Pontosan egy héttel ezelőtt e lap hasábjain azzal zártam a vezércikkemet, hogy bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. És tényleg nem.

A német vaskancellár, Otto von Bismarck számos szellemes bölcsességet hagyott hátra az utókornak, ezek egyike így szól: „Soha nem hazudunk annyit, mint választások előtt, háború alatt és vadászat után.” Ez a mondás ma is érvényes, persze nem mindenkire egyformán. Vannak kivételes egyéniségek, akik egészen más koordináta-rendszerben mozognak. Ilyen Gyurcsány Ferenc és a felesége. Ők ugyanis csak akkor nem hazudnak, amikor alszanak.

A konzervatív, keresztény-nemzeti táborban is szép számmal megtalálható fanyalgók, a politikát még ma is lovagias küzdelemnek hívők talán ezúttal revideálhatnák a széplelkű nézeteiket, amikor fejcsóválva nézik, hogy újabb „sorosozás” vette kezdetét. – Kit érdekel már, hogy mit tett Gyurcsány tizenöt évvel ezelőtt? Mi vagyunk kormányon, miért kell mindig az ellenzéket ostorozni? – teszik fel a kérdést. Szerintük beszéljünk inkább a szép eredményeinkről, sőt élhetünk némi önkritikával is, és adjuk meg az elvi esélyt a baloldalnak, hogy megváltoztak és a haza javát akarják. Ez utóbbi kétségtelenül igaz, a javunkat akarják, alig várják már, hogy a zsebünkben turkálhassanak, és amit minden igyekvő, dolgozó magyar ember – nem csupán a „NER-lovagok”, ahogy a baloldali propaganda sulykolja – felépített magának az elmúlt évtizedben, azt lesöpörjék, elvegyék, elárulják nyugati elvbarátaiknak és kitartóiknak.

De ha az elmúlt harminc év úgynevezett balliberális politikai gyakorlata sem lett volna elég a lovagiasságot és a megengedőbb magatartást forszírozó derék barátainknak, akkor az utóbbi hetek gyurcsányi kiszólásai már végképp kijózanító hatásúak lehetnek. A baloldal vezére nyílt háborút hirdetett a nemzeti oldal ellen – röviden így foglalható össze Gyurcsány kongresszusi beszéde, és ezt támasztotta alá a hét folyamán minden megnyilvánulásuk, élükön Dobrev Klára förtelmeivel.

Ők fenyegetnek elszámoltatással, börtönnel, akik egy zsidó családtól a háború után a kommunista diktatúra által elkobzott luxusvillában élnek. Ők, akik az egykori pártállami kapcsolataik­ból, a rablóprivatizációból alapozták meg sok mil­liárdos vagyonukat. Ők, akik asszisztáltak az állami vagyon – a közművállalatok, a bankok, az értékes ingatlanok és földek – elherdálásához, áron alul külföldi kézbe adásához, és mindennek a haszonélvezői is voltak. Ők, akik a kormányzásuk idején a devizahitelekkel eladósították az embereket, az önkormányzatokat és az egész országot, miközben trükkök százaival csalták el a 2006-os választást.

Odáig fajult a gátlástalanságuk, hogy Gyurcsány felesége a napokban előállt a devizaadósok kárpótlásának ígéretével. Ez már az aljasság minősített esete, hiszen a Gyurcsány-kormány idején hajszolták emberek millióit a devizahitel csapdába. Tudatosan lerombolták az első Orbán-kormány otthonteremtési támogatási rendszerét, ami után nem maradt lehetőség, mint a bankok által agyonreklámozott devizahitelek felvétele. Drasztikusan megugrott a pénzintézetek számára kirívóan előnyös hitelszerződések száma, melyeket sok esetben egyoldalúan módosítottak is, természetesen az emberek kárára.

Gyurcsányék akkor ez ellen semmilyen intézkedést nem hoztak, a bankoknál keletkező extraprofitból pedig Magyarország, a költségvetés semmilyen formában nem részesült. A következményeket ismerjük: megszorítások, adóemelések, pénzelvonás a dolgozó emberektől, a nyugdíjasoktól, magyarán duplán megfizettették a magyar társadalommal a saját dilettantizmusuk és a nemzetközi pénzvilághoz időtlen idők óta fennálló alattvalói hűségük árát.

Azt se felejtsük el, hogy 2010 után az Orbán-kormány lépett a nehéz helyzetbe került emberek érdekében. Egymillió családot szabadított ki a devizacsapdából a hitelek forintosításával, a kedvezményes végtörlesztéssel, az árfolyamrögzítéssel és a Nemzeti Eszközkezelő felállításával. Mellesleg a baloldali képviselők a parlamentben mindezt nem szavazták meg. Nem meglepő módon Gyurcsányék a bankadót és a multinacionális cégek különadóját sem támogatták voksaikkal.

Mikor tehát kétségei támadnának bárkinek, hogy mennyire van létjogosultsága, mennyire hasznos vagy elegáns a Stop, Gyurcsány!-kampány, gondolja át az elmúlt évtizedek történéseit, és olvassa el, hallgassa meg újra az elmúlt napok, hetek nyilatkozatait, beszédeit, amivel az Apró-villa lakói mérgezik a magyar társadalmat, hergelik tovább az erre fogékony embereket a kormány ellen.

Dobrevék valójában nem Orbán Viktor és a Fidesz ellen hirdettek végső leszámolást, hanem a magyar nemzet ellen, amelyet megbízóik akaratának megfelelően be akarnak hajtani az Európai Egyesült Államokba, mint ahogy az elődeik is erőszakkal tették szovjet gyarmattá hazánkat.

De most nem fog sikerülni nekik, mert ez a harc tényleg a végső lesz. Végleg ki kell söpörni a közéletből ezt a kártékony brigádot!

(Borítókép forrása: MTI/Mohai Balázs)