„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Így például ideje a rontásnak és az építésnek, olvassuk a Prédikátor könyvében. Nyilván most, alig két héttel karácsony előtt volt itt az ideje annak, hogy tizennégy hazai vallási közösség – köztük a katolikus, a református, az evangélikus egyház, más protestáns, valamint ortodox felekezetek és zsidó hitközségek – közös nyilatkozatot tettek közzé a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében. A példátlanul széles összefogással kiadott közös állásfoglalásban a hazai egyházak megerősítették a bibliai tanítást, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, és a házasság férfi és nő között köttetik. (Mózes első könyve 1,27-28) A tizennégy egyházi közösség képviselői a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben „az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva” ezúton is kinyilvánították a házasságra, a családra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.
Mindennek rendelt ideje van. Mintegy kétezer évig Európában nem volt szükség ilyen egyházi nyilatkozatok kiadására. Egészen a huszadik század második feléig az őshonos, civilizált európaiak túlnyomó többsége tudta, mert megtanulta a családjában és az iskolában, hogy Isten az embert kétneművé teremtette, és a házasságban „szerkesztette egybe” a férfit és a nőt. Az élet természetes rendje, hogy „elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (Mózes első könyve 2,24).
Egy magát kereszténynek valló európai ember számára ma sem kérdés, hanem evidencia, hogy a házasság egy férfi és egy nő egysége. „Igazán emberré csak a házasságban válhatik az ember” – írta a múlt század elején Ravasz László református püspök. S bár manapság nem „politikailag korrekt” hangoztatni, tény, hogy a Biblia (mind az Ó-, mind az Újszövetség) bűnnek nevezi és tiltja az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot. Egyébként nem valamiféle ósdi vallási előítéletről van szó, ahogy az ateista, poszthumán véleménydiktátorok, percemberke marionettpolitikusok, szélsőbalos genderideológusok és LMBTQ-aktivisták sugallják. Az európai politikai gondolkodás atyja, Arisztotelész már több mint kétezer-háromszáz éve megírta, hogy az emberi társadalom alapja a férfi és a nő házasságán alapuló háznép. S ahogy a keresztény bigottsággal igazán nem vádolható Karinthy Frigyes száz éve megállapította: „ember nincsen, csak férfi és nő van… és minél férfibb a férfi és minél nőbb a nő, annál emberebbnek nevezzük”. És mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.
Az utóbbi időkben „egyre erősödő társadalmi vitákra” reagálva tették közzé állásfoglalásukat a hazai mérvadó vallási közösségek. Nagyon visszafogottan fogalmaztak, mert – látva az egyre aljasabb és durvább keresztényellenes neokommunista és LMBTQ-provokációkat – idézhették volna Péter apostolt is, aki arra figyelmeztette a híveket, hogy vigyázzanak, mert az ördög „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”. Mi is vigyázzunk, mert látjuk a szexuális devianciák egyenlőségét, sőt egyre inkább (f)elsőbbségét hirdető, propagáló, a már az észak-amerikai és a nyugat-európai politika, média, kultúra, oktatás szféráját is súlyosan megfertőző aberrált nyomásgyakorló csoportok erőszakos, lármás nyomulását. Az a szándékuk, hogy lerombolják a férfi és a nő természetes kapcsolatán alapuló házasság és család tradicionális intézményét. Itt van hát a rendelt ideje annak, hogy a házasságot, a családot és az emberi méltóságot védelmünkbe vegyük, és bátran képviseljük a teremtési és társadalmi rendet végképp eltörölni induló, keresztény hitét, erkölcsi, kulturális gyökereit, hagyományait megtagadó Európában.
„Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” – mondta tanítványainak Jézus a hegyi beszédben. Mi, a nyelvi, nemzeti, kulturális és nem utolsósorban nemi identitásunkhoz ragaszkodó mai magyarok nehéz próba előtt állunk: forgószélben helytállva kell igent és nemet mondanunk a tavaszi országgyűlési választáson és népszavazáson, s hitünkről, hűségünkről, hovatartozásunkról színt kell vallanunk a jövő őszi népszámláláson is. Megint számba vétetünk, megméretünk, és nehogy híjával találtassunk!
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
