A nők a sportban is kivívták az egyenjogúságot, szinte nincs olyan sportág napjainkban, amelynek ne lennének kiváló női művelői. Azonban a tokiói olimpián már közel százötven (!) LMBTQ-sportoló indulását engedélyezte a nők között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az az új-zélandi versenyző, aki harmincöt éves koráig férfiként emelt súlyt mérsékelt sikerrel, gondolt egyet, és a nők közé regisztráltatta magát mint gender. Az ilyen lehetőség kinyitása a tolerancia és az elfogadás nevében teljes női sportágakat tehet tönkre. Hiszen egy férfinak született, küzdősportos vagy súlyemelő, kosárlabdázó és sorolhatnám a példákat, a fizikai adottságaiból adódóan eleve előnyös helyzetből indul egy nőnek született sportolóval szemben.
 

De nézzük a nők biztonságos, erőszakmentes élethez való jogát. Joe Biden elnök nemrég engedélyezte, hogy ne a biológiai, hanem a felvállalt nem szerint zárják el az elítélteket. Néhány hónap után ennek az lett a tragikus következménye, hogy a női foglyok férfi szexuális ragadozók prédájává váltak. Több száz nőt erőszakoltak meg és sokakat ejtettek teherbe a magukat állítólag nőnek érző egyedek. Jelenleg erre a problémára az az amerikai „megoldás”, hogy óvszert osztanak a női börtönökben. Végül pedig, elveszik a nőktől az új élet kihordásának, világra hozatalának a csodáját is. A balliberális genderlobbi jelentős médiahátszéllel és magukat tudósnak mondók szakvéleménye alapján már merev arccal jelenti ki, hogy a férfiak is szülhetnek. Amihez aztán lelkesen felcsatlakozott az Európai Parlament is. Megjelentek azok a számomra értelmezhetetlen, bornírt propagandaanyagok, amelyeken szakállas férfiak „adnak életet” egy újszülöttnek. Ami nem egyszerűen gusztustalan, hanem az emberi butaság csúcsteljesítménye is.

De ha mindez nem lenne elég, a nők eddig megszerzett és napjainkra természetessé vált jogait fenyegeti a nyugati világban az iszlám radikalizmus is. Hiszen azokban a no-go zónákban, ahol a saría vált a legerősebb jogforrássá, elképesztő dolgokat látunk. Gyereklányokat adnak férjhez, dívik a többnejűség, a nők csak engedéllyel és magukat eltakarva léphetnek az utcára. Strandon, uszodában csak speciális, egész testet fedő öltözetben jelenhetnek meg. Jellemző módon a nyugati divatházak szinte azonnal kihozták a saját burkini modelljeiket. Hiába, az üzlet az üzlet. A házasság előtti szüzességi vizsgálatokat több nyugati orvos is hajlandó elvégezni. Ezen túl pedig arról még nem is beszéltünk, hogy hány és hány európai nő esett áldozatul migráns hátterű szexuális támadásnak. Tizenévesektől a nagymamákig senki sincs biztonságban. Hiszen a radikális iszlám szerint az európai nők erkölcstelenek, kihívóan öltözködnek, ezért nem érdemelnek tiszteletet.

Úgy gondolom, hogy napjainkban már megírhatjuk a „Védett nők” történetét is. Csak ez sajnos már nem a fantázia szüleménye. Az erőszakos LMBTQ-propaganda és a radikális iszlám térnyerése kettős szorításba fogta az európai nők mindennapi életét. Ami szembeötlő, az az, hogy a jólismert harcos feminista szervezetek és aktivistáik hallgatnak. Pedig milyen erélyesen lépnek fel – helyesen! – a családon belüli erőszak minden formája ellen. Szomorú, hogy nem érzik legalább ekkora veszélynek a nőkre a fenti két új fenyegetést. Persze ne legyünk naivak, hiszen a radikális feminista szervezetek döntő része a nemzetközi, ultraliberális hálózatba ágyazódott be, onnan finanszírozzák őket. Hallgatásuk így már sokkal jobban érthető, sőt árulkodó.
 

Végezetül a nők elleni genderpropagandának van még egy vetülete. Ez pedig a nemzetállamok, az európai életforma elleni összehangolt támadás koordinátarendszerében értelmezhető. Ez a lassú, de egyre gyorsuló, szisztematikus folyamat a bomlasztás fogalmával írható le leginkább. Ahogy a szovjet titkosszolgálatok a XX. században nyugati kommunista pártokat támogatták a világforradalom ábrándját hajszolva, napjainkban hasonló logika alapján akarják szétverni az európai életformát és végső soron a nemzetállamokat. Ahol már egyre kevésbé lesz szükség európai nőkre, édesanyákra. Majd jönnek helyettük migránsok, a divatlapok címlapjaira pedig már felkerültek a transznemű modellek, nőimitátorok. A bomlasztás lassú folyamat, de ha nem érezzük meg ennek a veszélyét, mi nők és férfiak közösen, akkor a gyermekeink és unokáink már könnyen ebben a valósággá váló rémálomban találhatják magukat.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője