Az élet azonban azért is szép, mert a hibák jelentős része kijavítható, és a legtöbbször megvan a lehetőség az újrakezdésre. Az újratervezést elindíthatjuk év közben is, de az adventi, a karácsonyi előkészület erre is kiváló lehetőséget nyújt. Ezekben a hetekben kiváltképpen megkapjuk az esélyt arra, hogy elcsendesedjünk, önvizsgálatot tartsunk, és a lényeg felé forduljunk. S hogy mi adventben a lényeg? Nekünk, keresztény embereknek, egyértelműen az ég felé kell tekintetünk, és a Megváltó születésére kell felkészülnünk. Nagyon szép dolog a kertek, a házak feldíszítése, jó, ha gyönyörű adventi koszorút készítünk, és ha szeretteinknek csodálatos ajándékokat vásárolunk karácsonyra, de ezek mind addig hasznosak, és addig szolgálják az érdekeinket, amíg a lényegről nem vonják el a figyelmünket. 

A túloldal, a globális háttérhatalom, az ateista világ éppen azon dolgozik, hogy az arányok felboruljanak. A reklámokkal, a különböző kampányokkal azt sugallják, hogy az készül fel igazán karácsonyra, aki még a kéményre is kültéri világítást tesz, aki vagyonokat költ az adventi dekorációra, és aki már lehetőleg szeptemberben elkezdi megvásárolni a karácsonyi ajándékokat, és súlyos összegeket költ azokra. Az adventben és karácsonykor sugárzott filmeket nagyrészt már régen deszakralizálták, szó nincs azokban Jézus Krisztusról, az Istenről vagy a Szent Családról. Sőt, mint ahogy a norvég példa mutatja, a szegény gyermekek jótevőjéből, a Mikulásból is homoszexuális celebet faragnak. Mindig egy kis lépést tesznek előre, ütközésig, és ha meggyengül az ellenállás, akkor tovább támadnak. A cél az, hogy egy deszakralizált, atomizált társadalomban éljünk, a reklámokból, érzékenyítő kampányokból informálódjunk, és akkor gyökér nélküli, tökéletes fogyasztóként kiváló alanyok leszünk a nagypályás játékaikhoz. 

Nekünk, keresztény, polgári gondolkodású magyaroknak aligha ezt az utat kell járnunk. Ha megtennénk, akkor elesne az utolsó védvonal is. Nekünk adventben éppen ezért ki kell jelölni a célt, és az oda vezető úton kell járni. Tudatosan kell keresnünk a perceket, fél órákat az elcsendesedésre, és ha sikerül elvonulni a rohanó világ zajai elől, akkor tekintsünk magunkba, figyeljünk a belső hangokra! Mindig tartsuk szem előtt, hogy nem egyedül, hanem közösségben élünk a Földön, az életünk pedig sosem lehet öncélú. S ne felejtsük el azt sem, hogy születésünket nem magunknak köszönhetjük, az életünk ajándék mindannyiunk számára. 

S nekünk, akik hiszünk a földi élet lehetséges égi folytatásában, a megváltás ígérete hatalmas reményt ad. A megváltás ígéretére húsvétkor, Jézus Krisztus halálakor és feltámadásakor emlékezünk. A halál előfeltétele a születés, ami a karácsonyi csoda lényege, és amire adventben készülhetünk fel. Ne szalasszuk el a lehetőséget arra, hogy ez a mostani várakozás a lelki feltöltődésünket szolgálja, és törekedjünk arra, hogy az adventi elcsendesedés ne csak karácsonyig, hanem sokáig, akár élethosszig tartson!

Borítókép: Betlehem a kölni székesegyházban karácsony szentestéjén (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)