Amolyan sírva vigad a magyar hangulatban mondogattuk a nyolcvanas években kollégáinkkal, hogy tökéletesen működne az egészségügy, ha zavaró tényezőként nem lennének betegek. Ezt az emléket idézte fel bennem Hollandia miniszterelnöke, amikor feltette a kérdését, hogy létezhet-e az Európai Unió Lengyelország és Magyarország nélkül. Ez persze afféle argumentum ad absurdum is lehetett, mint a „kórház beteg nélkül” felvetés. De még kérdés formájában is rámutat a mai Európa legfőbb bajára.
Tagállamok nélküli Európát akarnak. Az alapítók úgy gondolkodtak, hogy „mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a miénk”. Ez nyilvánvalóan rokonítható Jézus imájával, miszerint „ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”. A közös útra lépő Európa egyetértésre, egymás érdekeinek a tiszteletben tartására törekedett. Nem is uniónak, hanem közösségnek nevezték. Mára az egyetértés fáradságos kialakítása helyett más vágyak feszítik a miniszterelnökök egy részét. „Mindazonáltal ne a te akaratod legyen, hanem a miénk” – mondják nekünk, lengyeleknek, magyaroknak. Az alapítók vissza tudtak venni a saját önzésükből, az utódok szívesen visszavennének mások jogaiból. Amikor beszűkítették az egyetértésen alapuló döntéseket, vagyis korlátozták a vétójogot, elindultak a diktatúra irányába. Régebben az erősek háborúval kényszerítették rá az akaratukat a gyöngékre, ma a minősített többség ez az eszköz.
A fensőbbséges gőgből fakadó irányítást a németek tapasztalták meg először, amikor a két Németország egyesült, és a Wessi (nyugatnémet) meg az Ossi (keletnémet) német egy hazába került. Ami természetesen mind Európa, mind a németek számára csodálatos élmény, óriási siker volt. Azután kiderült, hogy van egy harmadik típusa a németeknek, akiket Besser Wessi néven emlegettek. Ekkor született a mondás, hogy Isten mindent tud, a nyugatnémet mindent jobban tud.
Amikor Mark Rutte miniszterelnök úr eljátszik a lengyelek és a magyarok nélküli Európa gondolatával, a vétójog nélküli Európa hívei közé lép. Jelenleg ezt aligha tudják keresztülvinni. Ezért veti fel – ha csak gondolatkísérletként is – Lengyelország és Magyarország távozását. Ám ez nem megoldás. Nemcsak azért, mert ez a két ország földrajzi helyzete alapján nehezen lenne megkerülhető, hanem azért sem, mert nemcsak a lengyel és magyar érdekek térnek el az övékétől. A Szovjetunió majdnem halálos ölelésétől megszabadult balti államokban is kezdik felismerni, hogy a lengyeleknek például igazuk van abban, hogy a posztkommunista igazságszolgáltatás alapvető reformokra szorul. A Besser Wessi – aki immár nem csak német – nem jobban, hanem egyenesen rosszul tudja, hogy a posztján maradt kommunista megrendszabályozása veszélyeztetné az igazságszolgáltatás függetlenségét. Nem veszélyezteti, hanem éppen lehetővé teszi. Azaz tenné, ha a brüsszeli csőlátás engedné.
