A merénylő jogai

A német bírói testület fontosabbnak ítélte egy nem is német személyiségi jogait a német állampolgárok élethez való jogánál.

Fotó: MTI Fotó: Ujvári Sándor

Van tehát egy illető, aki Nyugat-Európába jön, pontosabban Németországba, de már megérkezésekor is radikális muszlim. Majd a befogadását követően – merthogy nem hálás a lehetőségért – azonnal azon jár az esze, hogyan gyilkolhatna meg minél több „hitetlent” – keresztény vagy zsidó embert – csak azért, mert ők saját hazájukban nem az egy igaz hitet követik, vagyis nem iszlám vallásúak. A hatóság ezzel tisztában van, de hagyják, hogy szabadon készülődjön tette elkövetésére az adott országban. Csak akkor gorombulnak be egy kicsit, amikor a dagesztáni bevándorló az Iszlám Államhoz akar csatlakozni. Megtiltják az utazását. Meglepő módon nem fogadott ügyvédet, mondván, megsértették a szabad mozgáshoz való jogát, hanem ennél egyszerűbb visszavágást tervezett: merényletet készített elő, hogy móresre tanítsa az őt korlátozókat. Megjegyzésre érdemes, hogy számtalan példa van arra is, miszerint a mindenre elszánt ügyvédek a pénz és a hírnév reményében kiharcolják a merénylő tömeggyilkosok követeléseit például az állammal szemben. Úgy tűnik, ez a fajta biznisz nem csak külföldön dívik, hiszen Magyarországon is bőven van példa arra, amikor bűnözők kártérítési pert nyernek ügyes védőügyvédek segítségével.

A témán elmélkedve elém került egy hír egy kukkolóról, aki redőnyökön lukakat fúrva meglesett vetkőző nőket, sőt egy házaspárt is. Szörnyű bűne miatt nyilván legalább tíz évet kap a társadalomra veszélyes tette méltó büntetéseként. Csak remélni lehet, hogy kiszabadulva nem válik távcsöves kukkolóvá. Sajnos a német élethelyzet nem tréfa kérdése, nem is illik cinikus megjegyzésekkel illetni, például egy kukkoló ügyéhez hasonlítani.

Ami viszont érthetetlen, hogy egy komoly biztonsági felkészültséggel rendelkező ország – amilyen a német – miért költ egy centet is potenciális terroristák folyamatos megfigyelésére, ahelyett, hogy világgá zavarná őket, ha már nem akarja – nem meri – kiiktatni ezeket a társadalomra veszélyes elemeket. Aki merényletet készít elő, tervez és a végrehajtásban is részt kíván venni, és ez bizonyítottan kitudódik, ne kerülhessen ártatlan emberek közelébe. Örökre legyen vendége a börtönnek vagy, ami még egyszerűbb, menjen vissza oda, ahonnan jött, ez esetben Dagesztánba. Hazájába visszaérkezve az ottani hatóságok pontosan tudni fogják, hogy mit kell tenni egy ilyen terroristával. Saját kérésére legalább engedték volna Szíriába utazni, ezzel is védve a német emberek biztonságát.

Nem! A német bírói testület fontosabbnak ítélte egy nem is német személyiségi jogait a német állampolgárok élethez való jogánál. Mi pedig, a terroristák célpontjai itt szerte Európában, csak a fejünket csóváljuk az egyre agyamentebb jog­gyakorlatot látva. Egy olyan kontinensen tűnt el a védelem, a tisztességes emberek iránti felelősségvállalás, ahol korábban szenzációnak minősült, ha elvétve megtörtént egy-egy terroristák által elkövetett bűncselekmény. A sóvárgás a normális világ után már nem elég, hisz az ellenünk nyíltan támadó ellenség seregének tagjai itt élnek közöttünk. Súlyos ára lesz annak, ha a civil világnak saját magát kell fizikailag is megvédenie, mert a hatóságoknak elment a józan esze. Ugyanis egy valóban demokratikus, szabad és intellektuálisan is rendben levő világban a merénylők azok, akiknek nincsenek jogai.

A szerző titkosszolgálati szakértő