„Aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki […] részt vesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Tisztán, világosan fogalmaz a büntető törvénykönyv az alkotmányos rend elleni szervezkedésről szóló 255. paragrafusban. Ajánljuk ezért e passzust a Gyurcsány irányította baloldali moslékkoalíció minden rendű-rangú gazembere, nemkülönben a törvények betartatására hivatott állami szervek figyelmébe.
A gyülevész siserahad ugyanis nyíltan puccsra, a jogállam lebontására, vagyis diktatúra bevezetésére készül. 1918-ban ugyanezt művelte a háborúban álló Magyarországot hátba támadó szabadkőműves baloldal, a több mint ezeréves állam megrendítése megnyitotta az utat Kun Béla és Szamuely vérgőzös terrorja előtt.
És jönnek a Szamuelyk és a Kun Bélák azóta is. Csurka István látnokként figyelmeztetett erre már 1990 tavaszán, és az év őszén megvezetett taxisok hátán máris államcsínnyel próbálkoztak az akkor épp SZDSZ-nek látszó népbiztosok. Próbálták így, próbálták úgy, chartával, választási csalással, Apró-trükkök százaival és ötven éve nem látott, közvetve több halálos áldozatot is követelő karhatalmista terrorral. De a magyarság végül lerázta magáról az ellenségeit, és 2010-ben elkezdődhetett végre a rendszerváltás.
Aminek első és legfontosabb lépése volt a magyar alkotmányosság helyreállítása, a toldozott-foltozott, önmaga 1989-ben beleírt preambuluma szerint is átmeneti 1949-es sztálinista „alkotmány” kukába hajítása, a nemzetet gyógyító, önazonosságunkat helyreállító, a múltat a jelennel, a jelent a jövővel összekötő alaptörvény megalkotása. Vagyis a visszatérés a forradalmi zsákutcából a normalitás történelmi főútjára.
A magyarellenes baloldal kezdettől gyűlöli az alaptörvényt. Gyűlöli, mert nemzeti értékeinkben, keresztény örökségünkben nem ismer magára. Nagyság, büszkeség, megtartó hagyományok, jövőépítő irány helyett hazánkban valójában sohasem létezett, mindig csak maroknyi szabadkőműves körök számára fontos köztársasági örökségről delirálnak, és külföldi kenyéradók után sóvárognak. Jó, ha tudjuk, hogy a köztársaság mint olyan Magyarországon mindig válságtünet, amit mindig a nemzet megkérdezése nélkül oktrojáltak ránk, és működése mindig katasztrófához vezetett. 1918–19-ben idegen uralom alá került a haza kétharmada, 1945 után évtizedekre idegen megszállás és véres diktatúra rendezkedett be Magyarországon, 1989 után a valóságos, lényegi rendszerváltás elsikkasztásával idegenek zsákmánya lett a magyar tudás, magyar tehetség, magyar munka által megteremtett nemzeti vagyon jelentős része, szabadságunk formálisan megteremtett politikai keretei pedig Patyomkin-díszletnek bizonyultak, szuverenitásunk visszaszerzésére 2010-ig kellett várni.
Ezt: a szabadságot, a szuverenitást akarja ismét eltaposni idegen zsoldban a hazafiatlan népfront. A magyarság magának vágott saját utat, példánkat pedig mások is követték már, és még többen kezdik követni. Ettől rettegnek a zsákmányszerzés bűvöletében élő háttérhatalmi erőközpontok, ezért akarják bármilyen eszközzel megdönteni a magyar kormányt brüsszeli és tengerentúli bábjaik és azok ócska zsoldosai.
A magyarellenes cél érdekében minden gátat átszakítanak. Hivatásukat megcsúfoló jogászok nyíltan hirdetik, hogy esetleges jövő tavaszi hatalomra jutásuk után miként verik szét a jogállamot, hogyan rúgják félre a törvényeket. Egyikük, egy Fleck Zoltán nevezetű jogszociológus már tavaly kijelentette, hogy „egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”.
