Az új belépőket mindig háttérbe szorították. A tagság első öt évében tizenhárom ország egyetlen álláshoz sem jutott, köztük Ausztria, Portugália, Görögország, Ciprus, Málta. A finnek és az angolok az első öt évben két posztot tudtak megszerezni, az egy álláshoz jutottak között ott van Magyarország, egyetlen visegrádiként. A birtokon belüliek, tehát az alapító hatok a mai napig őrzik vezető pozíciójukat. Kiegyenlítődésről aligha beszélhetünk. Tizenhat évvel a belépésük után Ciprus, Görögország és Portugália még egyetlen számottevő poszthoz sem jutott.
Nem hiszem, hogy ez a kép lényegesen más lenne, ha nemcsak a vezető állásokat elemezték volna, hanem a brüsszeli adminisztráció egészét. Nehéz kivédeni azt a vádat, hogy a bővítések a régebbi tagállamok gazdasági érdekeit, piacszerzését szolgálták, de a döntésektől az újakat távol tartották. Ez a helyzet, különösen a brexit után, elég veszélyes, az unióból való kiábrándulást növelő tényező.
Lehetne ezen segíteni, de van-e hozzá bátorság és akarat? A brüsszeli elefántcsonttorony úgy is átalakítható, hogy a hivatalnoki kar nem kvázi örökös állásban lévő emberekből állna, hanem a tagjait a tagállamok kormányai delegálnák népességszámuk arányában, meghatározott időre. Még felmenő rendszerben is valósítva ezt meg, egy évtized alatt Brüsszelben többnyire olyan emberek dolgoznának, akik értik a tagállami gondolkodást, és hazájukba visszatérve úgy végeznék a munkájukat, hogy értenék az európai szempontokat is. Minőségi javulás állna be az egész európai közigazgatásban.
Utópia, tudom. Az említett tanulmány az unióból való kiábrándulást az európai választások részvételi arányával méri. Párhuzamba állítja ezt a régiónak a brüsszeli bürokráciában való részvételével. Az összefüggés meggyőző. Szlovákia mindössze 22 százalékos választási részvétele vészjel.
Mélységesen és joggal fel vagyunk háborodva, hogy Věra Jourová biztos elutasította a kisebbségvédelmi kezdeményezést. Ezzel az egész bizottság, azon belül Jourová asszony megbukott a szemünkben. De vajon nem azok „fogták most is a ceruzát”, akiket csak bírósági úton lehetett rákényszeríteni, hogy egyáltalán megkezdődhessen az aláírásgyűjtés? Nem a hivatal packázása, nem kisstílű és primitív bosszú, ami történt? Jourová, a báb, képes lehetett volna ennek ellenállni?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!