Gyurcsány polgárháborút akar. Szemlátomást egyre elhatalmasodó gyűlölete immár a leggátlástalanabb fenyegetőzésre ragadtatja ezt a közveszélyes kommunistát, akinek minden rekedten elordított mondata önmaga beteg lelkének kivetítése a vele szemben állókra. A lélektan tudománya ezt projekciónak nevezi.
Ez mutatkozott meg többek között egy 2012-es Facebook-bejegyzésében, melyben Orbán Viktort „szegény sorból trükkök százaival felemelkedett újgazdagnak” titulálta, akinek „kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál”. Gyurcsány láthatólag egész életében a többszörösen börtönviselt, lopásért is elítélt, alkoholista apa árnyékával küzd, és bár nagyon szeretne, nem képes elrugaszkodni a pápai fészer zöld szennyesládájától, amin gyerekkorában anyja öltöztette.
E vergődő, önnön lelki tusáit másokra kivetítő gyötrődés, egyben a borzongató politikai okkultizmus iskolapéldája volt pártja múlt hétvégi gyűlöletszeánszán előadott ripacskodása is, ahol Marosán György és az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtó Nyikita Hruscsov stílusában sokadjára fenyegette elsöpréssel, börtönnel a kormánypártokat. „Az eucharisztia nevében nem ígérhetek bocsánatot, mert nem bocsátom meg azoknak, akik megrabolták, meggyalázták, tönkretették a hazámat az elmúlt tizenkét évben” – szellemeskedett a pulpituson, hazafias szenvedélynek nevezve 2009-es bukása óta egyre fokozódó hatalomvágyát. És újból Orbán Viktorra zúdította saját bűneit, „nemzetrabló, nemzetáruló brigádnak” nevezve a kormányt: „Ha kell, vesszen a haza, de gyarapodjon a család!”
Mármost ami a nemzetárulást illeti, Gyurcsány az emlékezetes 2004-es népszavazás idején olyasmire vetemedett, amire még Rákosiék, Kádárék sem: magyart magyar ellen uszított, hazugságok és rágalmak áradatával a legalantasabb emberi ösztönöket szítva kitagadta a magyar nemzetből annak az ideiglenes trianoni határokon túl élő harmadát. A dühödt magyargyűlölet máig sem csillapult Gyurcsányban, ezért akarja a magyar állampolgárok jelentős részét megfosztani szavazati jogától.