mondja magát? S ha akciói során egy jogvédő szervezetről egyértelműen bebizonyosodik, hogy céljait politikai céloknak rendeli alá, meddig kell őt civilnek tartanunk?
Lapunk tegnapi számában igen tanulságos levelet olvashatunk, amelyből kiderül, hogy a Társaság a Szabadságjogokért programvezetője egy bizonyos ügyben előre egyeztetett az alapjogok fölött őrködő ombudsmani hivatal egyik főosztályvezetőjével. Az egyeztetés ténye lehetne semleges tartalmú, információs jellegű. De itt nem arról volt szó. A két ember arról egyeztetett, hogy mikor kerüljön ki a sajtóba a józsefvárosi önkormányzatot a tűcsereprogramról szóló megállapodás felmondása miatt elmarasztaló ombudsmani jelentés. „ -vel azt beszéltük meg, hogy a minisztériumnak, önkormányzatnak küldünk mégis megkeresést 15 napos határidővel, tehát az (egyébként már általad is olvasott) jelentés utána menne ki.” Milyen jó, hogy így, tegeződve a TASZ meg az ombudsmani hivatal embere ennyire könnyen meg tudják beszélni, hogyan tegyenek keresztbe Kocsis Máté fideszes polgármesternek az elmarasztaló jelentéssel. Azt sem lehet állítani, hogy ne adnának a látszatra: „küldünk mégis megkeresést”, így dönt a TASZ nagy hatalmú drogpolitikai programvezetője, és itt a „mégis” szócskán van a hangsúly. Mert ez azt jelenti, hogy eredetileg az elmarasztaló jelentés előtt még csak megkeresésre sem méltatták volna sem a minisztériumot, sem az önkormányzatot. S hogy mit válaszolt volna a minisztérium, és mivel érvelt volna Kocsis Máté, a kerület lakosainak közérzetéért és jogainak érvényesítéséért felelős polgármestere? Az a jelek szerint a TASZ emberének egyáltalán nem számított. Hiszen a jelentés már úgyis elkészült. Számít egy civil szervezetnek, mit válaszol az elmarasztalt polgármester, aki mindössze csak a VIII. kerület összes lakosának biztonságáért felel?
Mit gondolnak olvasóink, Budapest melyik kerületében van a legtöbb ’56-os emlékhely? És hol van a legtöbb egyetem? Kapaszkodjanak meg: abban a kerületben, amelyet magukat jópofának gondoló álértelmiségiek, olcsó szenzációra hajtó filmesek, Heti Hetes-szintű humoristák hangjukban lenézéssel, lesajnálással, teli szájjal röhögcsélve csak „nyócker”-nek neveznek. A kerület polgármestere hosszú évek óta kemény küzdelmet folytat azért, hogy kettős kötelességének eleget tegyen. Tartozik azoknak, akik megválasztották, és bíznak benne, ugyanakkor részt kell vállalnia számos, esetenként a kerületekre háruló össztársadalmi szintű követelményből. Csakhogy erre a kerületre aránytalan mértékben jutnak olyan feladatok, amelyeket a jelenleginél jóval arányosabban kellene elosztani, hogy Budapest más kerületei is kapjanak a terhekből, kötelezettségekből. Nem lett ugyanis a város alapításakor kőbe vésve, hogy erre a kerületre jusson a majdani hajléktalanok zömének elhelyezése, sem az, hogy (igaz, két másik kerülettel együtt) kötelezően ennek a kerületnek kellene elviselnie a tűcsereprogram áldatlan hatásait.
Hogy világosabb legyen, mire is irányult a józsefvárosi polgármestert elmarasztaló jelentés: a kerület még 2006-ban elvállalta, hogy a drogosok egészségének védelmében szerződik a Kék Pont Alapítvánnyal. Az alapítvány a droghasználóknak ingyen biztosítja a tűcserét, a helyiséget pedig, ahol ez történik, az önkormányzat adja, kedvezményes bérleti díjjal. A Kék Pont már idén tavasszal bejelentette, hogy nekik az évi hatmilliós alaptámogatás helyett harmincmillióra van szükségük. Honlapjukon ezt olvashatjuk: „Nagyon szerettünk Józsefvárosban dolgozni, rengeteget tanultunk itt és nagy terveink voltak még.”
Hogy ez a szeretet miből táplálkozott elsősorban, azt most ne firtassuk, ám az elmarasztalt VIII. kerületi polgármesternél ott sokasodnak a lakossági bejelentések, amelyek keserűen tiltakoznak a drogot egyáltalán nem használó kerületiek nevében, akik az utcán, a játszótereken (!) eldobált, fertőzés terjesztésére alkalmas fecskendőket találnak. A Kék Pont Alapítvány ugyanis a drogszeméttel egyáltalán nem törődött. Készséggel elhiszem, hogy az alapítvány munkatársai imádtak a VIII. kerületben dolgozni, de vajon lakni is szeretnének-e egy olyan kerületben, ahol csemetéjük a homokozóból diadalittasan emel ki egy fertőzött injekciós tűt?
A Kék Pont állítása szerint nekik nem is kötelességük összeszedni a drogszemetet. Lássuk, mit javasolnak! Feladatuknak tartják „a drogjelenséggel, a drogszeméttel kapcsolatos információk átadását”, továbbá hatalmas szaktudásukat hajlandók megosztani, mert további szívügyük „a biztonságos begyűjtést segítő eszközök használatának betanítása nem szerhasználó lakóknak, bérháztakarítóknak, házmestereknek”. Nagyszerű. Jön a Kék Pont-csapat, a steril tűt kiosztják fáradságos, verítékes munkával a drogosoknak, akik a játszótereken, utcákon tőlük aztán nyugodtan szétdobálhatják a használt fecskendőket! Azokat majd a kedves lakók (!), a takarítók meg a házmesterek összeszedik. Kiváló elképzelés! De akkor azt a bizonyos általuk kért harmincmillió forintot nem a kedves józsefvárosi lakók, a takarítók és a házmesterek között kellene szétosztani? Ha már demokrácia! De ha ez nekik zsenánt, akkor mossák föl a lépcsőházat addig, amíg a házmester összeszedi a tűket. Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Nem gondoltuk, hogy a TASZ ilyen jól elvan az ombudsmani hivatallal. A ballib sajtó készséges: rengeteg támadás érte Kocsis Mátét, amiért a becsületesen dolgozó, rendszerető, nem drogozó, fertőzéseknek magukat kitenni nem akaró polgárokat, gyerekeiket és a gyengébb immunrendszerű időseket védte. Jó-e, ha megszokjuk: a „liberális jogvédő” jelzős szerkezet azt jelenti, hogy az illető csak a liberálisok jogait védi? Ha a TASZ tényleg civil, akkor ebben a józsefvárosi történetben miért nem mérlegelt, miért csak támadott? Nem szeretnénk megszokni, és nem fogadhatjuk el, hogy akcióik zömében nyílt vagy bújtatott formában ott van a kormányellenesség, de csak ha a jobboldal van hatalmon. Hol van az a jogvédő szervezet, amely megtalálja az egyensúlyt aközött, hogy igen, segíteni kell a drogosoknak, ne kerüljenek még nagyobb bajba, de nem úgy kell nekik kezet nyújtani, hogy közben másoknak, akik napi gondokkal küszködve, drogmentesen, gyerekeiket óvva segítségért folyamodnak, ellökjük a kezét.
