Az amerikai nagykövet hazugságai

Országom nevében visszautasítom a rosszindulatú rágalmakat és a folyamatos provokációt.

Budapest, 2015. július 8. Tuan Csie-long (Duan Jielong), a Kínai Köztársaság új budapesti nagykövete megbízólevelének átadására érkezik a Sándor-palota elõtt 2015. július 8-án. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Július 22-én David B. Cornstein budapesti amerikai nagykövet – miközben az M1-nek adott interjújában az amerikai járványügyi intézkedések „eredményeivel” hencegett – a kínai kormány és nép ellen alaptalan támadást intézett, a téma örvén pedig olyan hazugságot terjesztett, amely önmagában is abszurd. Nem érdekel, és nem is akarom kommentálni, hogy Cornstein nagykövet úr mennyire mámorosodott meg az amerikai kormány járvány elleni „világrekordja” felett érzett örömtől. De mindenképpen reagálnom kell a Kínát lejárató és provokáló szavaira.

Az idén év elején hirtelen kitört nagy járvány precedens nélküli, százévenként talán egyszer fordul elő. Mint a betegséget elsőként felfedező és jelentő ország, a kínai kormány és nép határozott intézkedéseket hozott a járvány megelőzése és feltartóztatása céljából. A megelőzés és ellenőrzés érdekében átfogó és a legszigorúbb, legalaposabb intézkedéseket hozta meg, amely szemmel láthatóan eredményes volt. Ugyanakkor a nemzetközi közösség számára is értékes időt nyert, referenciaértékű tapasztalatot tudott szolgáltatni. A védekezés legnehezebb, legkritikusabb szakaszában számos ország és nép – köztük Magyarország is – azonnal segítő kezet nyújtott nekünk, és nemcsak a védőfelszereléseket biztosította haladéktalanul számunkra, de helyeselte és bátorította is Kínát a határozott intézkedések meghozatalára.

A kínai kormány és nép nagyra értékeli, örökre az emlékezetébe vési, és hálás ezért a nagylelkű segítségért és őszinte támogatásért. Mindeközben az amerikai kormány és egyes politikusok mivel voltak elfoglalva? Azzal, hogy tudományt és professzionalizmust sutba vágva, rasszizmussal manipulálva az új koronavírust szándékosan egy nemzettel társítsák, a járványt átpolitizálják, minden tudományos és erkölcsi alap nélkül folyamatosan támadják Kínát, illetve a vírusra a „kínai” címkét aggassák.

Hszi Csin-ping kínai elnök többször is felhívta a figyelmet arra, hogy az emberiség sorsközösséget jelent, az összefogás és az együttműködés a legerősebb fegyver a nemzetközi közösség számára a járvány leküzdésére. Ezt nemcsak mondjuk, de ennek ­megfelelően cselekszünk is. Amikor Kínában kitört a járvány, a kormány rögtön számos határozott intézkedést hozott, haladéktalanul ellenőrzés alá vonta a városokat, az emberek belföldi és nemzetközi mozgását, és az Egészségügyi Világszervezetnek rögtön jelentette a járványt, egyidejűleg az Egyesült Államokat is értesítette.

Amerika ezért lehetett tehát az első ország, amely megszakította Kínával az állampolgárok közötti utazási kapcsolatokat. Amikor más országokban is felütötte a fejét a járvány, Kína a járványmegelőzés és -elhárítás terén azonnal elindította a nemzetközi együttműködést, haladéktalanul segítő kezet nyújtott más országoknak, többek között egészségügyi személyzet küldésével, a kezelési módszerek és tapasztalatok megosztásával.

Továbbá lehetőségeihez mérten igyekezett a sürgősen szükséges védőfelszereléseket rendelkezésre bocsátani. Külön kiemelendő, hogy bár az Egyesült Államok kormányában a kínai nép járvány elleni küzdelme iránt sem jóakarat, sem együttérzés nem mutatkozott, a kínai fél mindvégig az általános együttműködést és az életet helyezte mindenek fölé, és nem bocsátkozott pengeváltásba. Épp ellenkezőleg: a kínai elnök az elmúlt hónapokban kétszer is beszélt Donald Trump elnökkel telefonon, személyesen tájékoztatta a kínai fél intézkedéseinek részleteiről. Sőt Kína különböző társadalmi rétegei, vállalkozásai és társadalmi szervezetei is jelentős mennyiségű védőfelszerelést és eszközt szállítottak vagy adományoztak az Egyesült Államoknak. Nem végleges statisztikai adatok szerint egyedül Kína több mint 4,4 milliárd maszkot biztosított, ami azt jelenti, hogy az amerikai lakosságra vetítve mindenkinek nagyjából tizennégy darab kínai maszk jutott.

