A török államfő érkezése bebizonyította, hogy Karácsony Gergelynél hosszú, akár több évtizedig tartó lázas kutatást követően sem lehet alkalmasabb embert találni a főváros vezetésére. Professzionálisan, minden apró részletre odafigyelve szervezte meg a Budapesti Közlekedési Vállalattal és a rendőrséggel, hogy a kecske is jóllakjon és a leveles zöldség is megmaradjon. Azaz: Erdoğan útja is biztosítva legyen és az általa irányított város közlekedése se bénuljon meg.
Valószínűleg hosszú-hosszú órákon át egyeztetett az Erdoğan és Orbán Viktor ellen demonstrálók képviselőivel is. Hiszen Gergely őrülten tehetséges, óriási munkabírású figura. Egy korszakos politikuszseni. Így fordulhatott elő, hogy alig pár százezer ember késett csak el a munkahelyéről, és mindössze néhány tízezer gyerek kereste kétségbeesetten a szüleit, akik vagy az autóikban zokogtak, vagy a tömegközlekedés járműveiben tomboltak. Merthogy ez történt.
És elnézést a viccelődésért, de vannak pillanatok, amikor az ember kínjában már csak nevetni tud bizonyos dolgokon. A csütörtöki nap és az úgynevezett független sajtóban megjelent kommentárok pedig pont ilyen pillanatokat szültek. Mert egy-két dolgot azért érdemes tisztázni.
Az egyik – és talán ez a legfontosabb! –, hogy jelenleg Budapest főpolgármesterét Karácsony Gergelynek hívják. Tehát véletlenül sem Tarlós Istvánnak. Kétségtelen, hogy volt egy Tarlós István nevű úr is főpolgármester, aki az ilyen nagy horderejű, sok szervezést igénylő látogatásokat lényegében csont nélkül, rutinból megoldotta, de már nem ő van hivatalban, hanem a 444, az Index, a 24.hu és a HVG nagy szerelme, Karácsony Gergely. A másik pedig, hogy a főpolgármesteri pozícióval óriási felelősség is jár. Meg ha az ember kezdő, nyeretlen kétéves kiscsikó, akkor rengeteg munkával.
Járna. Már ha a főpolgármester felelősen kívánja irányítani a fővárost.
Az ugyanis nem valódi munka, mindössze látványpolitizálás, ha a főpolgármester csak PR-eseményeken villog, és önmaga hatása alá kerülve, csodaszép, karcsúsított új öltönyében, új frizurával és új szemüvegében heteken keresztül fogadja a haladó sajtó képviselőinek elcsukló hangú gratulációit. Persze értem én, hogy jólesik Karácsonynak, hogy ilyen gyengéd szeretettel viseltetnek iránta a baloldali újságírók, mert ki ne örülne, ha minden mozdulatát a szemüveg-igazgatástól egy másik politikus kezének a rázásáig álló taps és hangos bravózás kísérné.