Mi több, bizalommal fordulva a szabadság országának képviselőjéhez, beszélni kezdett az Ausztriához fűződő ambivalens viszonyunkról. Szólt a Habsburgokról, szabadságharcainkról, hőseinkről. Roosevelt, a diplomata, akit Ferenc József császár fogadott Bécsben, a fordítást hallva, Mikszáth szavába vágott: – Stop! –, majd izgatottan az újságírókhoz fordult: – Erről ne beszéljük, ne is írjanak önök se lapjaikba!
A beteg Mikszáth csalódottan vette tudomásul, hogy a szabadság hazájának képviselője így fojtja belé a szót. Roosevelt, búcsúzóul, egy diplomatára jellemző udvarias gesztussal húzta ki magát ebből a helyzetből: – No, most hazamegyek és megmondom a feleségemnek, hogy beszéltem önnel. Tudom, megdicsér.
Egy jó hónappal később – 1910. május 28-án – Mikszáth Kálmán elhunyt. Halálának híréről fia sürgönyben értesítette a már a hazájába visszatért Rooseveltet. A diplomatikus, rövid választávirat – ahogy mondani szokás – postafordultával érkezett: „Kedves Uram! Igen fájlalom atyja halálát. Nagy író és rendkívüli ember volt. Szíves értesítését köszöni igaz híve Roosevelt Tivadar.”
Május 28-án, pénteken múlt 111 éve, hogy 63 éves korában elhunyt Mikszáth Kálmán. Theodore Roosevelt majd’ kilenc évvel élte túl. Az első és tudomásunk szerint egyetlen amerikai elnök, aki angolul ugyan, de olvasta Mikszáthot, s nemcsak olvasta, de értette és becsülte.
A szerző Mikszáth Kálmán-díjas nyugalmazott rádiós újságíró
(Borítóképen Mikszáth Kálmán író. Fotó: Wikipedia Commons)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!