Vasárnap délután kiültem egy fröccsel a kezemben a teraszra, és visszagondoltam az elmúlt hétre, felidéztem annak híreit, eseményeit. Megszoktam már, hogy tele vagyunk sokkoló hírekkel, és újra meg újra úgy járunk, mint a repülőgépre ült egyszeri parasztember, aki a sokadik manőver után kénytelen belátni, hogy „erre azért nem gondoltam”.
A világ, ahol élünk (2. rész)
Világháborús előkészületek: 1962 ősze és 2024 tavasza között döbbenetes erejű a történelmi párhuzam!