Káros lenne? Nos, az a szociológiai tapasztalat, hogy a homoszexuálisok között ritka a szexuális hűség, az ellenkezője viszont nagyon jellemző. Ami szükségszerűen következik abból a helyzetből, hogy úgyse születhet gyermek egy külső nemi kapcsolatból, ezzel a szexuális hűtlenség egyik fontos gátló tényezője „ki van lőve”. Másrészt nem kell biológiailag közös gyermekek felneveléséért felelősséget vállalni a saját kapcsolatban, ezért a saját kapcsolatot szilárdító egyik fontos tényező szintén hiányzik. Hiszen így, ha szexuális hűtlenség miatt felbomlana, az kisebb problémát jelent. Így labilisak a párkapcsolatok, jellemző a partnerváltogatás (Rault, 2019). A homoszexuális viselkedés egy demográfiailag katasztrofális modell, a szükségszerűen gyermektelen és szükségszerűen bomlékony párkapcsolatoké. Itt csak „esetlegesen adódik” gyermeknevelés is és hosszú távú hűség is, de egyik se jellemző. Ugyanakkor a „már megint elhagyott” sokszorosan ismétlődő élménye, együtt a sokkal gyakoribb AIDS-szel és más nemi betegségek pszichés terhével érthetővé teszi, hogy sokkal gyakoribb körükben az öngyilkossági kísérlet és különböző mentális problémák. Igaz, ehhez hozzájárulhat az is, hogy körükben gyakoribb a gyermekkorban szétesett család vagy elszenvedett szexuális bántalmazás is.
Viszont a jó hír az, hogy az emberi szexuális identitás és beállítottság képlékeny, és ezért változhat jó irányba is, ami a homo- és biszexuálisok között nemegyszer spontán is megtörténik. Emellett terápia is segíthet, ami eddigi tapasztalatok szerint nagy átlagban az esetek mintegy harmadában teljesen sikeres (más esetekben nem vagy csak részben). Lényegében ez a gyógyulási arány az alkoholisták és drogosok terápiájánál is, ennek ellenére több országban – nemrég például Németországban – betiltották az ilyen terápiát, mivel az „nem hatékony” és „csak fölösleges lelki megterhelést okoz”. (Halljátok, alkoholisták?)
A legnagyobb fölháborodást az váltotta ki, hogy „az új törvény a pedofíliát összekapcsolja a homoszexuálisokkal”. Nos, a törvény ilyent nem állított – pedig joggal tehette volna. Ugyanis egy kutatásban (Goode, 1980) 150 nagykorú homoszexuális férfi 69 százalékának volt már 21 éves kora óta kiskorú szexuális partnere, 45 százalékuknak legalább hat ilyen partnere. A fiúgyermeket molesztálók 86 százaléka homoszexuális vagy biszexuális beállítottságúnak vallotta magát egy másik vizsgálatban (Erickson, 1988). Maguk a homoszexuálisok pedig gyakran éppen ilyen molesztálás hatására válhatnak azzá – ugyanis a megkérdezett homoszexuális férfiak 37 százaléka állította, hogy gyermek- vagy serdülőkorában szexuális visszaélés áldozata volt és ezek 94 százaléka férfi elkövető részéről (Doll, 1992). Bizony, szoros kapcsolat van e kutatási eredmények szerint a homoszexualitás és a pedofília között.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!