Mindennapi kereszténydemokrácia

Ami életmentő volt Európának a XX. században, az a jövőben is nélkülözhetetlen lesz.

Szimbolikus együttállás a bácsszentgyörgyi határátkelő és a kerítés innenső oldalán: Magyarország, Európa és a kereszténység jelképei – és az ezeket védő katonák Fotó: Sóki Tamás Forrás: MTI/Sóki Tamás

Tragikus történelmi tapasztalat

A tény, hogy a korábbi liberális politika sikertelenül próbálta útját állni a kommunista, fasiszta és nemzeti szocialista rémuralmak kifejlődésének, szintén közrejátszott abban, hogy a kereszténydemokrata politika egyik középponti eleme nem az atomizált individuum szerepének a hangsúlyozása, hanem a helyi közösségek, a szubszidiaritás elvének az erősítése volt, és ma is az. A kereszténydemokrata gyökerek jelenlétének egyik nyilvánvaló jele, hogy a szubszidiaritás az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve lett, elsősorban Jacques Delors francia szocialista, de erősen keresztény elkötelezettségű politikusnak köszönhetően.

Ez az ő idejében egyszerre jelentett szembefordulást a liberális individualizmussal és a baloldali, szocialista centralizációs törekvésekkel is. Sajnos ma már újabb elemmel bővítenünk kell a centralizációra törekvő erők listáját. Az uniós bürokrácia, illetve bizonyos rendkívül nagy gazdasági, politikai és médiabefolyással rendelkező érdekcsoportok felelevenítették ugyanis a totalitárius rendszerek központosítási és uniformizálási törekvéseinek veszélyes örökségét annak érdekében, hogy gyengítsék a nemzetállamok szerepét.

A kereszténydemokrata politika ezzel szemben ősi intézményként tekint a nemzetekre, hiszen ezek a politikai közösségek a hagyományaikhoz ragaszkodó népekként mind egyfajta különleges kultúreszmék megtestesítői, s mint ilyenek, Isten tervébe illeszkednek. Ezért az európai civilizáció ereje a nemzetek sokszínűségében rejlik, amely sokszínűségben való egységesülés az előfeltétele az európai szuverenitás megerősítésének és a kulturális örökségünk megőrzésének.

Alapelvek a XXI. század társadalmának is

A kereszténydemokrácia lényegét nem a buzgó templomlátogatás adja. A kereszténydemokrata értékek a vallásukat rendszeresen nem gyakorló, de európai keresztény kulturális gyökereiket fontosnak tartó polgárokhoz ugyanúgy szólnak. Magyarország és a legtöbb európai ország esetében immár ez utóbbiak képviselik a többséget a rendszeres vallásgyakorlókkal szemben. A kereszténydemokrata alapelvekből levezethető konkrét társadalom- és gazdaságpolitikával pedig a magyar társadalom többsége is egyetért.

Ezek közül a közéletet meghatározó legfontosabb elv a közjó elve. A kereszténydemokrata felfogás értelmében a közjó csak akkor érvényesülhet, ha az embernek mint a társadalom tagjának nemcsak jogai, de kötelezettségei is vannak. Ugyanakkor az ember, mivel Isten képmására teremtetett, nem alacsonyítható le állami, társadalmi és gazdasági folyamatok tárgyává és eszközévé, ahogyan azt ­például a „tudományosan” determinisztikus, történeti materializmus teszi. Az egyén és a közösség kapcsolatában ugyanígy kulcsszerep jut a szolidaritás elvének.

A szolidaritás az ember és a társadalom eleve elrendelt, kölcsönös összetartozásában gyökerezik, és kimondja az ebből a létviszonyból adódó erkölcsi felelősséget. A társadalom kohéziója szempontjából a szolidaritás mellett tekintélyre is szüksége van, amely a társadalom tagjait a közjó megvalósítása felé tereli. Mindezek mellett azonban az egyén és a kisebb közösségek védelme a nagyobb társadalmi alakulatokkal szemben szintén kulcsfontosságú. Ennek biztosítéka a szubszidiaritás korábban már említett elve.

A család a szülőknek a gyermekeikkel való természetes életközössége, s amely egyúttal az emberi társadalom alapvető sejtje is.