Ez a Fleck legutóbb a 444.hu nevű Soros-blogon fejtette ki, hogy az általuk vágyott hatalomátvételt követően az új parlament első ülésén „gyors, minimalista, sebészi pontosságú” lépéssel félreállítanák a legfőbb ügyészt, az alkotmánybírákat, a Költségvetési Tanács tagjait és másokat. Bizonyos ideig „alkotmányos átmenetként” az Országgyűlés és a miniszterelnök (amire a hazafiatlan népfront jelenlegi jelöltje a magyarokat sötétben tartott, trágyával etetett gombának minősítő Márki-Zay Péter, de győzelmük esetén bárki lehet, hiszen a képviselők választanak kormányfőt) rendeleti úton, határozatokkal diktálna, és persze azonnal félretolnák az alaptörvényt, ami helyett nemzetről, hazáról, értékekről szót sem ejtő álalkotmányt, kvázi államigazgatási kézikönyvet írnának. Erre pedig az elszánt jogtudor onnan venné a legitimitást, hogy szerinte ezt nyíltan képviselni kell a kampányban, így aki a moslékkoalícióra szavaz, az tudni fogja, hogy egyben az államcsínyre is szavaz.
Ez persze nincs így, hiszen a jogi felelős az, aki konkrét tetteket hajt végre, nem pedig a választók. Ugyanakkor tény, hogy a nemzeti kormány a 2011-es alkotmányozás óta kétszer kapott kétharmados parlamenti felhatalmazást, 2018-ban éppenséggel rekordrészvétel mellett, soha nem látott mennyiségű szavazattal. Vagyis a puccsisták a nemzet többszörösen kinyilvánított akaratával akarnak szembeszállni.
Fleck Zoltán ráadásul nem afféle hóbortos műkedvelőként fenyegetőzik, hanem egyrészt a közpénzből működő, állami tulajdonú Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének vezetőjeként uszít és szervezkedik azon állam ellen, amelytől a fizetését kapja (indokolt tehát páros lábbal kirúgni e szélsőséges alakot a neves közintézményből), másrészt az enyhén furcsa ámerikás akcentussal fontoskodó-fenekedő Márki-Zay közjogi szakértői stábjának vezetőjeként. És mivel a kanadai állampolgársággal is rendelkező egykori házaló ügynök mögött ott csápol a teljes baloldal, amelynek frakcióiból senki sem szólalt meg, hogy ezt azért talán mégsem kellene, okkal és joggal vonjuk le az egyetlen lehetséges következtetést: a Gyurcsány irányította, idegen zsoldban álló népfront összes gazembere egyetért, és támogatja a puccsra irányuló előkészületeket. Vagyis polgárháborúba akarják taszítani, ezzel el akarják veszejteni a nemhogy nem szűnő, hanem egyre erősödő migránsinvázióval és a nemzeti, nemi identitást, emberi méltóságot sárba taposó, alkotmányos szabadságunkat fenyegető Brüsszellel és a mögötte ügyködő háttérhatalommal küzdő Magyarországot. Egyszerűbben: a baloldal Magyarország ellenségeit segíti.
Maga Márki-Zay Brüsszelben kért és kapott engedélyt az Európai Bizottságtól és az Európai Parlamenttől az államcsínyre és az abból logikusan következő diktatúra bevezetésére. Aminek az ára nyilvánvalóan a vérrel-verejtékkel visszaszerzett kritikus infrastruktúra újbóli idegen kezekbe adása lesz, ennek minden következményével, többek között a közüzemi díjak és más lakossági költségek megsokszorozódásával – hiszen Márki-Zay maga mondta, hogy a rezsit föl kell emelni, tessék mindenkinek kevesebbet főzni, mosni, világítani. A trágyaevő gombák úgyis a sötétet kedvelik – tehetné hozzá, ha mindent kimondana, amit gondol a magyarokról.
„Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. […] Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A büntető törvénykönyv 258. paragrafusa is tisztán, világosan fogalmaz. Ajánljuk ezért ezt a passzust is a Gyurcsány irányította baloldali moslékkoalíció minden rendű-rangú gazemberének, nemkülönben a törvények betartatására hivatott állami szervek figyelmébe. Utóbbiaktól elvárjuk, hogy a jogállam védelmében a törvénysértés súlyának megfelelő határozottsággal, drákói szigorral lépjenek fel a politikai bűnözők ellen, csírájában elfojtandó a puccskísérletet.
A szerző újságíró
Borítókép: Fleck Zoltán (Fotó: MTI/Földi Imre)
