Migráció másként

A legfontosabb tétel az, hogy tisztelniük kell a kultúránkat, meg kell próbálniuk integrálódni.

Arguineguin, 2020. április 5. Afrikából Európába igyekvõ illegális bevándorlók egyike, aki társaival a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canaria szigetén fekvõ Arguineguin kikötõjébe érkezik 2020. április 4-én éjjel. A spanyol tengeri mentõszervezet hajója 56 migránst vett fedélzetére, akik két gumicsónakban utaztak mintegy 110 kilométerre délre Gran Canaria partjaitól. MTI/EPA/EFE/Angel Medina G. Fotó: Angel Medina G.

Megjegyzendő, hogy a volt európai szocialista országokból bevándorlóktól szigorúan elvárt dolog, hogy a letelepedés feltételeként munkát vállaljanak. Ennek hiányában megvonták és megvonják tartózkodási engedélyüket. Szóval van, akinek abszolút, és van, akinek csak relatív a szabadság a nyugati világban. Hogy mégsem ürült ki Kelet-Közép-Európa, ideértve Magyarországot és a Székelyföldet, annak hátterében az áll, hogy egyre többen emigrálnak – nagyobb számban németek és hollandok – saját hazájukból Nagy-Magyarország területére, népesítenek be már-már lakatlanná váló falvakat Vas megyétől Nógrád megyén keresztül a Közép-Alföld csöndes vidékéig. Teszik ezt nyugalmat remélve, függetlenül attól, hogy korábbi hazájuk politikusai és médiumai naponta bombázták az agyukat a Magyarországon tapasztalható diktatúra víziójával, a jogállamiság hiányával.

Megelégedve tapasztalják, hogy a tények egyáltalán nem találkoznak a nyugati hivatalos propaganda rögeszméjével. Még a többségében cigányok lakta falvakról is mint a béke és a nyugalom szigetéről számolnak be az otthon maradt, de elvándorlással kacérkodó barátaiknak. Fontos aláhúzni, attól, hogy egy település főként cigányok által lakott, nem jelenti azt, hogy élhetetlen, hisz egyre több cigány közösség érzi úgy, hogy a munka és nem a segélyekből származó adomány jelent jobb életet, több lehetőséget családjuknak.

A nyugatról menekülő honfoglalók beköltözésükkel az elhagyott vidékeknek esélyt adnak az újraéledésre, nem beszélve a gazdasági haszon azon részéről, hogy hazánkban költik el pénzüket. Mégis, mi árnyalja lelkesedésünket? Az az elhanyagolhatónak éppen nem mondható körülmény, hogy leginkább nyugdíjas korú, már nem aktív házaspárok érkeznek, háborítatlan öregkorra vágyva. Igyekeznek zárt közösségekben osztrákok, németek, hollandok maradni, miközben nem törekednek a beilleszkedésre, és ugyanúgy nem tekintik hazájuknak Magyarországot, mint szülőföldjüket, melyet elhagytak a bajban. A nyugatról érkező migráció másik jellemzője, hogy az ideérkező családok között jó néhány visszatelepülő is van, aki korábban Erdélyből vagy a Felvidékről indult évtizedekkel ezelőtt szerencsét próbálni. Visszatelepülésük látványos menekülés abból a világból, melynek átalakulása a messziről jött invázió miatt a romlás irányába mutat. Olyan országokká lettek a tőlünk nyugatra lévők, ahol a fehér keresztény ember mára elveszítette életterét.

Fontos lenne ezért, ha a puszta ténybeli regisztráció mellett a fogadó országok, így Magyarország is egyfajta sorvezetőt adna arra, hogy mit vár el az ideérkező tömegektől, érkezzenek bárhonnan is. A legfontosabb tétel természetesen az, hogy tisztelniük kell a kultúránkat, meg kell próbálniuk minden módon integrálódni. Akik hozzánk jönnek, úgy tekintsenek Magyarországra, mint egy közös sorsot vállaló családra, nem pedig úgy, mint egy apartman hotelre, ahol nyugalomban élhetik idős éveiket. Hiszen azt a hibát nálunk nem követhetik el – ami miatt menekülniük kellett –, hogy nem védik meg immáron új életterüket a nem kívánt hódítóktól vagy akár az igaztalan, becsmérlő szóbeszédektől.

A szerző titkosszolgálati szakértő