Karigeri képtelen nem hibázni

A beszéd maga annyira gyenge volt, hogy még a Karácsony Gergely kampányát segítő ellenzéki sajtó se nagyon szemezgetett belőle. Inkább azt a négy, rosszul elfogott akkordot marketingelték.

Néhányat pengetett a húrokon, majd ígéretdömpingbe kezdett a politikus Fotó: Mirkó István

Pál utcai fiúk, A vágy villamosa.)

Szörnyű lehet.

Vagy valami újabb, fondorlatos orbáni trükk.

Aztán jött Gergely, gitározott egyet, olyan fejjel, mint akinek a testnevelésórákat nála gyakrabban látogató nagyfiúk a színpadra lépés előtt elvették a biciklijét, megölelgette Szabó Kimmelt, aki Budapest következő főpolgármestereként konferálta fel a terjedelmes pártreferenciával bíró, ambiciózus jelöltet.

Valószínűleg a rengeteg fellépés és forgatás miatt nem tudott időt szakítani a legújabb közvélemény-kutatási adatok tanulmányozására.

Jött tehát a miniszterelnök-jelölt, pardon, főpolgármester-jelölt – elnézést, de tényleg követhetetlen, Karácsony Gergely épp mi szeretne lenni –, majd hosszú és unalmas beszédben ígért, lódított és altatott.

A beszéd maga annyira gyenge volt, hogy még a Karácsony Gergely kampányát segítő ellenzéki sajtó se nagyon szemezgetett belőle. Inkább azt a négy, rosszul elfogott akkordot marketingelték.

De azt nagyon.

Gergely egyébként a napokban tért vissza Isztambulból (amire odaért, a kampánycsapata remélhetőleg már felvilágosította arról, hogy nem a célállomása, hanem Ankara Törökország fővárosa), ahol elmélyült tanácskozást folytatott a frissen megválasztott ellenzéki főpolgármesterrel. Útjára magával is vitt vagy fél tucat szélsőségesen függetlenobjektív újságírót. Hogy az útjukat pontosan ki fizette, az lapzártánkig még nem derült ki.

Kinti tapasztalatait meg is osztotta az egybegyűltekkel. Ekrem Imamoglu a radikális szeretet kampányával győzött Isztambulban, amit Karácsony is szeretne átvenni. Ezt a radikális szeretet dolgot meglátásunk szerint azért feltétlenül át kellene beszélnie a Fidesz-szavazókat és a kormánypárttal szimpatizáló újságírókat patkányozó, agymosottozó, birkázó, veréssel, akasztással, gyilkossággal fenyegető politikustársaival és támogatóival, mert ők a jelek szerint inkább a radikális gyűlölet politikáját preferálják.

Karácsony a beszédét időben kezdte el, ami csak egyet jelenthet. A stábjából valaki kiváló helyismerettel bírhat, hiszen Gergely pontosan érkezett a Szabadság téri helyszínre. Azaz valószínűleg nem tévedt el, ami – tekintve, hogy folyton meggyűlik a baja a földrajzzal – óriási eredmény.

A főpolgármester-jelölt úr, mint az említettük, nem tudja, mi Törökország fővárosa, Észak-Pestre helyezte Csepelt, és pár napja homlokát ráncolva, gondterhelten aggódott egy nagyot a szerinte a ligetben található Nemzeti Múzeum megépítése miatt. Nekünk ugyan úgy rémlik, hogy a Nemzeti Mú­zeum már igen régen megépült, ráadásul nem a ligetben, hanem a Múzeum körúton áll, a városi legenda szerint pedig bizonyos Petőfi Sándor már 1848. március 15-én szavalt is ott valami Nemzeti dalt, de hát Karigeri nem olyan pitiáner figura, hogy ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozzon.

Karigeri tehát, úgy tűnik, képtelen nem hibázni, akárhányszor megszólal, elcsúszik egy banánhéjon, mintegy bebizonyítva, hogy nemhogy egy fővárost, de egy könyvtárat sem tudna elvezetni.

Hogy a hibáiról miért nem számol be soha az ellenzéki jelzőt mindig önérzetesen visszautasító és máskor oly éber balliberális sajtó?

A kérdés megválaszolását olvasóinkra bízzuk.