A legjobb védekezés a hitünk meggyalázásával, nemzethalálunk víziójával, a hagyományos családi érték tagadásával, a kiskorúak személyiségfejlődésének torzításával szemben, ha még vitára sem méltatjuk az ellenünk acsarkodókat. Európában hetven éve, Magyarországon úgy tíz-tizenöt éve van jelen és persze egyre hangosabban és intenzívebben a normalitás támadása, lekicsinylése és eltörlésére tett kísérletek számtalan formája. Éveken át vitatkoztak erről jó szándékú elemzők és szaktekintélyek. Igyekeztek intellektuális indíttatásból partnerei lenni a mindenkit gúzsba kötni igyekvő ostobaságnak. Mire észbe kaptunk, csak az vált világossá, hogy játékszerévé váltunk a sötétség forgatókönyvét megvalósítóknak. A másik oldal nem érdemi vitát kezdeményezett, hanem a totális lerohanásunkra esküdött. Odaát csak egyetlen szabályt ismernek: ellentmondás nélkül hajtsuk végre a kiképzett csatlósaik által ránk erőltetett őrületet. Nem véletlen, hogy a tudatformáló médiájukban rendre alulmaradtak az észérveink, bármilyen szaktekintélytől is érkeztek. Győzött, és tort ült a hülyeség, az elfogadhatatlan, a szándékos pusztító eszmeiség, és mára már annak gyakorlata. És ezzel be is telt a pohár, itt a vége, fuss el véle, vagy röviden: elég volt!

Mert eljött az ideje annak, hogy nem csupán elhallgatni kell az elfogadhatatlant, hanem harsogni a jót, a követendőt, a normálisat. Hangosan és egyre több embernek kell kimondani mindazt, ami eleddig az emberek lelkében halmozódott feszültség és ellenérzés volt. Ne csak suttogva lázadjunk, attól félve, hogy a divatos kreténség lehurrogja a normálisan gondolkodót. Elérkezett hát az akciózás ideje. Alakzatba rendeződünk, vagyis összetartó, egymást támogató és egyre nagyobb létszámú közösségeket hozunk létre, ahol minden egyes „védő” hangja a többiekkel együtt határokon áthallatszik.

Következésképpen a normalitás ellenségei kénytelenek lesznek az erővel szembesülve taktikájukat megváltoztatni. És ez az a pillanat, amikor fordul a hadrend, hisz már nem mi, a többség követjük az általuk diktált forgatókönyvet, hanem át tudjuk venni a kezdeményezést. Nálunk lesz a fehér bábu, ahogy a sakkjátékban mondják. Mielőtt bárki rémülten keresné a padlása vagy pincéje mélyén lapuló katonai rohamcsomagját, hangsúlyozzuk, a „védők” akciói semmilyen különleges felkészültséget, kiképzést vagy harci eszközt nem igényelnek. Amire szükség van, a józan ész, a tisztességes emberi érzések, a jövő iránti felelősség, és mindenekelőtt a normális, évszázadok alatt kialakult emberi értékek védelmének eltökélt akarata. Okos, felkészült, igaz szavú, ismert és kevésbé ismert tudósokat, művészeket és más közéleti személyiségeket szólaltatunk majd meg. Felkérve őket, mondják el üzeneteiket a nemzetek polgárainak. Ahogy mondani szokás, felvesszük a kesztyűt, és tettekkel szorítjuk vissza az elfogadhatatlant.

A szóbeli üzenetek mellett rendezvényeken beszéljük át a teendőket, hallgatjuk meg és igyekszünk megfogadni a tenni akarók tanácsait. Tesszük mindezt azért, hogy szó szerint megszervezzük saját oldalunkat, hogy kis és egyre nagyobb közösségeket építsünk fel, ügyelve a külső, rosszindulatú provokációk elkerülésére. Mielőtt azonban a harci dobok megszólalnak, legyünk körültekintők, de bátrak is egyben, hiszen nem lehet eléggé hangsúlyozni, önök, a normalitás, az egyetlen lehetséges élettér oldalán állnak, a jó oldalon.

A szerző titkosszolgálati szakértő

(Fotó: Illusztráció. Fotó: Pexels)