Marionett az álomfalu üléstermében

Az ellenzéki összefogás azt jelenti: már kevésbé marakodnak a koncon az ellenzéki pártok az önkormányzati választás előtt, hogy sikeresebben verjék át a választókat, mint az országgyűlési voksolás idején.

Gyurcsány Ferenc után most Karácsony Gergely is a bulvárban alakíthatta a szimpátiáját Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Hatalmas ellenzéki összefogás alakul az országban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már kevésbé marakodnak a koncon az ellenzéki pártok az önkormányzati választás előtt, hogy sikeresebben verjék át a választókat, mint az országgyűlési voksolás idején. Behúzza a nyakát a jobbikos jelölt, és eljátssza, hogy örül, amikor egy platformon szerepelhet a jobboldal híveit gumilövedékekkel szétlövető Gyurcsány politikusaival, mélyen hallgat a szocialista, ha megérzi a tarkóján az új SZDSZ pózában tetszelgő Demokratikus Koalíció helyi figuráinak fojtogató leheletét. És mindnyájan főhajtással tisztelegnek, ha támogatni kell a botránypolitizálásban jeleskedő ifjú gárda, a Momentum övön aluli kampánymódszereit.

Már nem számítanak az elvek, csak a cél. Azt harsogják, hogy Orbán Viktort és „rendszerét” kívánják legyűrni, miközben kétségbeesetten küzdenek a települések nagy részén néhány városvezetői posztért, egy-egy képviselői helyért. A legnagyobb átverés persze nem is ez, hanem a vörös, fekete, kék és lila színekben pompázó álarc, amely mögé bebújik most mindenki, aki az ellenzéki oldalon még labdába rúghat. Erre az álarcra pedig sokan azt írják a nagy ellenzéki számháborúban, hogy „civil jelölt”. Ez azonban az esetükben nem azt jelenti, hogy teret kaphatna bármilyen alulról jövő kezdeményezés. Valójában álcivileket és fura egyesületeket állítanak csatasorba, helyi ismert emberekből, ismeretlen, de a munkájuk miatt a választók szemében elismerésre méltónak tekinthető személyekből csinálnak bábokat, dróton rángatható polgármesterjelöltek fényképeivel takarják el a szégyent, amit a tekintetükbe vésett a hazug együttműködés. Eközben egymást is letagadják, szégyellik megmutatni a számukra kínos pártszimbólumokat a plakátokon, a jelölőíveken. Ennek köszönhető, hogy a mai napig vannak olyan helyek, ahol már most felbomlott a megállapodás, az ellenzék hiába egyezett meg például Tiszafüreden vagy Gödön, de más településeken is vannak különcködők.

Az összefogás pártjai mindezek ellenére azt remélik, hogy becsaphatják a választókat, mert azok szerintük többségükben ugye eleve patkányok, megvásárolható birkák, agymosott droidok, provinciális hőbörgők, könnyen megvezethető hülyék – mint ismert, ellenzéki politikusok beszélnek ilyen szépen és tisztelettudóan a kormánypárti szavazókról. Eközben a baloldali miniszterelnök-jelölti bukásáról és Zugló botrányos vezetéséről is elhíresült Karácsony Gergely azóta sorozatosan válik nevetségessé, kiderült ­például róla, hogy azt sem tudja, a főváros melyik részén található Csepel, a Nemzeti Múzeu­mot pedig képzeletben valahová a Városligetbe helyezte. Nem véletlen, hogy az alkalmatlanságát látva a nyomában újabb szerencselovagok jelentek meg a főpolgármester-jelölti palettán, bejelentkezett a közönségességéből meggazdagodott bulvárceleb, Berki Krisz­tián, a kádárista Thürmer Gyula vagy az ékesszólású, zavarodott és ordítozó Puzsér Róbert. Korábban próbálkozott még egy postás is, aki később visszavonulót fújt, az ellenzéki listán ügyeskedők közül alighanem a legtöbbet ő dolgozott Budapestért.

De térjünk vissza a hallgatásra, ami az ellenzéki oldal összefogócskája mögött lappang! Vihar előtti csend ez, a mélyen ülő utálatot, a meghasonlás miatt érzett csalódást és az ellentéteket ugyanis nem fedhetik el sokáig a kifordított köpönyegek. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha egy település annyira pórul jár, hogy ellenzéki polgármestere lesz, és az összefogás képviselői ülnek a közgyűlésben is?

