Mutáns liberalizmus

A francia forradalomból éppúgy hiányzott Isten, ahogy korunk liberalizmusából is, mely ugyanolyan rafinált szemfényvesztés.

Sok jó szándékú, önmagát liberálisnak tartó embert ismerek, akik nem vették észre, hogy a turistajelzések maradtak ugyan, de az útvonal változott. A mai liberalizmus a kommunizmus mutációja. Különbségek, mint minden mutáció esetében, vannak; például míg a kommunizmus közösségi, addig a liberalizmus individualista ideológia. A két ateista mozgalom világképében és eszközeiben különbözik egymástól, világuralmi törekvéseikben azonosak. A kommunisták világot megváltó szabadságról énekeltek, a liberálisok az egyén szabadságát mantrázzák. Míg a kommunisták erőszakkal szerezték meg a hatalmat és tartották meg, amíg tudták, addig a mai liberálisok a jog paravánja mögé bújva teszik ugyanazt.

Azonos az is, hogy az emberek manipulálása stratégiáik fontos eleme, ebből a szempontból a liberálisok rendelkezésére modern eszközök tárháza áll, hozzájuk képest a kommunisták kőbaltás ősemberek voltak. A kommunistákat támogatók későn jöttek rá, hogy marionettfigurák voltak egy hatalmi játszmában, azt meg csak remélni lehet, hogy a mutáns liberalizmus támogatói sokkoló történések nélkül eszmélnek majd arra, hogy ők is csak egy hatalmi játszma marionettfigurái.

Az ideológia védtelenné tette Európát

Amíg Nyugat-Európa keresztény volt, volt ­miért küzdeni, védtek egy identitásukat meghatározó értéket. A mutáns liberalizmuson nincs mit védeni, mert nem érték, ahogy a Covid–19 sem az. Ez az ideológia tette védtelenné Euró­pát és teszi lehetővé azt, hogy egy hagyományaitól idegen, invazív kultúra megjelenjen a területén, és minden ellenállás nélkül kísérletet tegyen elfoglalására. A muszlimoknak a megfogant élet Allah (Isten) ajándéka, a „keresztény” Európának az abortuszban kifejezett elpusztítható emberi produktum. Európa föl tud mutatni gazdasági előnyöket, de ne csodálkozzunk azon, hogy az elmondottak miatt a muszlimok szemében morális hulla. Jól mondotta Robert Schuman: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Nyilvánvaló, hogy kereszténységen nem a vasárnapi templomba járást értette. Európa lakosai vagy újra komolyan veszik a kereszténységet, vagy elvegyülnek „a földi részeg szerencsének és dicsőségnek álhatatlan lakodalmában tombolva táncoló” (Nyéki Vörös Mátyás, 1575–1654) emberek sokaságában, elherdálva örökségüket.

Az önmagát egyedüli értéknek tartó, minden hagyományos értéket felszámolni szándékozó totális támadás mozgatórugója a pénz, ez gazdasági hatalmat jelent, melyet bizonyos szint fölött politikai hatalomra lehet váltani. „A politika a gazdaság koncentrált kifejezése.” Ezt egy manapság ritkán idézett szerző, Lenin mondta, aki értett a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, bár nem olyan rafinált eszközökkel, mint mai követői. Ma úgy gyarmatosítanak országokat, hogy a gyarmatosítottak észre sem veszik, és még hálásak is érte. Úgy manipulálnak embereket, hogy azok örülnek neki. „Ujujjuj, az ördög vezeti a táncot, arcodra varázsol ráncot, nyakadra vasláncot” (Orbán Ottó: Egy jó borivó vágáns éneke).

Joggal való visszaélés mint politikai legitimáció

A liberálisoknak választásokat kell nyer­niük, hogy hatalomra kerüljenek vagy hatalmon maradjanak, ezért a demokrácia őreinek és a jog tisztelőinek kell láttatni magukat. Érdekükben áll, hogy az emberek gondolkodás helyett bugyuta sorozatokat nézegessenek képládáikban, bulvárlapokat olvassanak és a reklámok által kínált nélkülözhető dolgokra költsenek. Patinás, egykor valóban független médiumokat vásárolnak meg, amelyek majd eligazítják a bizonytalan szavazókat. Vállal­ható célokkal, jelszavakkal és ígéretekkel (környezet- és klímavédelem, emberi és állati jogok, adatvédelem stb.) kábítják a jámbor embereket, a nyugdíjasokat meg magasabb nyugdíj ígéretével, nem törődve az államháztartás lehetőségeivel.

Az egyén szabadságát mantrázzák, jóllehet soha ennyire ellenőrzött világ még nem volt. Mindenkiről mindent tudnak, mindenkit ellenőriznek, a mobiltelefon és a bankkártya lényegében nyomkövető szerkezetek, a bankok már a közös költség befizetésekor is kérik a személyi okmányokat, ahogy a postán is piszlicsáré összegek feladásakor. A különböző közösségi hálózatokon az emberek további információkat szolgáltatnak magukról, bővítve a Nagy Testvér adatbankját. Az emberek többsége, bár elég intelligens, mégsem lát át a szitán.

A liberális hadsereg már vagy fél évszázada megkezdte előkészületeit a támadásra, de ezt a konzervatívok nem érzékelték. A liberális hatalomátvétel kísérlete többszereplős, és ennek csak egyik látható része Soros György hálózata. A Soros-alapítványnak szerepe volt a kommunizmus lebontásában, ezért hálásak lehetünk neki. Soros György azonban nagy játékos, erejét nem szabad alábecsülni, gondoljunk csak a svéd korona és az angol font elleni sikeres támadásaira. Neki a diktatúrákban a másként gondolkodóknak juttatott segítség a világot szellemi és gazdasági értelemben egyaránt átalakítani szándékozó koncepciója része volt, nem önzetlen adomány. Magyarországot is felkészületlenül érte, amikor a románok 1916-ban megtámadták Erdélyt, jóllehet évtizedekkel korábban számos jel utalt arra, hogy erre készülnek.

A konzervatívokat ugyanígy meglepte a liberális attak, jóllehet évtizedekkel korábban föl kellett volna ismerniük, hogy mi várható. Mire felocsúdtak, a liberálisok stratégiailag fontos helyeket foglaltak el az oktatásban és a médiumokban, az „igazságszolgáltatásba” saját embereiket ültették, ami például az EU bíróságának ítéleteiből is világosan kitetszik. Nem véletlenül folyik öldöklő küzdelem, hogy az „igazságszolgáltatásban” és a politikában biztosítsák a liberális dominanciát. A Iustitia kezében tartott egyik mérlegtányérba fagyöngyöt ültettek, ami szép is, örökzöld is, parazita is. Az új attribútum jelzi, hogy miről van szó. A jogot is a liberális világuralmi törekvések szolgálatába igyekeznek állítani, meglehetős sikerrel. A folyamatos utánpótlásról gondoskodnak; a liberális egyetemek képzik a tiszteket, akiket nem kell eligazítani, tudják a dolgukat, a hasonszőrű médiumok toborozzák a janicsárokat, a kifogyhatatlan anyagi háttér is biztosított.

Útban a jakobinus diktatúra felé

A francia forradalom jelszavai (szabadság, egyenlőség, testvériség) elkábították az embereket, a nemes jelentésű szavakkal, fogalmakkal való bűvészkedés bevált, a főpróba sikerült. Lelkes tömegek üdvözölték a változást, majd jött a jakobinus diktatúra és a kijózanodás, annak felismerése, hogy megtévesztették őket.

A jelenleg zajló folyamatok kísértetiesen hasonlítanak arra, ami a francia forradalomban végbement. Ugyanaz a sátáni mimikri, a szavakkal való bűvészkedés. A francia forradalomból éppúgy hiányzott Isten, ahogy korunk liberalizmusából is, amelyik ugyancsak egy nagyon átgondolt, professzionálisan kivitelezett, rafinált szemfényvesztés. Egy ördögi terv része, melynek rövid távú célja a kereszténység gyengítése, hosszabb távon jelentéktelenné zsugorítása. A „szép, új világ” beköszönte csak idő kérdése.

Mehetünk remetének.

A szerző antikvárius