Inkább megpróbál improvizálni. Úgy igyekszik növelni a jüan globális befolyását, hogy közben megtartja saját pénzpiacának zártságát, árfolyam-politikára gyakorolt meghatározó hatását. Ebből a megfontolásból invesztált dollármilliárdokat – a Világbank szerepét ellensúlyozandó – a BRICS Fejlesztési Bank megalapításába, de a jüan külpiaci erősítésének unortodox eszközei közé tartozik többek között a fém-, az áru-, valamint a termény- és olajtőzsde összeolvadásából alakult Sanghaji Határidős Tőzsde (SFE) létrehozása is, amelynek kereskedési összetételét még mindig a mezőgazdasági cikkek dominálják, ám egybehangzó vélemények szerint hamarosan az olaj és a fém veszi át a kulcsszerepet. S aki ódzkodik a jüantól, konvertálhatja aranyba is, hiszen itt működik Ázsia legnagyobb aranytőzsdéje, ahol immár három éve külföldiek is korlátozás nélkül kereskedhetnek. Ezzel párhuzamosan fel-felröppennek hírek arról, hogy Kína tárgyalásokat folytat Szaúd-Arábiával azért, hogy az olajat ne dollárban, hanem jüanban számolják el. Venezuela ezt már ősszel bejelentette: az amerikai szankciókra válaszlépésként külkereskedelmének egészét egy, a jüan és az euró által dominált valutakosár alapján bonyolítja le. Hasonló megfontolásból tett lépéseket a rubelelszámolás kiépítésére Oroszország, amely fontolgatja jüanalapú államkötvények kibocsátását is. Moszkva közben hatalmas léptekben – tavaly 13,5 százalékkal – gyarapítja jelenleg 58,8 millió unciát (1829 tonna) nyomó, 76 milliárd dollárt érő aranytartalékait is.
A dollár szerepének gyengítése ezekben az esetekben egyértelműen politikai célokat követ. Élen járnak ebben a feltörekvő államok, ám mint a már említett BRICS példája is mutatja, a cél nem a dollár leváltása jüanra, hanem egy többpólusú nemzetközi pénzrendszer alapjainak lefektetése. Így a dollár dominanciájának letörésére szövetkezett államok érthetően nem kérnek Kína túlerősödéséből sem. Elsősorban már most sem a jüanban, hanem határidős ügyleteik nemzeti valutákban történő elszámolásában gondolkodnak.
