Az ellenzék, ha 2022-ben megvalósítja a teljes összefogást, valóságos kihívója lehet a nemzeti-keresztény pártszövetségnek, sőt elvileg meg is nyerheti a választásokat. Ebből kiindulva négy megjegyzésem lenne: az első az értékrendre vonatkozik, a második a vállalt tematikára, a harmadik a célzott választóközönségre, a negyedik pedig a kommunikációs terekre.
A kiindulópontom az, hogy a Fidesz–KDNP választói bázisának, akárcsak minden emberi közösségnek, újból és újból meg kell erősíteni azt, hogy mi tartja össze, mi a közös értékrendje, milyen célokat tűz ki maga elé a következő időszakra. Lehet, hogy meglepő, de szerintem vissza kellene térni a gyökerekhez, és újra meg kellene erősíteni a tábor tagjaiban azt, hogy a kormány és a pártszövetség nem csupán egy nemzeti és keresztény, hanem egy polgári Magyarország felépítésén fáradozik.
Ez utóbbinak a kimondása mintha az utóbbi időben háttérbe szorult volna, holott ezzel a jelszóval és az ehhez kapcsolódó értékrenddel nyerte meg először, 1998-ban a választásokat a Fidesz. A nemzeti és a keresztény mellett a polgári értékrend hangsúlyozása azért fontos, mert az a választói bázis, amelyik tűzön-vízen keresztül kitartott a Fidesz és a kormány mellett, elsősorban a polgári középosztályból kerül ki. Ide tartozott aktív dolgozóként 1998-ban is, ide tartozott polgári körösként a 2002-es vereség után, majd a CÖF által szervezett tömegtüntetések és a békemenetek lelkes résztvevőjeként 2010 után, és ide tartozik most is, igaz, sok esetben már nyugdíjasként.
A polgári Magyarország gondolatának ma talán még nagyobb jelentősége van, mint mondjuk az első Orbán-kormány idején: akkor még a polgári középosztály megteremtése viszonylag távoli célként volt megfogalmazható, azonban 2020-ban, a töretlen gazdasági fejlődés következtében már arról beszélhetünk, hogy egyre szélesebb társadalmi csoportok kerülhetnek be a gazdasági és szociológiai értelemben vett középosztályba. Az európai szinten is egyedülálló és kiemelkedő családtámogatási rendszer egyre többeknek nyitja meg a lehetőséget a középosztályba kerülésre, s legalább annyira segíti ezt a folyamatot a béremelések sorozata a legkülönfélébb szakmákban, foglalkozási csoportok és hivatásrendek esetében, a pedagógusoktól kezdve az egészségügyi dolgozókon át egészen a katonaságig. Ma már valós és érzékelhető életszínvonal-javulás van Magyarországon – hála a gazdasági növekedésnek –, nem feledve ugyanakkor, hogy területileg és szakmánként még mindig vannak társadalmi csoportok, amelyek távol vannak a középosztályi léttől.