Tort ül a kettős mérce és az erkölcsnélküliség

Előállt az a balliberális vélemény, mely szerint Gréczy Zsoltnak nem is kellett volna lemondania, hiszen a szexualitást semmiféle norma nem korlátozhatja, még közszereplőként sem.

Budapest, 2018. október 16. Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció képviselõje felszólal napirend elõtt az Országgyûlés plenáris ülésén 2018. október 16-án. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

Egy hölgy Gréczy Zsoltról pornográf képeket tett föl az internetre azzal, hogy a politikus ezzel udvarolt neki, de leginkább ezzel zaklatta. Nem tudom, hogy mi az igazság a zaklatással kapcsolatban, de az egyébként is bűnügyi kategória, én az esetet erkölcsi oldalról veszem górcső alá. Jómagam sem a győri polgármesterről, sem Gréczy Zsoltról nem láttam képeket. Az ügy kipattanása után a balliberális oldal azonnal összezárt. Elkezdték a szerecsenmosdatást, mentegetni a menthetetlent. Szerintük magánemberként még a közszereplő is azt csinál, amit akar, az eset pedig összehasonlíthatatlan a Borkai-üggyel, sőt az még súlyosabb elbírálás alá is esik a Gréczy-ügynél, mivel azt egy keresztény erkölcsiséget hirdető párt embere követte el.

Egy politikus morális megítélésében sokatmondó, hogyan viszonyul az erkölcshöz a politikai közössége. A balliberális oldal az ügyben az amoralitást képviseli, az erkölcsnélküliséget. Az amorális ember lényege, hogy úgy vét egy erkölcsi norma ellen, hogy azt nem ismeri, vagy nem tekinti érvényesnek. Így áll elő az a balliberális vélemény, mely szerint Gréczy Zsoltnak nem is kellett volna lemondania országgyűlési képviselőségéről, hiszen a szexualitást semmiféle norma nem korlátozhatja, még közszereplőként sem. Magánemberként mindenki azt tesz, amit akar.

A keresztény alapú erkölcs tudomásul veszi az emberi gyarlóságot és ennek alapján Borkai Zsolt ügyét immorálisnak minősíti. E definíció szerint Borkai úr ismerte az erkölcsi normát, de a csábításnak nem tudott ellenállni, így tudatosan normaszegő lett. Viszont a normaszegő Borkai Zsoltot a jobboldali politikai közösség nem próbálta mentegetni, nem állt be mögé. Ez az alapvető különbség a két politikai oldal között! Ha a jobboldali politikusok és a média beállt volna a polgármester mögé, akkor a balliberális oldal erkölcsi szintjére süllyedtek volna le. A keresztény alapú erkölcs azért fontos a társadalomnak, mert egyrészt erkölcsi normákat határoz meg, másfelől nem áll be a normaszegők mögé, ezzel fékezően hat a normaszegésre.

A magyar balliberálisok a mintegy hetvenkétféle szexuális identitás népszerűsítésével, valamint a genderideológia bevezetésének szorgalmazásával minden erkölcsi normát ki kívánnak iktatni a szexualitásból, és arra az útra kívánják terelni a hazai ifjúságot, amelyet a Nyugat már bejárt. Az Európai Parlament nemrég foglalta jogszabályba a négyéves gyermekek maszturbációhoz való jogát. Mi jöhet még? A szexuális szabadosság családromboló erejét – mivel abba örömmel veti bele magát az ifjúság – a frankfurti iskola alapító tagja, a párizsi diáklázadás szellemi vezére, Herbert Marcuse ismerte fel. Megtévesztő és csalogató jelszava: „Make love, not war!” Milyen jövő vár egy olyan társadalomra, melyben a szabadságjogoknak nincsenek korlátai, ahol a „haladás” képviselői a szexualitás terén már magának az erkölcsi normának a létét is tagadják, és ezzel fokozódó intenzitású háborút folytatnak a társadalom újratermelődésének alapsejtje, a család intézménye ellen?

Az amoralitás, az erkölcsnélküliség rákos sejtként burjánzik a liberális társadalmak szövetén.

A szerző nyugalmazott erdőmérnök, Telki