Az utóbbi időkben „egyre erősödő társadalmi vitákra” rea­gálva tették közzé állásfoglalásukat a hazai mérvadó vallási közösségek. Nagyon visszafogottan fogalmaztak, mert – látva az egyre aljasabb és durvább keresztényellenes neokommunista és LMBTQ-provokációkat – idézhették volna Péter apostolt is, aki arra figyelmeztette a híveket, hogy vigyázzanak, mert az ördög „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”. Mi is vigyázzunk, mert látjuk a szexuális devian­ciák egyenlőségét, sőt egyre inkább (f)elsőbbségét hirdető, propagáló, a már az észak-amerikai és a nyugat-európai politika, média, kultúra, oktatás szféráját is súlyosan megfertőző aberrált nyomásgyakorló csoportok erőszakos, lármás nyomulását. Az a szándékuk, hogy lerombolják a férfi és a nő természetes kapcsolatán alapuló házasság és család tradicionális intézményét. Itt van hát a rendelt ideje annak, hogy a házasságot, a családot és az emberi méltóságot védelmünkbe vegyük, és bátran képviseljük a teremtési és társadalmi rendet végképp eltörölni induló, keresztény hitét, erkölcsi, kulturális gyökereit, hagyományait megtagadó Európában.

„Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” – mondta tanítványainak Jézus a hegyi beszédben. Mi, a nyelvi, nemzeti, kulturális és nem utolsósorban nemi identitásunkhoz ragaszkodó mai magyarok nehéz próba előtt állunk: forgószélben helytállva kell igent és nemet mondanunk a tavaszi országgyűlési választáson és népszavazáson, s hitünkről, hűségünkről, hovatartozásunkról színt kell vallanunk a jövő őszi népszámláláson is. Megint számba vétetünk, megméretünk, és nehogy híjával találtassunk!

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)