Már a képviselő-testület ifjú tagjaként a saját fülemmel hallhattam, amint az egyik baloldali vezető így érvel a sokadik hitelfelvétel mellett: „Semmi ok a pánikra, rengeteg eladható ingatlanja van még a kerületnek, ott vannak például az iskolák.” A saját szememmel láttam bölcsődei szobákat azbeszttel szigetelt épületekben, ahol kompletten leszakadt a plafon – csak a gondviselésnek köszönhető, hogy nem voltak bent épp a picik. Az Örs vezér terétől induló Gyakorló utcai lakótelep budapesti szinten magabiztosan vezetett a gépjárműlopások és -feltörések számában. A kerület tulajdonában lévő lakások bérlőinek csaknem fele egyáltalán nem fizetett semmi bérleti díjat. Ikonikus épületünkben, a kerület címerében is szereplő Csősztoronyban kocsma üzemelt.
A fővárosi önkormányzat baloldali vezetése megajándékozta a kerületet rengeteg hajléktalanszállóval: az éjjeli menedékhelyeik közül három van Budapest többi 22 kerületében, négy van Kőbányán – annak minden következményével együtt.
Ha ez nem lenne elég, Kőbánya – egyetlen fővárosi kerületként – érintett volt a Kulcsár-ügyben, kerületi baloldali politikus is volt az elítéltek között. Egy baloldali alpolgármestert bilincsben vittek el a hivatal épületéből.
Közben a demokrácia ünnepén mi, jobboldaliak éjszaka felváltva plakátoltunk és futottunk nagydarab emberek elől. Akkor még nem hívták magukat európaiaknak, egyszerűen ők voltak a baloldal.
Túlzás nélkül mondhatom:
fordulat következett be 2010-ben. D. Kovács Róbert polgármester vezetésével megalakult a Fidesz-vezette képviselő-testület, György István főpolgármester-helyettesként és parlamenti képviselőként állt mellettünk.
Én a kerület gazdasági és fejlesztési alpolgármestereként kaptam lehetőséget. Az új vezetésnek új filozófiája is volt: rend, tisztaság, fejlődés, szolgálat. A kormány, a fővárosi önkormányzat és a kőbányai önkormányzat együtt dolgozott, minden Kőbányán lakóért. Azt akartuk: Kőbánya legyen újra a kőbányaiaké!
A közös munka eredménye ezen évtized alatt kézzelfogható: megújult négy orvosi rendelő, folyamatban vagy előkészítés alatt van még kettő – ezek már kormányzati támogatással. Óvodákat, iskolákat és bölcsődéket újítottunk fel kerületszerte, több száz kilométer új utat és járdát építettünk. Új, fűbe ágyazott villamossíneket kapott a Kőbánya városközponton áthaladó villamosvonal. Rendbe tettük a parkokat, rendezett, tiszta zöldfelületeken alakítottunk ki új, modern játszótereket és közösségi tereket, rekortán burkolatú futóköröket és szabadtéri fitneszpályákat. Rengeteg energetikai fejlesztéssel csökkentettük a kerület ökológiai lábnyomát. Régi, leromlott ipartelepek rehabilitálásában működtünk közre. Nem csak önkormányzati tulajdon fejlesztésére költöttünk: egymilliárd forint fölött adtunk vissza nem térítendő támogatást a kerület társasházainak fejlesztésére és biztonságosabbá tételére. Kőbánya fejlesztéséből kivette a részét a kormány is: megoldotta a kerületi szakrendelő évtizedes problémáját és vadonatújat épített, ráadásul be is rendezi. Ide költöztette az Opera Műhelyházat, és ide fogja költöztetni a Közlekedési Múzeumot – így a kerület immár nagy presztízsű, országos intézményeknek adhat otthont.
A közös munka eredménye számszerűsíthető: 2010-ben kevesebb mint ötszázmillió forintot költött a kerület fejlesztésre, 2020-ban ennek a csaknem hússzorosát. 2010-ben 11 közterület-felügyelőnk volt, ma 92 van. A baloldali vezetés nem tartotta fontosnak a térfigyelő kamerák telepítését, ma 147 darab vigyáz a kőbányaiakra. A kerület bérlakásállománya évi nyolcszázmillió forint mínuszt termelt, ma szinte nullszaldós.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!