Azért ne nagyon legyenek illúzióink: a járvány lecsengése után, még ha nagy bölcsen le is vonjuk a konzekvenciákat, szép lassan újra elkényelmesedünk; pénztárcáink az üzletek ajtóival együtt nyílnak majd, és a felejtés olyan gyors lesz, mint a kisgyereké, akit vérző horzsolása miatt édességgel vigasztal édesanyja. És akkor újra ráeszmélnek majd az „elnyomott” közösségek elnyomattatásukra. Pedig ha valamit megmutattak nekünk a karanténba zárt hónapok, az az, hogy a XXI. századi liberalizmus legnagyobb problémái vagy nem valódi problémák, vagy csupán a jóléti elkényelmesedés termeli ki őket.
Az utóbbi időben sokan mondogatják: „semmi sem lesz olyan, mint azelőtt”. Hogy e néhány szó mit jelent, azt most, a járvány közepén nehezen állapíthatjuk meg. Ami biztos, hogy az Európai Unió, a liberalizmus és a nyílt társadalom már elbukta a valóság próbáját. De ha eltűnik majd az embert hol rendkívül súlyosan veszélyeztető, hol csupán napi kényelmében inzultáló vírus, biztosak lehetünk benne, hogy lesznek, akik gondoskodnak majd megbotránkoztatásunkról. S a rideg valósággal történő szembenézés helyett ismét hallgathatjuk majd, hogy már megint kinek, milyen vélt joga szenvedett csorbát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!