Mi a XXI. század legfontosabb trendje? Hogyan értelmezhetjük a mátrixot (ahogyan Bogár László nevezte egy cikkében), amelyben élünk, s amelynek megértése a kortársnak mindig pokolian nehéz feladat?
„Nem érted, hogy mit látsz, nem érted, mit nézel / Itt hálókat szőnek, nagy szándékú kézzel” – énekli Cseh Tamás a Telihold című dalában. Tegyünk egy próbát az év végén, próbáljuk meg megérteni, ki is az az „egy furcsa szándékú, ragyogó nagy ember”, illetve „ragyogó nagy tenger”. Lehet, hogy nem is olyan ragyogó.
Megítélésem szerint a XXI. század három alapvető szféra egymásrautaltságáról, konfliktusairól, egyensúlyáról és annak megbomlásáról szól. Ez a három szféra: a piac, az állam és a társadalom, kerete pedig a nemzet. Ebben az összefüggésben a piac az egyéni gazdasági érdekek világa, a társadalom ezzel szemben a közösségi érdek, a szolidaritás, az erkölcsök és normák terepe. A harmadik az állam, amely egyensúlyt próbál teremteni a piac, vagyis az egyéni érdek, illetve a társadalom, tehát a közösségi érdek között. Az állam a közérdeket, a közjót képviseli, s nem engedi, hogy akár a piac, akár a társadalom túlterjeszkedjen, s ráerőltesse akaratát a másik két szférára. E három szféra egyensúlya teremti meg a tágabb értelemben vett társadalomnak, másképp a nemzetállamnak az egyensúlyát.
Ez az ideáltipikus modell, amely a második világháború után egészen a XX. század végéig jól-rosszul, de mégiscsak működött a nyugati demokráciákban.
Az elmúlt negyedszázadban azonban felborult a hagyományos, az euroatlanti – de főként európai – világot jellemző egyensúly az egyes szférák között. A neoliberalizmus uralkodóvá vált eszméjének segítségével a piac – a globálissá vált piac! – veszi-vette át a meghatározó szerepet egyre több helyen és szférában az államtól, mintegy annak helyébe lép; ezáltal a közjó és a társadalmi szféra közösségi érdekei nagymértékben háttérbe szorulnak. Az internacionalista, kozmopolita nemzetközi pénzügyi körök rá tudják kényszeríteni akaratukat a nemzetállamokra, s mivel a demokráciák működése éppen a nemzetek, nemzetállamok szintjén releváns, a demokrácia is alárendelődik a piac irányításának. Márpedig a jó államhoz és a jó kormányzáshoz nemzetállami szuverenitás, szabad választások, önálló gazdaságpolitika és természetesen demokratikus jogállam kell, ám mindezeket veszélyezteti a globális piac – ami már nem lokális, nemzeti piac, hanem nemzetközi, nemzetállamok feletti.