Ki volt az az Einstein, aki a szaunapark fölé tervezte a tekepályát? – töprengek, miközben a fejem fölött pattognak, dübörögnek a golyók, mintha könnyűlovas-hadosztály rohamozna hősiesen, de egyelőre eredménytelenül.
Pedig a dél-alföldi kisváros fürdőjét készséggel sorolnám Magyarország legjobbjai közé: merész és rendhagyó épületcsoportja a városközpontban remek gyógyhely. Emberléptékű, tiszta és jól felszerelt, személyzete segítőkész és képzett; a medencékben párálló olajosbarna, pakuraszagú gyógyvíz pedig csomó nyavalyára jelent kíméletes megoldást. És bár az én régimódi fejemben a gyógyhelyek a lelki és szellemi nyugalommal is rokonértelműek, itt még az sem hoz ki igazán a sodromból, ha a derék szerb vendégek orrhossznyi távolságból üvöltenek egymásnak, ha a románok locspocsolnak, míg a „bennszülött” magyarok rendületlenül főznek.
„Úgy ennék egy kis hagymás sült vért” – mondja nagyot nyelve egy néni, aki a csöndes eső ellen nejlonzacskót húzott a fejére. A medence másik sarkában éppen azon vitatkoznak, hogy bizonyos süteménybe kell-e fahéj, vagy ez éppenséggel szentségtörés. De ebédidőben készül itt pacal birkából, halászlé „röndös” harcsából, csülök bárányból, pirítják porcelánkeménnyé a malac bürkéjét, mintha legalábbis egy főzőshow szenior versenyzői edzenének a legújabb feladatra. A szerb, a román harsog, a magyar kevergeti a lábasát – és még mondja valaki, hogy nincs néplélek…
Szóval mindez még mulattatna is, és normális esetben a gyógyvizes medencében kvaterkázó nyugdíjasok beszélgetése álmosító zsongássá állna össze. Ám nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy gőze nem volt a fürdőkultúráról annak, aki tekepályát telepített a szaunák fölé. Sem annak, akinek arra már nem terjedt ki a figyelme az alkalmazottak kiképzésekor, hogy a lelkükre kösse: szaunaparkban hangosan beszélgetni legalább akkora faragatlanság, mint vacsoraasztalnál szellenteni. Miközben már az idegpályáimon csattognak a tekegolyók, beavatnak a személyzet egyik ifjú hölgy tagjának egzisztenciális gondjaiba: „Én aztán nem megyek szakácsnak, mert nem fogok napi 16 órát talpon lenni, ráadásul még családot sem lehet alapítani.”