A jókedvünk érdekében persze sarkítsunk egy kicsit ezen a történeten, hiszen a valóságtól távol áll, hogy ez a hatalomátvétel bárhol is az országban ilyen tisztán megvalósul. Képzeljük tehát el, hogy egy magyarországi „álomtelepülésen” egy civil báb vezeti majd a képviselő-testületi ülést. És mondjuk mentőápoló vagy orvos a becsületes szakmája, ezért már az első közgyűlésen megakad a szeme az egyik előterjesztésen. Ebben Karácsony Gergely hívei az javasolják, engedélyezzék a könnyű drogokat a településen, mert nem szabad indokolatlanul korlátozni ezek használatában a szórakozni vágyó fiatalokat. A polgármesteri székben ülő mario­nettfigura feszengeni kezd, szaggatni szeretné a végtagjaira rögzült zsinórokat. Látott már elég kábítószerest a praxisa során, nem szeretné állandósítani ezt a jelenséget a helyi parkokban. A szocialisták eközben előkapnak egy szilvapálinkát az asztal alól, ha már drog, inkább legyen kemény. A mellettük csücsülő jobbikosok pedig lecsikorgatják a fogukról a zománcot, miközben a lehunyt szemhéjaik előtt megjelennek a csattogó csendőrcsizmák. Aztán a többség inkább nemmel szavaz.

A napirendben a Jobbik képviselőinek előterjesztése következik, akik a közrend védelmében azt javasolják, hogy telepítsék ki a falu szélére a cigányokat. A Demokratikus Koalíció módosító javaslatot nyújt be, inkább azt szeretné, ha elvennék a romáktól a gyermekeiket, hogy bentlakásos iskolákban pallérozódjanak. Vita alakul ki, előkerül a nagy kérdés: létezik-e olyan, hogy cigánybűnözés? Mindenki előkotorja az emlékeit, kitől mit loptak el az elmúlt években, de végül arra jutnak a képviselők, hogy a Fidesz ennél szerintük sokkal többet lopott, és megnyugodnak. A javaslat végül azonban ismét elbukik.

A DK is komoly ötlettel áll elő: felvetik, hogy minden második család fogadjon be holnaptól egy-egy migránst, hogy ezzel segítsék a helyi integrációt. A jobbikosok a vita során figyelmeztetik őket, hogy a vezetőjük, Gyurcsány szerint Magyarországon nincsenek is migránsok, erre az előterjesztés megváltoztatását javasolják, miszerint bontsanak le inkább a településen minden kerítést. A közrendvédelmi bizottság szocialista elnöke tiltakozását fejezi ki, mondván: amúgy is elég sok a betörés mostanában meg az autó­feltörés. Azt javasolják, hogy inkább építsenek ki mindenhol kamerarendszert, nekik Kunhalmi Ágnes köztévés szereplései óta van tapasztalatuk abban, hogyan lehet leleplezni videófelvételek alapján bármilyen bűnt, brutalitást és törvénytelenséget. Erre természetesen a Momentum városatyái háborodnak fel. Követelik a személyiségi jogok védelmét, miközben a táskájuk mélyére rejtik a politikai ellenfelek ingatlanjainak megfigyelésére szolgáló drónokat. A szavazásnál végül ismét mindenki a „nem” gombot választja.

Közeledik az ülés vége, jönnek a kevésbé vitás napirendi pontok. A Gyurcsány-párt helyi vezetője javasolja, hogy építsenek külföldi befektetők egy nagy kaszinót a horgásztó mellé, homokos stranddal, ennek érdekében pedig cseréljék el a part menti telkeket a beruházók által birtokolt félhektáros almáskerttel. A szocialisták Hagyó-módra zsírpapírba csomagolt sertéspárizsit vesznek elő, mert eljött az ebédidő. Eközben sorra előkerülnek a nokiás- és viszkisdobozok. Az arcokra nyugodt mosoly telepedik. Ez a javaslat simán átmegy, itt már csak a Jobbik és a Momentum tartózkodik. A polgármesternek nevezett báb ujja végét nagy erővel nyomja meg az „igen” gombon egy láthatatlan kéz a feje fölül. Megszavazzák azt is, hogy a leendő strandon diákmunkások dolgozzanak majd, ezt pedig elintézi az önkormányzat ügyvédje, egy Czeglédy nevű szakember, aki tudja, hogyan működnek az iskolaszövetkezetek. A Jobbik lengyel pénzembereket is hoz az üzlethez, akik a hírek szerint tele vannak aranyrudakkal.

Az utolsó napirendi pont megszavazása egyhangú. Egy közös nyilatkozatot adnak ki a képviselők és a vezető tisztségviselők a mesefaluban. Ebben mindenki mélyen elítéli az oligarchák helyi ténykedését és a fideszes korrupciót. Mert a legfontosabb az összefogás.