Karácsony egy gyenge provokátor

Az utóbbi évek egyik legnagyobb átverési kísérlete, hogy Karácsony Gergely, a baloldal főpolgármester-jelöltje szeretne Tarlós István főpolgármesterrel vitázni az önkormányzati választás előtt.

A politikus és pártja a határkerítést is ellenezte Fotó: Mirkó István

Az utóbbi évek egyik legnagyobb átverési kísérlete, hogy Karácsony Gergely, a baloldal főpolgármester-jelöltje szeretne Tarlós István főpolgármesterrel vitázni az önkormányzati választás előtt. Ugyan már!

A liberálbaloldal állandó jellegű, multifunkciós aspiránsának esze ágában sincs kiállni egy számára biztos vereséget jelentő szellemi viadalra. Kizárólag azért meri felvetni ilyen visszatérő monotonsággal, mert teljesen biztos benne, hogy erre a párharcra sohasem kerül sor. És nem Tarlós István döntése miatt, hanem azért, mert ő nem vállalkozna rá, s ha a szükség úgy hozná, az utolsó pillanatban elállna tőle.

Hogy akkor mi okból hergelte bele megint magát a vita követelésébe, olyannyira, hogy a főpolgármestert provokációképpen, durván le is gyávázta az ATV stúdiójában? A válasz kézenfekvő: éppen amiatt, mert ő tényleg gyáva, és ennek ország-világ előtt napnál világosabb tanújelét adta. Ugyanis – ígérete, s az előre megbeszéltek ellenére – nem mert bemenni az MTVA műsorába.

Ő persze mindenféle mást hord összevissza olyan műsorsávról, amivel a „futottak még” kategóriába sorolódott volna, de az igazság nyilvánvalóan nem ez. Hanem az, hogy egyszerűen félt a felkészült műsorvezetőtől, aki – a baráti tévécsatornákkal ellentétben – valódi kérdéseket tesz fel, amelyekre válaszolnia kell. Megijedt továbbá attól, hogy a stúdió előterében összefuthat a másik két ellenzéki főpolgármester-jelölttel.

Holott vitáznia nem is kellett volna a riválisokkal, nem egyszerre szerepelt volna velük, de még ettől is inába szállt a bátorsága. Ennyire félelmetes számára két szerinte esélytelen jelölttel egy légtérbe kerülni? Ha viszont még egy kis televíziós diskurzustól is megremeg a térde, hogy képzeli bárki, hogy Tarlós Istvánnal, egy tapasztalt, harcedzett önkormányzati politikussal majd menni fog a puhány, a széltől is óvott, bukott zuglói polgármesternek az intellektuális párbaj?

Hát emiatt gyávázta le gyáván a Párbeszéd nevű minipárt minden párbeszédtől pipogyán óvakodó társelnöke a főpolgármestert egy haveri tévé megértő melegében. El akarja terelni a saját nyusziságáról, a nagy blamáról a figyelmet, amiről most már maga gyártotta bizonyítéka is van. Előremenekül, s legjobb védekezés a támadás alapon Tarlós István felheccelésével próbálkozik, hátha sikerül lépre csalnia. Így aztán rögtön nem arról lenne szó a médiában – reméli a baloldal túlkoros üdvöskéje –, hogy gyáván megfutamodott egy ártatlan sajtószerepléstől, hanem arról, hogy halálmegvető bátorsággal sértegette Budapest első emberét – amikor az nem is volt jelen.

Miként kerülné el Karácsony a vitát még akkor is, ha Tarlós István mégis belemenne a megméretésbe, mert megszánná a zuglói látványpolgármestert? Megjósolható: olyan lehetetlen feltételekkel állna elő, amelyek vállalhatatlanok, és utána megint Tarlóst vádolná meg, hogy lám, mégsem akar vitázni. Senkit ne tévesszen meg, hogy azt mondta a PestiSrácoknak: nincs semmilyen feltétele.

Az igazi balos mozgalmár számára a szavának a megmásítása, letagadása a felvételek ellenére olyan rutinfeladat, mint a levegővétel. Napi szinten gyakorolja, hisz idáig sem tartotta be az ígéreteit. Mégis amiatt vállalja a lelepleződés kockázatát, mert ha Tarlós rábólintana a vitára, ez neki önmagában hatalmas presztízsnövekedést jelentene. Nem a vitára van szüksége tehát – amit atombiztosan elveszítene, és ezt ő is tudja –, hanem a tekintélygyarapodásra, amit a főpolgármestertől kaphatna meg. Egy csapásra ő lenne elfogadottan „a” kihívó, vitathatatlanul kiemelkedne a többi jelölt közül, hisz lám, Tarlós is őt tekinti az egyedüli komoly versenyzőnek. Ezzel előállna az a képtelen helyzet, hogy maga Tarlós István terelné az eredetileg Berkinek vagy Puzsérnak szánt voksokat a liberálbalos jelöltséghalmozóhoz.

A legfőbb érv, ami amellett szól, hogy Zugló csődbevivője valójában nem akar vitázni, persze az, hogy eddig is számtalanszor megtehette volna a Fővárosi Közgyűlésben, ám ő egyszer sem nyitotta szólásra a száját, hallgatott, mint a csuka.

A felvételek tanúsága szerint egy incifinci, 16 másodperces ügyrendi közberöffenése volt csupán. Erről maga a zuglói liberális idol úgy nyilatkozott, hogy a közgyűlés nem az a hely, ahol demokratikus vitákat le lehet folytatni, a főpolgármester vitavezetési stílusa nem ad rá alkalmat. Lárifári, hogy oda ne rohanjunk! Annyira berezelt Tarlós Istvántól, hogy meg sem próbált egy hang ellenvéleményt kinyögni? Akkor hogy sikerülhet más ellenzéki közgyűlési tagoknak évek óta ez a bátor mutatvány?

Ha viszont ennyire nyúlbéla a tisztelt polgármester úr, át kellett volna engednie a jelöltséget olyasvalakinek, aki meg tud mukkanni Tarlós jelenlétében. Hogyan akar nyílt színen polemizálni a főpolgármesterrel az, aki hosszú évek alatt egyszer sem mert ellentmondani neki a jelenlétében? Arisztotelész mondta: ha nem vagyok ott, akár meg is verhetnek. Ugyanez Karácsony tálalásában: ha a másik nincs ott, akár le is győzhetem. Így viszont csak saját alkalmatlanságáról győzi meg a fővárosi választókat.

Ezt a kontraproduktív győzködést, vitaelkerülési technikát turbózta tovább a vasárnapi szűk körű, úgynevezett programbemutatóján a baloldal furcsa nagyhercege. Azt mondta fensőbbséges nagylelkűséggel: neki mindegy, hol lenne a vita, Pesten, Budán vagy a Dunán, akár hozhatja a plakáton látható csipetcsapatot is a főpolgármester.

Úgy fogalmazott: azért is várja a vitát, mert nem tudja, Tarlós milyen programmal indul a választáson, mire kér felhatalmazást a budapestiektől. Tutira akart menni tehát Karácsony, biztos, ami biztos, sunyin tovább sértegette a főpolgármestert, nehogy véletlenségből elfogadja a végén a nyegle hívogatást. Vajon milyen új programot kellene leraknia az asztalra Tarlósnak? Ott a kilenc sikeres hivatali év, azt fejleszti tovább. Az az ő programja, az aranyfedezet, s ezzel a fővárosiak tisztában vannak. Ezért elégedett a többség a munkájával és tartják sokkal alkalmasabbnak a nagyszájú zuglói munkakerülőnél.