És ki egyáltalán ez a „mérsékelt ellenzék”? A nép egyszerű fiai, akik demokratikus választásokat szeretnének? Szíria szabad lelkű Petőfi Sándorai? Az arab tavasz során az emberek az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az elnyomó Aszad-rezsim ellen – írják az e témáról szóló könyvek, de előbb véget érnek, mint hogy kiderüljön, honnan lett fegyverük és elég muníciójuk ahhoz, hogy ötödik éve háborúzzanak. Merthogy a háború nem most, és nem Aleppóban kezdődött. Pontosan tudjuk, hogy a világ korántsem csak tétlenül, „popcornt zabálva” nézi a vérontást. Ha így lenne, a szemben álló felek már legfeljebb kövekkel dobálnák egymást, és nemhogy tüzérséget és páncélosokat nem vetnének be, de az utolsó puskagolyót is rég ellőtték volna már. Furcsa módon csak a segélykonvojok nem érnek el a rászoruló civilekhez, de a fegyverek mindig eljutnak a harcosokhoz. Valójában ötödik éve folyik már a vér Aleppóban, csak addig ez senkit nem érdekelt, amíg a „rossz fiú” állt vesztésre.
Most aztán szörnyülködünk, jobb esetben együtt is érzünk egy kicsit, legalábbis az ártatlan civilekkel, merthogy ilyenek is vannak. Már amíg nem akarnak Európába jönni. Közben pedig ítélkezünk, az alapján, hogy mit gondolunk a világról. Szíriáról beszélünk, de arról alkotunk véleményt, hogy elcsatolták-e vagy hazatért a Krím félsziget, hogy agresszor-e vagy államférfi Vlagyimir Putyin, hogy a demokratikus rend őrzője vagy kéretlen világcsendőr az Egyesült Államok, hogy Amerikának be kellene avatkoznia a Közel-Keleten, vagy mindenért ő a felelős. Előítéleteink alapján fogyasztjuk a híreket, és előítéletek alapján keletkezik e hírek többsége. „Független” szervezetek jelentenek, és hazudik a propaganda. Civileket vesznek célba, és véletlen csapást mérnek. Dzsihadista vezetőkkel végeznek, és hordóbombákat dobnak le. Kórházat bombáztak le, és élő pajzsnak használják a civileket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!