Gyurcsány polgárháborút akar. Szemlátomást egyre elhatalmasodó gyűlölete immár a leggátlástalanabb fenyegetőzésre ragadtatja ezt a közveszélyes kommunistát, akinek minden rekedten elordított mondata önmaga beteg lelkének kivetítése a vele szemben állókra. A lélektan tudománya ezt projekciónak nevezi.
Ez mutatkozott meg többek között egy 2012-es Facebook-bejegyzésében, melyben Orbán Viktort „szegény sorból trükkök százaival felemelkedett újgazdagnak” titulálta, akinek „kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál”. Gyurcsány láthatólag egész életében a többszörösen börtönviselt, lopásért is elítélt, alkoholista apa árnyékával küzd, és bár nagyon szeretne, nem képes elrugaszkodni a pápai fészer zöld szennyesládájától, amin gyerekkorában anyja öltöztette.
E vergődő, önnön lelki tusáit másokra kivetítő gyötrődés, egyben a borzongató politikai okkultizmus iskolapéldája volt pártja múlt hétvégi gyűlöletszeánszán előadott ripacskodása is, ahol Marosán György és az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtó Nyikita Hruscsov stílusában sokadjára fenyegette elsöpréssel, börtönnel a kormánypártokat. „Az eucharisztia nevében nem ígérhetek bocsánatot, mert nem bocsátom meg azoknak, akik megrabolták, meggyalázták, tönkretették a hazámat az elmúlt tizenkét évben” – szellemeskedett a pulpituson, hazafias szenvedélynek nevezve 2009-es bukása óta egyre fokozódó hatalomvágyát. És újból Orbán Viktorra zúdította saját bűneit, „nemzetrabló, nemzetáruló brigádnak” nevezve a kormányt: „Ha kell, vesszen a haza, de gyarapodjon a család!”
Mármost ami a nemzetárulást illeti, Gyurcsány az emlékezetes 2004-es népszavazás idején olyasmire vetemedett, amire még Rákosiék, Kádárék sem: magyart magyar ellen uszított, hazugságok és rágalmak áradatával a legalantasabb emberi ösztönöket szítva kitagadta a magyar nemzetből annak az ideiglenes trianoni határokon túl élő harmadát. A dühödt magyargyűlölet máig sem csillapult Gyurcsányban, ezért akarja a magyar állampolgárok jelentős részét megfosztani szavazati jogától.
A nemzetrablás és a haza elveszejtése árán történő gyarapodás emlegetése is nyilvánvaló tudat alatti menekülési kényszer saját bűneitől. Gyurcsány ugyanis anyósa, Apró Piroska sötét kapcsolatrendszere révén hízott zsírosra az 1990-es években, neki köszönhetően kaparintotta meg az állami vagyon jelentős részét trükkös vásárlások révén. Több ügyben nyomozás is indult ellene, ezeket azonban elévülés miatt (nem pedig bűncselekmény hiányában) lezárták.
Ehhez képest Gyurcsány neje, Apró Piroska lánya, az Európai Parlamentben napi rutinnal hazát áruló Dobrev Klára arról delirált a DK-s bolsevik szemináriumon, hogy „a Fidesz nevű bűnszervezet csápjait pedig levágjuk”. És még ezt is mondta: „a következő miniszterelnököt két anyagból kell hogy gyúrják. Kőből és bársonyból. Kőből, ha a Fidesz ellen kell harcolni, de bársonyból, ha a kormányülésen van. […] Aki a közös miniszterelnök-jelölt akar lenni, annak úgy kell gondolkodni, ha mi nem számolunk le az Orbán-rendszerrel, ő fog leszámolni velünk.”
Kétségtelen, hogy már elődjük, Sztálin megállapította: „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk, különös anyagból vagyunk gyúrva.” Hogy ez az anyag micsoda, az elég határozottan szaglik az irigység, a rosszindulat, a bosszúvágy, a gyűlölet, a gátlástalanság, a jellemtelenség, a sunyiság, az arcátlanság bűzlő kevercséből. Ez az anyag tölti ki a Dobrev nagyapja, Apró Antal és bűntársai által egy kitelepített zsidó polgárcsaládtól elrabolt villát, amelyben a leszámolás beteg vágyában tobzódó házaspár pöffeszkedik.
Igazságos és normális esetben a zabrált villából rég kipenderítették volna a közveszélyes famíliát, Gyurcsány pedig – akinek egyik keze enyves, a másik véres – ez idő tájt valamely büntetés-végrehajtási intézetben pucolná a küblit, nemcsak az Apró-trükkök százai miatt, hanem a 2006-os vérengzés miatt is. „Szakembereink készítik annak a politikai, közbiztonsági és jogi forgatókönyvét, ha nem békés lenne a hatalomváltás”, fenyegetőzött nemrég egy interjúban. Ismerjük ezt a szakértelmet. Tizenöt évvel ezelőtt az 1956 óta nem látott brutális karhatalmista fellépés során a pribékek koncentrációs tábort rendeztek be a Magyar Rádió udvarán a találomra elfogott emberek számára, akiket válogatott kegyetlenséggel kínoztak (amire a közrádió akkori elnöke, Such György csak annyit mondott, hogy ő nem tudott erről, mivel az irodája ablaka nem arra néz), a terror kicsúcsosodásaként pedig 2006. október 23-án – Kádár, Apró és a többiek nyomdokain haladva – azonosító szám nélküli rendőrruhába bújt bűnözők korábban nem rendszeresített, kipróbálatlan hatású gumilövedékekkel lőttek az emberekre. A vérengzésnek közvetve halálos áldozatai is voltak, valaki megnyomorodott és öngyilkos lett, más a lövedék ütötte seb elrákosodásába halt bele. Rá jellemzően Gyurcsány semmilyen megbánást, sajnálatot nem tanúsít azóta sem, sőt nemrég egy utcai őrjöngése során kigúnyolta az egyik áldozatát.
A Jobbik 2006 őszén még azt kérte a Nemzetközi Pszichiátriai Társaságtól, hogy vizsgálják meg Gyurcsány elmeállapotát. „Egyre több szakmabeli véleménye szerint az illető személy viselkedése annyira elüt a normálistól, hogy szükséges és sürgős feladat a mentális analízis”, állította akkor a párt. Nem alaptalanul, hiszen az azóta elhunyt Münnich Iván pszichológus, agressziókutató egy interjúban (A gyűlölet csapdájában, Magyar Demokrata, 2010. október 20.) infantilis pszichopátiaként értékelte a gyurcsányi magatartást.
Az azóta bolsevik Ballikká züllött, erkölcstelen, nemzetellenes siserahadat minősíti, hogy a hazafiatlan népfront többi frakciójával együtt ma már ennek az alaknak az újbóli hatalomra juttatásán, ezáltal az Európai Egyesült Államok hagymázának megvalósításán, vagyis Magyarország elveszejtésén, megsemmisítésén dolgozik. Nekünk, normális, tisztességes hazafiaknak pedig az a kötelességünk, hogy a nemzeti létparancsot meghallva visszaverjük az infernális, pusztító szennyáradatot, és megmentsük, megvédjük a gyarapodó nemzetet, a normális, magabízó, büszke Magyarországot.
A szerző újságíró
Borítókép forrása: MTI/Mohai Balázs
