Harmincnyolc év – mindössze ennyi adatott Csengey Dénesnek, aki éppen harminc évvel ezelőtt, 1991. április 8-án hunyt el. Mindössze harmincnyolc év, mégis találóan mondták róla többen, akik ismerték, hogy így is valószínűleg annyit élt, mint más száz év alatt. Érvelt, vitázott, ezer fokon izzott, tűzben égett. Mindene volt a nemzet, mindene lett a politika, pontosabban a közügyek. A rendszerváltozásnak nevezett folyamat egyik emblematikus alakjáról az azóta szintén elhunyt Csoóri Sándor fogalmazta meg talán a legélesebben: „Ennek a korszaknak, az átalakulásnak ő az egyik halottja. Mások, nehezen mondom ki, de mégis kimondom, erkölcsileg haltak meg, ő valóságosan.”
Jómagam kisgyermek voltam ekkor. Mégis meggyőződésem, hogy éppen Csengey Dénes az egyik olyan közelmúltbeli politikus, aki – ha megismernék közéleti (és írói) munkásságát – példaképül szolgálhatna a legfiatalabb, amúgy a közélettől elforduló, a közügyekkel szemben teljesen közönyös korosztálynak is. Mert igaz ember volt, s ezzel még – későbbi, sokszor jó barátból lett – ellenfelei is kivétel nélkül tisztában voltak. Csakhogy éppen alkata miatt szinte alkalmatlan volt arra, amit aztán politikaként tapasztalt a saját bőrén. Belesodródott a nagypolitika útvesztőibe, ahová eleve felfokozott hangulatban került: akkor, amikor „rendszerváltó szelek” kezdtek fújni.
Ma is mennyire találó és igaz, ahogy Lakiteleken kezdte a beszédét! „Talán úgy tűnhet fel, hogy kicsinyes alkuja a gondolkodásnak, megengedhetetlen és kóros beszűkülése a szemléletnek, a vidéki Magyarországról külön, elszigetelten, önmagában ejteni szót. Különösen azok előtt tűnhet fel így, akik már a magyarságról sem merészelnek úgy gondolkodni, hogy közben ne kiáltoznák folyvást és torkuk szakadtából Európa nevét. Akik lassan már a kisdolgukat is csak úgy tudják elvégezni, ha előbb megnyugtatták magukat: bírják e művelethez a szellem első kontinensének jóváhagyását.”
Csengey valóban hitt abban, hogy lehet jobban, igazabbul, „európaian” élni és politizálni. S amikor szállóigévé lett híres mondását megfogalmazta („Európába, de mindahányan!”), még nem arról a korábbi értékeit sutba vágó Európáról, illetve Európai Unióról volt szó, amelyet ma látunk.