Néhány gondolat papírra vetésére késztetett Németh Szilárd országgyűlési képviselő Tarlós István leköszönő főpolgármesternek címzett levele, amelyben sajnálatának adott hangot, amiért a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatására nem jutott idő. Sokunk bánata ez, hiszen a rendszerváltozás óta számos társadalmi csoport követelte a Tisza István ellen merényletet szervező szélsőbaloldali pártmunkás kultuszának azonnali leállítását.
A kommunista tanok magyarországi terjesztésében kulcsszerepet játszó Szabó Ervin a Kun Béla fémjelezte proletárdiktatúra szellemi megalapozásával írta be nevét a magyar kultúrtörténetbe. Ennek fényében különösen szomorú, hogy a könyvtár átnevezése nem történt meg.
Egyetértek azzal, hogy ez a lehetőség az önkormányzati választás eredményeképpen (sok más lehetőséggel egyetemben) elúszott, amit sajnos az új városvezetők azóta tett nyilatkozatai is alátámasztanak. Elegendő csak arra gondolnunk, hogy a most megválasztott főpolgármester első munkanapja nem telhetett el anélkül, hogy ne sikerült volna lenáciznia Wass Albert írót.
Éppen ezért nem is annyira meglepő, hogy Németh Szilárd teljességgel méltányolható véleménye olyan reakciót váltott ki a baloldalon, ami az ötvenes éveket idézi. A Demokratikus Koalíció például El a kezekkel Szabó Ervintől! című, Wass Albertet gyalázó és alig burkolt magyargyűlölettel átitatott közleményében egyértelművé tette, nem fogják tűrni, hogy „a pacalos-pálinkás-pántlikás »kultúra« urai megpróbálják kitörölni Szabó Ervin nevét és emlékét a magyar kultúrtörténetből”. Pacalos-pálinkás-pántlikás kultúra – ízlelgessük csak e sokatmondó jelzős szerkezetet, mert jól kifejezi a haladó erők viszonyulását a magyar kultúrához.
Úgy tűnik, ez a valódi arcuk, amit sikerült újra felfedniük az önkormányzati választás után.
Németh Szilárd ugyanakkor azt is írja levelében, hogy ami késik, az nem múlik. E megállapítás vitán felül áll, és éppen ez a tulajdonképpeni indoka annak, amiért továbbra is időszerű a Szabó Ervin-ügy megnyugtató rendezése. A Magyar Patrióták Közössége évek óta küzd a kommunista diktatúra mai napig életben lévő önkényuralmi közterület- és intézményneveinek megváltoztatásáért.