Ezzel szemben mit csinált az amerikai kormány ebben az időszakban? Továbbra is figyelmen kívül hagyta a járvány elleni küzdelemben kialakult általános nemzetközi szolidaritást, minden erejét bedobta a járvány átpolitizálása érdekében, és különféle módszerekkel próbálta áthárítani a felelősséget, Kínát besározni. Mindent megkísérelt, hogy a nemzetközi járvány elleni együttműködést aláássa. Amikor a világ minden országa a WHO-t kérte fel, hogy játsszon vezető szerepet a járvány elleni harcban, Amerika nemcsak rossz­indulatú vádaskodásokba kezdett, zavarta a WHO munkáját, de gátlástalanul támadta a szervezet vezetőit is. Egészen odáig elment, hogy bejelentette kilépését a szervezetből.

Amikor pedig Kína bejelentette, hogy a WHO számára adományoz és támogatja a nemzetközi járvány elleni együttműködést, valamint hogy globális közkinccsé tenné az új típusú koronavírus elleni oltóanyagot, amikor a vakcina utáni sikeres kutatást és a klinikai teszteket követően készen áll majd az alkalmazásra, az amerikai kormány megtagadta a WHO további finanszírozását, sőt lépéseket tett afelé, hogy magas áron felvásárolja vagy monopolizálja más országok vakcinakutatási tudományos eredményét vagy gyógyszerét. De azon túl, hogy Amerika gátlástalanul megkaparintja más országok védőfelszereléseit, egyes amerikai állampolgárok még jelentős mennyiségű, dollárban tartott készpénzzel fel is hajtják a kínai piacon az árakat, és „elhappolják” más országok megrendeléseit. Mindezek jól ábrázolják, hogy az amerikai kormány „America first” jelszava miként hagyja figyelmen kívül a ­diplomáciai méltóságot és az erkölcsi alapokat.

Köztudomású, hogy Amerika és Kína a világ két legnagyobb gazdasága, ugyanakkor Kína általános gazdasági erejét és fejlettségét tekintve még mindig messze elmarad az Egyesült Államoktól. Kína elsődleges feladata és küzdelmeinek célja továbbra is az életszínvonal emelése, az embereknek a szebb élet utáni igényének és vágyának kielégítése. Kína Egyesült Államokkal szembeni politikájában rendkívül stabil maradt, fenntartotta a folyamatosságot. Újra és újra egyértelművé tettük, hogy hajlandók vagyunk a konfliktus- és konfrontációmentes, kölcsönös tiszteleten alapuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre és a koordináción, együttműködésen és stabilitáson alapuló kínai–amerikai kapcsolatokra. Kínának nem érdeke és nem is vágya, hogy az Egyesült Államok által betöltött nemzetközi státust és szerepet átvegye. Az Egyesült Államok szempontjából egy nagyon egyszerű és fontos eldöntendő kérdés, hogy kész-e, hajlandó-e békében élni egy eltérő kulturális hátterű, politikai és gazdasági rendszerű országgal, és vele együttműködésben fellépni az egyre növekvő globális kihívásokkal szemben.

Az utóbbi években az Egyesült Államok kormánya számos területen arrogánsan lép fel Kínával szemben. „Anything but China” (bármi, csak ne Kína) – vált egyes hírnévhajhász politikusok politikai szlogenjévé és hitvallásává. Kendőzetlenül vallják, hogy meg akarják akadályozni Kína fejlődését és növekedését, folyamatosan beavatkoznak Kína belügyeibe, nyíltan támogatják és finanszírozzák a Kínával szembeni terrorista és szeparatista erőket. A Hongkong Különleges Közigazgatási Területen az utóbbi egy évben tartó erőszakos események hátterében is nyilvánvalóak az amerikai kormány beavatkozásának nyomai.

Az Egyesült Államok folyamatosan repülőgép-anyahajókat és katonai repülőgépeket küld a Dél-kínai-tengerre, hogy a haderejét fitogtassa, viszályt szítson és aláaknázza a regionális stabilitást. Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya a nemzetközi színtéren megtévesztéssel és hazugsággal továbbra is csinnadrattázik, megpróbál egy Kínát elbarikádozó „szövetséget” felépíteni. Cornstein nagykövet úr Kínát támadó beszéde csak egyike az amerikai Kína-ellenes zajban a nem megnyerő, totális érdektelenséggel kísért hangoknak.

Végezetül felhívnám a figyelmet arra, hogy a hazugság nem lehet igazsággá, a csalás pedig nem lehet diplomácia. A nemzetközi közösség emlékezetében még mindig frissen él az emléke annak, amikor az Egyesült Államok egy mosószeres flakont használt „bizonyítékként” az iraki invázió magyarázatára, vagy hogy a „hibás térképhasználat” ürügyén hogy hajtott végre rakétatámadást Kína volt jugoszláviai nagykövetsége ellen. Meggyőződésem, hogy a lelkiismeret és az igazság az emberek szívében lakozik. Mindegy, hogy Amerika kormánya és egyes politikusok miként gyalázzák és támadják Kínát, Kína járvány elleni eredményeinek és a pandémia elleni globális küzdelemhez való hozzájárulásának ártani nem tudnak.

A szerző a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete