Az erény és a művészi adottság a ráción túl az emberi kiteljesedés eszközei. Árnyaltan, de a politika is szembesül az erény és a művészi megtestesülés kihívásaival. A politikai erény annak képessége, hogy a döntések előtt hatáselemzést végezve törekszik meghozni a köz javát leginkább szolgáló intézkedést. A politikai stratégia és taktika nem lehet sem elnagyolt, sem a többség érdekei ellen való. Minden esetben számolni kell a döntések hosszú távú következményeivel. Ennek érdekében a megfelelő időzítés a legfontosabb feltétel, egyben a politika művészetének megjelenítése.
Kiemelkedő államférfiak tetteiben időről időre kimutatható döntéseik indokoltsága és az időzítés precizitása. Napjaink politikusai elfelejthették eme szabályt, vagy ami még elkeserítőbb, nincsenek tisztában a politikai erény és művészet szükségességével. Másként nehezen értelmezhető az észszerűtlen intézkedések sokasága. Ilyen megnyilvánulás az az amerikaiak által gerjesztett vélemény, hogy Oroszország Európa katonai megszállására készül. Sőt Joe Biden amerikai elnök azt hangsúlyozza, hogy a várható orosz agresszió magát a nyugati demokráciát fenyegeti. A hangzatos retorika hátterében az áll, hogy orosz csapatok jelenleg mintegy százezer fővel tartanak hadgyakorlatot országuk nyugati határának közelében.
Nem zárható ki, hogy Moszkva katonai boszorkánykonyhájában mindenféle helyzetre készítenek stratégiai és taktikai válaszokat, ahogy a NATO is – nagyon helyesen – törekszik erre. Kétségtelen, Oroszország arzenálja segítségével jelentős pusztítást tudna okozni egy világméretű katonai konfliktus esetén. De miért tenné, ráadásul éppen most, az orosz gazdaságot is súlyosan érintő pandémia idején? Moszkva gazdasági és politikai érdeke azt diktálja, hogy együttműködjön a fejlett világgal, ne pedig konfrontálódjon vele. Egy feszültséget gerjesztő stratégia Oroszország számára kezelhetetlen jövőt vizionálna.
Akkor az orosz hadvezetés miért mutat be erőt demonstráló hadgyakorlatot és miért ad alkalmat a NATO berzenkedésére? A megértéshez fontos néhány előzményt számbavenni, például azt, hogy az amerikai V. hadtestet Németországból Lengyelországba helyezték, Romániába Squad rakétákat telepítettek, és a közelmúltban amerikai páncélosok jelentek meg a Kaukázusban. A fenti események katonai értelemben bekerítő hadműveletnek értelmezhetők, és Moszkva reakciója megelőző védelmi lépés. A helyzetet tovább élezi napjaink politikai retorikája, például amikor Joe Biden gyilkos gazembernek nevezi Putyin orosz elnököt. Egy ilyen megjegyzés még nem háborús ok, de arra éppen elég, hogy Moszkvából hazaküldjék az amerikai nagykövetet. Egyértelműen kiábrándító, hogy egyre inkább hiányzik az erény és a művészi érzék a nagyhatalmak politikai megnyilvánulásaiból.