Miközben az aktuális válságot most kellene kezelni, vagy a kilábalást segíteni, illetve megtalálni a két szempont közötti egyensúlyt. Tekintettel arra, hogy a 24. órában vagyunk. Idetartozik, hogy a magyar gazdaság – szemben a 2008–2009-es állapotokhoz képest – válságállónak mutatkozik, és jóval kisebb lesz a recesszió, mint Nyugat-Európában. Pedig ezen a téren is volt riogatás tavasszal: akadt, aki tízszázalékos visszaesést jövendölt nekünk 2020-ra. A magyar gazdaság nem állt a földbe, a munkanélküliség is moderáltan növekedett, az év hátralévő részében pedig minden esélyünk adott a visszaépülésre.
Visszatérve az EU-mentőcsomagra, ilyen súlyú közös pénzügyi projektbe még nem vágtak bele eddig a tagállamok. Vagyis Magyarország győzelme nem öncélú: hazánk gazdasága bankokon, cégeken, infrastruktúrán keresztül beépült az EU-ba, ha mi gyarapszunk, az itt működő, európai hátterű vállalkozások sem járnak rosszul.
Visszatérve az alapkérdésre, miszerint győztünk-e Brüsszelben, financiális oldalról nézve nem is kérdés. A magyar kormány ugyanis azzal a feltétellel ült le tárgyalni, hogy a szegényebb országok nem kaphatnak kevesebb forrást, mint a gazdagok. A pénzt kizárólag a gazdaság újraindítására, a gazdasági növekedés beindítására, a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére lehet fordítani. Hazánk álláspontja az is volt, hogy ha az uniós tagállamok közösen veszik fel a hitelt, a feltételekről is közösen kell dönteni. Nagyjából minden anyagi jellegű elvárást kipipálhatunk.
Ha tehát gyorsan mérleget vonunk, nincs okunk szerénykedni, a diadal összejött. Újból.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!