1920. augusztus 12. és 25. között került sor a szovjet-orosz‒lengyel háború döntő csatájára a lengyel fővárosnál, amelyben a két hónappal korábban általános offenzívát indító Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg (MPVH) megalázó vereséget szenvedett. A csata hamarosan a visztulai csoda néven vonult be a lengyel történelembe, miután a szovjet-orosz csapatokat teljesen váratlanul sikerült kiszorítani Varsó környékéről.
Az ekkori események megértéséhez vissza kell tekintenünk az első világháború időszakára. Miután 1918. március 3-án a központi hatalmak és a bolsevik Szovjet-Oroszország megkötötték a breszt‒litovszki békét de facto már újra felkerült Európa térképére a lengyel állam. A kérdés már csak az volt, hogy az oroszoktól elfoglalt ún. kongresszusi lengyelországi területeket mennyiben egyesítsék a Német Birodalomhoz, illetve az Osztrák‒Magyar Monarchiához tartozó lengyellakta területekkel.
A lengyelek szerencséjére a németek veresége után az antant is elismerte az új lengyel államot, így a szovjet-orosz offenzíva idejére már megalakult a II. Lengyel Köztársaság. Az I. világháború után így nem pusztán létrejött a lengyel állam, hanem sikerült a lengyelek lakta területek egyesítése is. Az újjászülető Rzeczpospolita azonban valamennyi szomszédjával területi vitában állt, hiszen a pontos határok kijelölése ekkor még nem történt meg. A helyzet azonban keleten volt a legsúlyosabb: amikor aláírják a compiègne-i fegyverszünetet 1918. november 11-én, az antanthatalmak kifejezetten kérik a németeket, hogy még ne ürítsék ki a keleten megszállt területeket, nehogy a bolsevikok teret nyerjenek. A polgárháború és teljes összeomlás szélén táncoló Német Birodalom kénytelen volt kiüríteni a világháborúban megszállt ‒ csaknem egymillió négyzetkilométer ‒ területet. Emiatt óriási hatalmi vákuum alakult ki a kelet-európai térségben.
Szovjet-Oroszország 1918 végétől így megkezdte benyomulását a térségbe: Lenin a kezdetektől fogva proklamálta, hogy világforradalomban gondolkodik. A bolsevikokkal szemben álló „fehér”-orosz erőket fokozatosan sikerül elszigetelni, majd kiverni a volt cári birodalom területéről 1920 elejére. Ekkorra azonban látszott, hogy a bolsevik néptribun alaposan elszámolta magát, és nem robbant ki világforradalom. Nem maradt tehát más, mint fegyverrel kikényszeríteni az eszme terjedését.