„Aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki […] részt vesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Tisztán, világosan fogalmaz a büntető törvénykönyv az alkotmányos rend elleni szervezkedésről szóló 255. paragrafusban. Ajánljuk ezért e passzust a Gyurcsány irányította baloldali moslékkoalíció minden rendű-rangú gazembere, nemkülönben a törvények betartatására hivatott állami szervek figyelmébe.
A gyülevész siserahad ugyanis nyíltan puccsra, a jogállam lebontására, vagyis diktatúra bevezetésére készül. 1918-ban ugyanezt művelte a háborúban álló Magyarországot hátba támadó szabadkőműves baloldal, a több mint ezeréves állam megrendítése megnyitotta az utat Kun Béla és Szamuely vérgőzös terrorja előtt.
És jönnek a Szamuelyk és a Kun Bélák azóta is. Csurka István látnokként figyelmeztetett erre már 1990 tavaszán, és az év őszén megvezetett taxisok hátán máris államcsínnyel próbálkoztak az akkor épp SZDSZ-nek látszó népbiztosok. Próbálták így, próbálták úgy, chartával, választási csalással, Apró-trükkök százaival és ötven éve nem látott, közvetve több halálos áldozatot is követelő karhatalmista terrorral. De a magyarság végül lerázta magáról az ellenségeit, és 2010-ben elkezdődhetett végre a rendszerváltás.
Aminek első és legfontosabb lépése volt a magyar alkotmányosság helyreállítása, a toldozott-foltozott, önmaga 1989-ben beleírt preambuluma szerint is átmeneti 1949-es sztálinista „alkotmány” kukába hajítása, a nemzetet gyógyító, önazonosságunkat helyreállító, a múltat a jelennel, a jelent a jövővel összekötő alaptörvény megalkotása. Vagyis a visszatérés a forradalmi zsákutcából a normalitás történelmi főútjára.
A magyarellenes baloldal kezdettől gyűlöli az alaptörvényt. Gyűlöli, mert nemzeti értékeinkben, keresztény örökségünkben nem ismer magára. Nagyság, büszkeség, megtartó hagyományok, jövőépítő irány helyett hazánkban valójában sohasem létezett, mindig csak maroknyi szabadkőműves körök számára fontos köztársasági örökségről delirálnak, és külföldi kenyéradók után sóvárognak. Jó, ha tudjuk, hogy a köztársaság mint olyan Magyarországon mindig válságtünet, amit mindig a nemzet megkérdezése nélkül oktrojáltak ránk, és működése mindig katasztrófához vezetett. 1918–19-ben idegen uralom alá került a haza kétharmada, 1945 után évtizedekre idegen megszállás és véres diktatúra rendezkedett be Magyarországon, 1989 után a valóságos, lényegi rendszerváltás elsikkasztásával idegenek zsákmánya lett a magyar tudás, magyar tehetség, magyar munka által megteremtett nemzeti vagyon jelentős része, szabadságunk formálisan megteremtett politikai keretei pedig Patyomkin-díszletnek bizonyultak, szuverenitásunk visszaszerzésére 2010-ig kellett várni.