Család és közösség

A család az emberi társadalom alapegysége, a régi hagyomány, például Arisztotelész Politika című műve szerint is ebből ered minden összetettebb társadalmi egység. A család alapja a házasság, illetve a szülő és a gyermek közötti viszony. A házastársi élet- és szeretetközösséget azonban nem lehet csak a személyes vonzalomra építeni, a tartós kapcsolat kialakítása érdekében bele kell foglalni egy intézménybe, ezt nevezzük házasságnak, amely intézmény jelentőségét a mai ideológiák megkérdőjelezik.

A család minden formája, amely közös háztartást teremt, gyermek vagy gyermekek felnevelésére jött létre, legyen teljes vagy csonka, a társadalom és a közösségek fennmaradását segíti az atomizálódással szemben. A kereszténydemokrata politika a család minden ilyen formáját védendő értéknek tartja, és kötelességének tekinti a támogatását. Ezenfelül fontosnak tartja az olyan közösségek erősítését, amelyek az egyén kibontakozásának színterét képezhetik a család és a nemzet között, és ezáltal képesek erősíteni a társadalom kohézióját, legyen szó egyházakról, sportegyesületekről vagy más célból létrejött klubokról.

A munkának legyen gyümölcse és becsülete

A munka az értelmesen megélt élet alapja. A kereszténydemokrata politika a segélyezés helyett a munkaalapú társadalmat tartja kívánatosnak, amiből az is következik, hogy a munkahelyteremtés előmozdítása az állam kiemelt feladata. A hosszú távú versenyképesség fenntartásához azonban a dinamikus munka­piac mellett a jó adórendszer is hozzátartozik. Olyan adórendszer, amelyben folyamatosan csökkennek a terhek, s így ösztönzi a munkát és a vállalkozási kedvet.

A gazdasági vállalkozásban személyek társulnak egymással. A dolgok rendjét kell a személyek rendjéhez szabni, nem pedig fordítva. A modern munkarendszernek az ember tőkével szembeni elsőbbségén kell nyugodnia, legyőzve így a munka és a tőke közötti ellentmondást. A vállalkozás célja nem kizárólag a haszonszerzés, hanem a cél maga a vállalkozás mint emberi közösség.

A gazdaság jó működésének a piacgazdaság működési zavaraival szembeni hatékony fellépés is feltétele, ami szintén az állam feladata. A kereszténydemokrata politika elutasítja a jogilag rendezetlen, vad és értékmentes piac­gazdaságot, ezért elismeri és támogatja az állam gazdasági szektorban betöltött szerepét. A piacgazdaság nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezőleg, feltételezi, hogy a stabil pénzügyi háttéren és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában is.

Békében a természettel

Jóllehet ezt tagadták magukról, de számos modern ideológia egyfajta világi vallásként próbálta szisztematikusan kiszorítani a kereszténységet életünkből. Közös sajátjuk volt és ma is az, hogy az amúgy valóban jelen lévő igazságtalanságok vagy éppen környezetvédelmi problémák orvoslásának ürügyén megpróbálják felbomlasztani a hagyományos társadalmi kereteket. Ennek egyik bevett eszköze az ellentétek szítása. Megpróbálják szembefordítani az embert az Istennel, a nőt a férfival, a gyereket a szülővel, a feketét a fehérrel, a társadalmi osztályokat egymással, miközben a progresszió mindenhatóságát hirdetik vallásos hevülettel.

A kereszténydemokrata alapon álló politika is tisztában van vele, hogy teremtett világunk tökéletlen, az emberi együttélés pedig sokszor igazságtalan. Ahogy azzal is, hogy a technikai fejlődés előmozdítása kívánatos, nem pedig ördögtől való. A haladáshívő dogmák hirdetőitől eltérően azonban annak is tudatában van, hogy a modernitás sosem vethet véget a teremtett világ e tökéletlenségének. Ezt szem előtt tartva az ember kötelessége a lehető legnagyobb közös jólét elérésére való törekvés. Bár az embernek joga van uralma alá hajtani a teremtett világot, de mindezt csak bölcsen, mértékletesen és fenntartható módon teheti meg. A gazdasági növekedés és a környezetvédelem egyensúlyának megteremtése mindannyiunk közös feladata és érdeke.

A modern kereszténydemokrácia naprakész gondolati eszköztára és a mögötte álló hagyomány legitimáló ereje révén alkalmas arra, hogy konzervatív alapon adjon jó válaszokat korunk összes kihívására, és így hozzájáruljon az európai jobboldal megújulásához.

A szerző miniszterhelyettes, Miniszterelnökség

(Borítókép forrása: MTI/Sóki Tamás)