Hisztéria kíséri a forintárfolyamot

Tetten lehet azonban érni a világ pénzuralmi rendszerének és egy nemzeti kormány politikájának nyílt színi összeütközését.

Budapest, 2016. január 3. Megújított húszezer forintos bankjegyek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2014 és 2018 között folyamatosan újítja meg a jelenlegi bankjegysorozat címleteit. A 10 000 forintos után a második elem a megújított 20 000 forintos bankjegy, amelyet 2015. december 14-tõl hozott forgalomba a bank. A régi húszezres bankjegyek 2016 végéig használhatók fel a készpénzforgalomban. MTVA/Bizományosi: Faluldi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Faluldi Imre

Mellesleg a lengyelek tavaly mínusz 0,6 százalékos, míg az árfolyaméllovas románok mínusz 4,5 százalékos fizetésimérleg-deficitet produkáltak. (Nagy változások a folyó fizetési mérlegekben 2019-ben eddig sem voltak, noha az adatokat csak 2020 első negyede végén ismerhetjük meg.) Az árfolyamnak van azonban egy olyan területe, ami nagy összegeket tud gyorsan megmozgatni, és ez az adott országok likvid, piacképes adósságinstrumentumainak, kötvényeinek adásvétele. Az, hogy az éppen mennyi, nagyban az ország adósságszintjétől függ. Bár hazánk derekasan küzdi le az örökölt GDP-arányos adósságszintet (ami jelenleg 70 százalék körüli), mégis, ebben a tekintetben a környékbeliek sokkal jobban állnak: Lengyelországban 49 százalék, Csehországban 34 százalék, Romániában 34,1 százalék ez az érték. Az árfolyammozgások szempontjából nem érdekes, hogy az eurózóna országainak átlagos eladósodottsági szintje 85,9 százalék, hiszen az eurónak magával szemben értelemszerűen nincs országonként külön árfolyama.

Bár az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent az adósság miatti kitettségünk, relatíve még mindig magas a térséghez képest. Ne feledjük, hogy ennek ellenére sikerrel csökkentettük a kamatszintet, jelentősen megkurtítva a külföldi befektetők hozamait. Ma az államkassza adósságainak döntő hányada forintban, de még mindig külföldi kezekben van, noha az államkassza sikerre vitte a hazai háztartások bevonását a finanszírozásba, ami ma eléri a húsz százalékot. Azt is tudni érdemes, hogy a belföldről jövő, forintban eszközölt befektetések egy részénél is külföldről tartják kézben a gyeplőt.

Egyszóval bizonyos külföldi befektetői körök a helyzet, az olajár-emelkedés adta általános térségbeli árfolyamromlás hullámára ráültek, abban a reményben, hogy ezt kihasználva rövid idő múlva közelébe érhetnek hajdani mesés hozamaiknak, amit az államkasszán kerestek. Ezért még egy kis áldozatra is hajlandók és még kockázatvállalásra is készek. Hazai elemzőink, akik ezekről az ügyekről nem szoktak beszélni, most mégis megszólaltak. Kimutatták, hogy a forintot telibe shortolták, jórészt külföldiek. Ez nem más, mint egy a shortolt összeg néhány százalékát kitevő biztonsági piaci letét arra az esetre, ha a forint árfolyama esni fog. Ha bejön a short, akkor a teljes összegre kapja meg a shortoló az árfolyamnyereséget, tehát rövid időn belül a letétnek akár a több száz százalékát is lehet nyerni, ha ellenkezőleg, árfolyam-emelkedés jön, pillanat alatt elúszott a letett pénz.

A shortolók ismét arra számítanak, hogy mi, laikus forinttulajdonosok (tízmillió állampolgár, a magunk mintegy hatezermilliárd forintnyi készpénztartalékunkkal) csatlakozunk hozzájuk, és mi is menekülünk a forinttól. Ha éppen elfelejtünk mégis csatlakozni az ötlethez, és inkább továbbra is forintban tartjuk a pénzünket, egy idő után a shortolók is kifulladnak, és a normál pénzfolyamatok a javulás irányába lökik az árfolyamot.

Az ügy teljes tisztázásához maradt még egy nagyon kényelmetlen kérdés. Miért nem shortolták meg jobban a zlotyt és főként a lejt, esetleg a cseh koronát? Teljes és piaci logikán alapuló magyarázat nincs erre. Tetten lehet azonban érni a világ pénzuralmi rendszerének és egy nemzeti kormány politikájának nyílt színi összeütközését. Nem kétséges, hogy hajdani magyarországi hozamaik megcsappanását korábbi befekte­tőink nagyon fájlalják. A trend visszafordításáért nagyon sokra hajlandók, még anyagi áldozatokra és kockázatviselésre is. Tisztában vannak azzal is, hogy hazánk pénzügyi megrendszabályozását a globalista politikai színezetű európai kormányok nekik nem rónák fel, éppen ellenkezőleg. Lengyelország és főként Románia tabu, hiszen ottani berendezkedésük szempontjukból – főként a lényegbevágó katonai téren – példaértékű. Ezeket a kormányokat árfolyamnyomás alá helyezni nem lenne célszerű.

Marad Magyarország, és ha sikerül a megleckéztetés, feljebb kell húznunk a kamatokat is, amin újra kitűnően lehet keresni, és ami intő példa lehet másoknak is. A kiváltó világesemény hatása azonban már múlóban van. Az olaj ára mérséklődött. A hullámok csitulnak.

A szerző közgazdász