Összejött az uniós diadal

Az eredeti elképzelésekhez képest hazánk több mint 1050 milliárd forinttal többet kap az uniós helyreállítási csomagból.

Brüsszel, 2020. július 21. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor magyar (b) és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő sajtótájékoztatót tart az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozója után 2020. július 21-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Ideje volna hinni a számoknak: az eredeti elképzelésekhez képest Magyarország hárommilliárd euróval – több mint ezerötvenmilliárd forinttal – többet kap az uniós helyreállítási csomagból, amely beépül az új, hétéves közösségi költségvetésbe. Ismert, az Európai Bizottság eurókötvényt bocsát majd ki a tagállamok nevében, és az ebből befolyó pénz, magyarán: hitel lesz a fedezete Európa visszaépülésének. Összességében még tovább is gyarapodhat a nekünk juttatandó összeg, de várjuk meg az Európai Bizottság által kiadott részletes összefoglalót.

Akkor, amikor hat esztendeje is többet kaptunk az eredeti tervhez képest az EU büdzséjéből, Orbán Viktor ezzel kapcsolatos bejelentését – mármint hogy többet kapunk – a politikai túloldalon győzelmi nyilatkozatként kezelték. Bal- és liberális politikusok, szakértők sulykolták belénk, szó nincs arról, hogy Magyarország jobban jár: csak az európai uniós támogatási rendszer alakult át. És mi, magyarok belepottyantunk a struktúra változásába – finoman szólva. Akkor és most nagyjából ugyanaz a helyzet. Budapesten a hozzáértők ismét azt fejtegetik, hogy szó sincs itt nagyobb apanázsról, és jottányit sem javítottunk a pénzügyi helyzetünkön, csak bekövetkezett „némi átalakulás” a rendszerben. Ha pedig jobban utánaszámolunk, akkor tulajdonképpen mindenki nyert a brüsszeli csúcson, így hazánk is. Azért, hogy ne illessenek bennünket az elfogultság vádjával, vegyünk egy témában született elemzést, amelyet az ING Bank készített. Bert Colijn, az ING közgazdásza így fogalmazott: összességében Magyarország térsége és az eurózóna déli tagállamai nyernek legtöbbet az Európai Unió újonnan elfogadott mentőalapjából – no comment.

A lényeg persze abban rejlik, hogy a kiharcolt uniós támogatások és a helyreállítási alapból várható források miként is hasznosulnak, a pénzek milyen ágazatokat segítenek majd, mennyire segíti a gazdaságunk modernizálását, és mennyire tudja menteni majd a munkahelyeket. Ráadásul bajos lehet az ütemezés is: a jóváhagyott összeg legnagyobb része – hetven százaléka – 2021-ben és 2022-ben kerülhet az igénylő tagállamokhoz, a maradék harminc százalékot 2023-ban lehet elkölteni.

Miközben az aktuális válságot most kellene kezelni, vagy a kilábalást segíteni, illetve megtalálni a két szempont közötti egyensúlyt. Tekintettel arra, hogy a 24. órában vagyunk. Idetartozik, hogy a magyar gazdaság – szemben a 2008–2009-es állapotokhoz képest – válságállónak mutatkozik, és jóval kisebb lesz a recesszió, mint Nyugat-Európában. Pedig ezen a téren is volt riogatás tavasszal: akadt, aki tízszázalékos visszaesést jövendölt nekünk 2020-ra. A magyar gazdaság nem állt a földbe, a munkanélküliség is moderáltan növekedett, az év hátralévő részében pedig minden esélyünk adott a visszaépülésre.

Visszatérve az EU-mentőcsomagra, ilyen súlyú közös pénzügyi projektbe még nem vágtak bele eddig a tagállamok. Vagyis Magyarország győzelme nem öncélú: hazánk gazdasága bankokon, cégeken, infrastruktúrán keresztül beépült az EU-ba, ha mi gyarapszunk, az itt működő, európai hátterű vállalkozások sem járnak rosszul.

Visszatérve az alapkérdésre, miszerint győztünk-e Brüsszelben, financiális oldalról nézve nem is kérdés. A magyar kormány ugyanis azzal a feltétellel ült le tárgyalni, hogy a szegényebb országok nem kaphatnak kevesebb forrást, mint a gazdagok. A pénzt kizárólag a gazdaság újraindítására, a gazdasági növekedés beindítására, a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére lehet fordítani. Hazánk álláspontja az is volt, hogy ha az uniós tagállamok közösen veszik fel a hitelt, a feltételekről is közösen kell dönteni. Nagyjából minden anyagi jellegű elvárást kipipálhatunk.

Ha tehát gyorsan mérleget vonunk, nincs okunk szerénykedni, a diadal összejött. Újból.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese