Valójában azokra a tranzakciókra kell kiemelten koncentrálni, amelyek rendszeres és gyakori kifizetések: így például a kártyás fizetés, a készpénzfelvétel vagy az átutalás. A pénz tehát bátran áradhat ügyfélátvilágítás nélkül is a pénzügyi intézményekbe, amelyeknek csak arra kell figyelniük, hogy ami kimegy tőlük, annak az utalóját azonosítsák.
Akár most, akár utólag. Addig is a sok alvó vagy nem azonosított bankszámlán tartott összegeket a bankok használják, még büntetést, sőt kamatot is alig kell fizetniük érte. Arra érkezhet pénz, sőt rendszeresen felszámolható rá a számlavezetés díja és más egyéb költségek. Legfeljebb még egy szektor bizonyítja, hogy mennyire nehézkes az uniós adatvédelmi szabályokat, azaz a GDPR előírásait határidőre teljesíteni.
Nem kétlem, hogy sok ügyfél ebben az esetben is az utolsó napokra hagyja az ügyintézést. Ám korántsem biztos, hogy olyan sokan szaladnak a fiókokba adatot egyeztetni, ahogyan arra a tömött sorban várakozókat látva következtetni lehet. Bekövetkezett ugyanis egy másik, legalább ennyire fontos változás a lakossági és kisbefektetői pénzügyek háza táján.
Már harmadik hete jegyezhető a jelenlegi kamat- és inflációs viszonyok között legcsábítóbbnak számító Magyar Állampapír Plusz, amelyből csak az első héten a meghirdetett 100 milliárd forintos keret több mint ötszörösét jegyezték le, s a második héten is több száz milliárd forintos friss jegyzésről számolt be a pénzügyminiszter.
Néhány hónapja még kérdéses volt az is, vajon sikerül-e megmozgatni a lakosság hatalmas, mintegy 4500 milliárd forintos készpénz- vagy látra szóló betétekben szunnyadó megtakarítástömegét. És akkor még azon lamentálunk, vajon miért ácsorognak olyan sokan a bankfiókok és ügyfélszolgálatok előtt?
Legkevésbé a káosz miatt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!