Nem ritkaság, hogy sokoldalúan képzett politikusok holmi vélt politikai előny bezsebelésének reményében soha meg nem valósuló ígéreteket tesznek, hogy ezzel választói tömegeket nyerjenek meg maguknak. Az ilyen vállalkozás, bár rendkívül kockázatos, de ha bejön, nagyon is megéri.
Ilyen vállalkozásba kezdett Gyurcsányné (Dobrev Klára) is, aki harmadik generációs globalistaként 2019-ben került be az Európai Unió parlamentjébe és rögtön alelnöki tisztséget is kapott. Medgyessynek bejött 2002-ben a hamis ígérgetés, hogy mindent jobban csinál majd, mint Orbán, és ha hajszállal is, de nyert. Az akkori folytatás ismert: kormányzati tehetetlenség, infláció, leértékelések, nagyarányú eladósodás, korrupció, költségvetési deficit, devizahitelek stb.
Gyurcsányné a parlament ülésszakának megnyitásakor azzal indított a hazai közvélemény előtt, hogy az európai szintű egységes minimálbér bevezetésért fog küzdeni. (No meg az Európai Egyesült Államokért is.) Annak érdekében, hogy ennek a hazai közvéleményben is nyomatékot adjanak, hónapokon keresztül a magyar parlamentben is napirenden tartotta pártja, a DK a kérdést. Emlékezetesek voltak a témában Vadai Ágnes harcos felszólalásai és a kormány vonakodását elítélő mondatai, hogy más európai minimálbér-éljenzőket ne is említsek. Eközben az évenkénti ütemes hazai minimálbér-emeléseket rendre kevesellték. „Legfeljebb ajánlásokat fogalmazhat meg az Európai Unió a tagállamok minimálbér-meghatározási gyakorlatára” – tett pontot a történet végére most az EU, remélhetően véglegesen (Magyar Nemzet, május 19.). A globalista gyökérzet másik ága eközben az ingyenpénzzel, az úgynevezett alanyi jogon járó alapjövedelemmel házal.
Mindenekelőtt rögzítsük: Gyurcsányné valóban felkészült politikus, ráadásul a kellő közgazdasági és jogi ismeretekkel rendelkezők táborát gyarapítja. Ez nem elismerés, nem kritika, egyszerű ténymegállapítás. Több idegen nyelvet is beszél. Azokon ír és olvas. Egyetemi hallgatóként is a kiválók közé tartozott, tehát ha úgy tetszik, nincs ráutalva, hogy kritika nélkül vegyen át hamis tételeket. Ő mégis ezt tette, mégpedig kizárólag a rövid távú politikai megfontolások kedvéért. (Ilyesmire mondják, hogy az írástudók árulása.) Azt is mondta, hogy az Európai Parlament elismerése jeléül őt mint az európai minimálbértéma előterjesztőjét osztatlan lelkesedéssel szinte a vállára emelte. Ám az egész európai minimálbér ügye még azelőtt köddé vált, mielőtt arról érdemben a megfelelő döntéshozó szinten, az állam- és kormányfők tanácsában szót válthattak volna, mert az ötlet nem érte el a tárgyalási alkalmassági szintet.
Nem maradt más az európai minimálbérügyből, mint egy nagyon kellemetlen időpontban, nagyközönség előtt, nagy robajjal kipukkadt léggömb, egy nagy lufiblamázs.